Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-303
37 % 303. országos níés febrnár 5. 1884. hó 28-án itt e teremben lefolyt, a melyben e háznak minden pártja, pártjának minden árnyalata, sőt magának a kormánynak minden tagja, a cultnsminister ur is a polgári házasság hívének declarálta magát. És tudnék idézni azon időhöz közelebb eső időből illetékes hírlapi nyilatkozatokat, a melyek arra utalnak és a melyek azt igazolják, hogy azon időtájban magának a koronának sem okozott volna aggodalmakat az általánosan kötelező polgári házasság behozatala. Erre nézve különben maga a ministerelnök ur is tanú lehetne azon időből. Beismerem, hogy Jókai képviselő ur felkiáltása jogosult és bizonyos alappal bir ma, 11 év múlva. De vájjon miként romlottak ennyire a viszonyok, miért sülyedt le azóta Magyarországon a szabadelvűség, miért rongyolt össze annak zászlója, miért nem bizik többé Jókai képviselő ur abban, hogy a culturharczban nem a szabadelvüség lesz a győztes, hanem a reactió ? Hiszen azóta nem történt Magyarországon más esemény, mint az, hogy a Tisza-kabinet uralkodik és pártja rendületlenül követi őt. (Igaz! a szélső halon.) Én is látom és érzem, érezzük mindannyian, hogy azon nagy harczban ma sokkal gyöngébbek volnánk; de erőink gyöngesége onnan van, hogy e kabinet vezeti az ország politikai ügyeit annyi esztendő óta és e párt támogatja azon kabinetet rendületlenül, köztük leginkább Jókai képviselő ur. (Igaz! a szélső balon.) Azt mondja Jókai Mór képviselő ur a komolyság egész látszatával és meggyőződésem szerint is egészen komolyan — reám legalább ezt a benyomást tette — hogy nem akar neki menni a harcznak, inkább akar kibékülni a harcz előtt, mint a harcz után. LÜkÖ Géza: Ugy tesz, mint a czigány! (Derültség a szélső balon.) Eötvös Károly: Az említtetik mellettem, hogy ezt tette a mesebeli czigány ki mikor szemközt állott az ellenséggel, fölebbvalójához fordult azzal, hogy mutassa meg neki, hogy hol van az ellenség, hadd béküljön ki vele. (Derültség.) Ezt tette a ministerelnök uris. Beszédében, amelylyel a főrendiház második nuntiumának következtében a törvényjavaslat elejtését javasolta, azt monda: e pillanatban nincs remény, hogy e törvényjavaslatot győzelemre segítsük és hozzá tehette volna, mint később maga is, mások is hozzá tették, hogy ahhoz még kevesebb remény van, hogy az általános kötelező polgári házasságot diadalra juttassa, tehát ejtsük el ezt a törvényjavaslatot, ekkor ama bizonyos bécsi dolgok, melyeknek természetét egyébként nem ismerjük — a korona előtt történtek, nem is ismerhetjük, nem is vitathatjuk — azt bizonyították, hogy ő megtalálta már azt az ellenségét, a kivel csata előtt ki lehetett békülni. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Egyébiránt a t. ministerelnök ur a kibékülés ben, kiegyezésekben legalább időnként és pillanatonként rendkívül szerencsés. Ezt mutatja államférfiúi pályája, mióta az ügyek élén áll, de leginkább mutatja a mostani helyzet. Neki szerencséje volt — mint kifejtem — a függetlenségi párt rovására meglehetős jó viszonyba jönni az antisemita urakkal, a mellett szerencséje volt megnyerni — még most sem értem minő indokokból — Magyarországnak csaknem összes zsidóságát; szerencsés volt ugyanazon pillanatban kiegyezkedni a magas klérussal, szerencsés volt megnyugtatni saját pártját s e szerint ezen törvényjavaslat eltemetéséhez, egy szerencsétlen visszavonulás fedezéséhez maga köré összegyűjteni mindazon lelkes lényeket — nem találok hamarább más szót — melyeket Noe maga körül gyűjtött bárkájába. Együtt van már itt minden, együtt vannak zsidók, antisemiták, liberálisok — mint Dárday képviselő ur mondta és fejtegette — valóban, ha csak idáig tartana a politika és hogy ha csak az volna az államférfiunak feladata, ha valami, a mit elvnek, meggyőződésnek nevezünk, az a nemes ambitió, a mely elveink diadalra juttatására kényszerít bennünket és megkísért mindent még akkor is, midőn a bukás tisztán áll előttünk, ha ez volna az államférfiunak magasabb feladata s igazi mértéke: akkor azt mondanám, hogy a t. ministerelnök urnái szerencsésebb, boldogabb államférfiú ma Európában nincs. T. ház! Még csak Istóczy úrhoz leszek bátor néhány szót intézni. Istóczy t. képviselő ur pár nap előtti felszólalásában egy — mint ő hiszi — hatalmas rohamot intézett a függetlenségi párt ellen. IstÓCZy Győzői Nem az ellen, hanem meg fogom mondani, kik ellen! Eötvös Károly: Akkor nagyon alaposan félre kellett értenem a dolgot, különben itt lesz beszédje, majd diseurálunk a felett. Istóczy Győző: Tessék elolvasni! Eötvös Károlyi Istóczy képviselő ur irodalmi működését azon a téren, mely az antisemitismus küzdelmének neveztetik, egy kis idő óta én is figyelemmel kisérem. És miután Istóczy képviselő ur megengedi magának, hogy ellenünk a lehető legerősebb kifejezésekkel éljen, nem is szólok arról, hogy a zsidók ellen milyen kifejezésekkel él, talán természetesnek tartja ő is, hogy én itt számot adok azon képről, melyet én magamnak az ő politikai működéséről alakítottam irodalmi műkédése alapján. Én az ő irodalmi munkásságában látok egy mázsányi meggyőződést, egy fontnyi politikai tudományt és egy szemernyi igazságot, mindezt megmérhetlen szenvedélylyel vegyítve, mindebből látom készülve azt, a mit ő a maga antisemitismusának nevez. És mondhatom a t. képviselő urnak, hogy
