Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

368 SOS. »Miág*s tlés febmir 5. 1SS4 ipar alatt nem lehet azt érteni, hogy mindenki tet szés szerint minden törvényes feltétel nélkül, akkor a mikor akarja tehessen a mi neki tetszik, űzhessen ipart és tehesse azt, a mit egyáltalában szükségesnek tart arra, hogy mint nagy vagy kisiparos az életben functionáljon. Ezt a ministerelnök ur sem fogja pártolni. És ha nem pártolja, meg vagyok győződve, hogy a kellő ipar szervezésére vonatkozó különbségeket szintén ismeri, a melyek a különböző országokban fennállanak. Felesleges lesz több országra hivatkoznom e tekintetben. Van egy ország, a melyre a ministerelnök ur szívesen tekint és a melyről nagyon szereti hangoztatni, hogy közgazdasági kérdésekben lehetőleg egyenlő elvek alapján állunk. Nem tudom, hogy mit tart azon állam szabadelvüségéről; azt sem tudom, hogy az ipar rendezésének szabadelvűségéről mit tart, de annyit tudok, hogy ezen állam: Ausztria azt a szervezést ismeri, a melyben a házi ipar ki van véve az ipartörvény alól, a mely megkülönbözteti a gyári ipart, megkülönbözteti azt az ipart, a melyre különös előképzettség nem kell és azt az ipart, a melyre ez a közgazdaság érdekében okvetetlenül szükséges. A gyár-iparnál vagy annál, a melyre előképzettség nem szükséges, nem kivan képesítést. Vájjon azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy azok, a kik képesítésről beszélnek, mindenre nézve akarják azt a képesítést, ott is, a hol nem szükséges. Vagy talán azt rój ja meg a t. ministerelnök ur e nyilatkozatban, hogy ezen egész szervezést a nyilatkozatba nem vettük be ? Programúiban ezt megtenni, azt hiszem, nem volt feladatunk és nem feladata senkinek, a ki ily nyilatkozattal áll polgársai elé. Jelezni akarni és megmondani azon főbb pontokat, ezt kötelességünknek tartottuk és meg is tettük. De kihagyni abból a leglényegesebbet, mint a ministerelnök ur tette s oda állítani, mint nem szabadelvűt, avval bizonyosan az ipar nyomorán és baján segíteni nem fog. Ezzel nem lesz bebizonyítva, hogy az, a mit mi mondtunk, nem szabadelvű, de legkevésbé fogja elérni a t. ministerelnök ur az iparnak keserves helyzetéből való kisegítését avval, ha a kutyáról és nyakravalójáról beszél és czéhrendszernek nevezi el, mi nem az! (Tetszés és helyeslés asséls'ö halon.) A másik, mit a t ministerelnök ur ezen nyilatkozattal szemben felhozott, az a zsidó kérdésre vonatkozik. Ennél t. ház, az a különbség van az előbbi tétel és e közt, hogy mig ott a t. ministerelnök ar a nyilatkozatnak egy fontos részéről nem emlékezett meg, mely hozzá tartozik, addig itt már homlokegyenest ellenkezően fogta fel és állította oda azt, a mi abban mondatik, vagyis ellenkezőjét mondta, a mi abban van. Az igen tisztelt ministerelnök ur t. i. azon nagy derültségre számítva, oda vetette : „minden bajra rámutatnak azon szabadelvű urak, hogy a zsidók az okai és meg akarják rendszabályozni őket, hogy hitelveiket változtassák meg.

u Nem tudom, ha a ministerelnök ur kétségbe vonja, bátor leszek felolvasni. így van szóról szóra: „azt mondják azon hires szabadelvű urak, hogy ."és azután coneludál oda, t. i. a nyilatkozat, hogy „az egyenlőség, testvériség és szabadság nevében megkell rendszabályozni a zsidókat, még pedig hitelveikre nézve is." Itt tehát azzal vádoltatunk, hogy mi azt mondanók, hogy minden bajnak okai a zsidók s meg kell őket rendszabályozni és pedig még hitelveikre nézve is. Azt hiszem, hogy talán méltatták ezen nyilatkozatok után annyi figyelemre azt a függetlenségi pártnyilatkozatot, hogy nem lesz szükségem felolvasni azt a passust, melyből kitűnik, hogy épen az ellenkezője van abban. Mert mi ép ugy, a hogy ezen házassági javaslat benyújtásánál tiltakoztunk az ellen, hogy az is zsidó kérdésnek mondatik, mi épen a legnagyobb bajt és veszélyt abban látjuk és jelezzük, hogy ha az is, aminek a kormány az oka, ha az is, minek ez á szerencsétlen politikai korszak az oka, mindaz odaállittatik mint zsidó kérdés, ha a választók figyelme elterel • tetik a baj valódi okáról s azt mondják neki, midőn keservében panaszkodik, hogy nem birja el a nyűgöt, melyet reá tesznek, hogy nincs megfelelő szabadsága, hogy ipara teng, gazdaságában hátramegy, az adóexekutorok üldözik minden léptennyomon, hogy azt mondják neki ezen egész nyomorúságnak oka a zsidó. Mert azt igenis nagyon veszélyesnek tartjuk, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy mindennek oka a kormánypolitika ; (Élénk helyeslés a szélső balfelől) mindennek oka azon lidérez nyomás, mely ezen politika képében a nemzet keblén ül. Mi megmondtuk azon nyilatkozatunkban, hogy nem engedjük zsidókérdéssé tenni, a mi nem az; nem mondjuk, hogy a rósz igazságszolgáltatásnak a zsidó az oka, nem mondjuk, hogy az ipar nem mehet előre, annak oka a zsidó. Mindezt nem mondjuk. Hogy ez nem tetszik a kormánynak, elhiszem, de hogy igaza volna a ministerelnök urnak, mikor e vádat felhozza, alig fogja valaki állítani. Azt igenis mondjuk, hogy nem szabad bennünket, mint a t. ministerelnök ur felemlítette, ezen kérdésben sem a rokonszenvnek, sem az ellenszenvnek vezetni; hogy mi nem akarunk egyfelől strucz-politikát űzve, beledugni fejünket a fílosemitismus homokjába, de látjuk a kérdést és midőn meg akarjuk oldani, nem akarunk sem ellenségei lenni a zsidóknak, sem hízelgői és mert nem akarunk hízelgői lenni. Azt látjuk, hogy a zsidó polgártársaink között számosan vannak, a kik a szabadelvtíséget támogatják. De mint őszinte barátja, ki fogjuk mondani azt is, hogy az emancipatióval még nincs