Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-302
360 3 °2- országos ttl's február 4. 1884. öszhangzatossá fejleszti úgy az egyeseknek mint a népeknek érdekeit. A társadalmi jólét az, a melyre törekednünk kell; de ezt nem fogjuk feltalálni, ha akár az örökjog, akár a feudalkor vagy az előítéletek sötét romjai között keresgélve, saját egyéni nézpontokból mérlegeljük: ki és hogyan mondja istenét? A vallást ma már igen sokan az ész aberratiójának tekintik. (Ellenmondások.) Ln azt a morál poezisének tartom, de mindenesetre boldogult Eötvös nagy irónk szerint a kedély dolga az, és igy particularisticus irányú, mig az államnak jóléte csak általános elveken, igazságokon alapulhat. Az államhatalomnak hivatása szembeszállani az előítéletekkel, a tudomány segélyével útját egyengetni a valódi fejlődésnek és haladásnak. A közjólét megteremtésére és fentartására irányzott törekvésnek kell tehát a törvényhozás határozataiban nyilvánulni, ez pedig csak a szeretet és erkölcs elvein emelkedhetik; a szeretetén, mely a testvériség megteremtője, éltetője és az erkölcs forrása, azon erkölcsé, mely az embernek örök és elidegeníthetlen jogait, a magánélet függetlenségét és szabadságát a társadalom létével érdekösszhangba hozva, tiszteli és a tulajdon szentségét biztosítja. És mert a házasságjog szabályozásával a honosítás kérdését avagy épen a büntetőtörvénykönyvbe ütköző egyes eseteket rendezni nem 'lehet és mert hazai házassági jogaink fogyatkozásait Irányi Dániel mélyen tisztelt képviselőtársam indítványa legalkalmasabb elenyésztetni és azokat a társadalomban élő embernek veleszületett jogaihoz illően megoldani: ennélfogva én a többi határozati javaslat mellőzésével elfogadom és pártolom az Irányi képviselőtársain határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Grnber János: T. ház! A vita ezen stádiumában, midőn a szőnyegen forgó tárgy a leghivatottabb kritikán átment, nem szándékozom azzal érdemileg foglakozni, hanem egyrészről Dárday Sándor, másrészről Mocsáry Lajos t. képviselőtársaim nyilatkozatai után azon elengedhetleu kötelességein állott elő, hogy ezen és hasonló tartalmú nyilatkozatok és támadások ellen az ezen padokon helyet foglaló kath. képviselőtársaim jelentékeny részének nevében is, (Zaj a szélső baloldalon, felkiált, sok: Igen ! Igen!) szavamat felemeljem. (Egy liang a szélső baloldalon: Igaza van!) T. ház! Csak nem régiben volt alkalmunk pártunk vezéregyéniségének a kath. egyházat, annak eminens képviselőit a mi katholikus állás pontunkat is a legkíméletlenebb módon érintő oly nyilatkozatait hallani, melyeket a megérdemelt fogadtatásban azért nem részesítettünk, mert mi a nemzet tanácsát apró felekezeti csatározások szinterévé sülyeszteni nem akarjuk. (Helyeslések.) De midőn azt látjuk, hogy tolerantiánk naponként megújuló támadásokat idéz elő, már bocsánatot kérek, midőn provocálva vagyok, akkor nem fogadhatjuk többé hallgatással a támadásokat, nem térhetünk napirendre oly nyilatkozatok felett, melyek utóvégre oly következtetésekre adhatnak alapot, hogy azok a párt összeségének nézetét, érzelmeit tükrözik, vagy mi több, talán általános megbízásból erednek. (Helyeslések.) T. ház! Én őszintén igaz tisztelettel viseltetem mind ama hév, mind ama buzgalom iránt, a mely az egyháza és vallása érdekében, ha azokat veszélyben látja, nyilvánul, de engedelmet kérek, ha valaki ezen feladatot más vallásnak pellengérre állításával, nevetségessé tételével igyekszik betölteni, azt megengedhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés.) Dárday képviselő ur a mai napon tartott beszédében a clerust teszi felelőssé a főrendiházban történt szavazásért és nyakába akasztja egyúttal az antisemitismus vádját. Ha a t. képviselő ur annyiban vádolja antisemitismussal a clerust, a mennyiben a clerus a magyar társadalom, tagja, a népnek tagja, a mely a közvéleményt alkotja, a melynek, mint a múltkor mondám, 90°/»-a antimita, akkor a clerusra ráférhet e vád. Most méltóztassék megengedni, az antisemitismus ma nem abban a stádiumban létezik, melyben volt kezdeményezésekor, ott is engedtek bizonyos dolgokat és igazáu mondhatom, hogy azon programmban, melyet legközelebb kibocsátottak, nem találunk egy pontot, egy czikket, a mely az állami rendet veszélyeztetné, nem találunk egy pontot, a mely a zsidóság élete, vagyona ellen törne, szóval anarchiára vezetne, a mivel az antisemitismust beszenynyezni akarják, de találjuk azon törekvést, hogy ezen kérdést ne a nép oldja meg, hanem oldja meg a hatalom, oldja meg a törvényhozás codexxel kezében. A mi Mocsáry Lajos tisztelt képviselőtársam felszólalását illeti, bocsásson meg Mocsáry t. képviselő ur, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogyő egyáltalában azok közé tartozik, a kik minden kínálkozó vagy keresett alkalommal a katholikus vallás és a clerus ellen a homályos boszorkánymeséket hangoztatja és ezzel kapcsolatosan a^mai napon neki ment a budapesti egyetem hittudományi kara költségeinek. Én is olvastam e dolgot. Miről van itten szó ? Két papi tanár fizetésének a többi tanárok fizetésével egyenlő rang és niveaura emelkedéséről; szó van pedig azon egyetemnél, a melynek alapját a katholikus főpapok adománya képezi legnagyobb, túlnyomó részben és a melynek kapui a tudományszomjas ifjúság előtt valláskülönbség nélkül mindig feltárulnak. Hogy ezen tanárok miért ne érdemelnének annyi fizetést, mint a többiek, mikor ők épen olyan előkészültséggel és tudománynyal töltik be hivatásukat, mint nem tudom, pl. a statistika tanára, azt érteni nem vagyok képes.
