Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-302
302 ftrtzágos 81 é* február 4. 3884. 359 ajakán hordja ugyan a szabadelvfíséget, de a mely azt tetté valósítani sohasem bátorkodik, a mely minden reformot a szabadelvuség czímén hoz be, tényleg azonban aszabadelvííségetütiarczul. (Ugy van í a szélső halon.) Ez bátorította őket fel arra, hogy nyíltan fellépjenek. Avagy kérdem a kormánytól, tud-e megnevezni egyetlen egy szabadelvű" intézményt, a mely születését, származását a jelenlegi kormánynak köszönheti? Csanády Sándor: Adóemelés és újabb adóemelés ! (Tetszés a szélső balfélől.) Helfy Ignácz: Hallottam hangoztatni a ministerelnök úrtól az önkormányzat becses oldalait, tényleg pedig minden intentiója a közigazgatás terén az önkormányzat megsemmisítésére ezélzott. Ha kérdést intéznek hozzá,, hogy elfogadja-e a modern eszmeáramlatot, az administratiónális hivatalnokok kinevezését, azt mondja, nem, mert szabadelvű ember; azonban tényleg oly intézkedéseket hoz be, a melyek azt tényleg létesítik. Itt van a minősítési törvény. Nem lehet tagadni, hogy ez egyenes előkészítés arra, hogy a kinevezési rendszert annak idejében életbe lehessen léptetni. Nem fogok jellemzésekbe bocsátkozni, de nem lehet tagadni, hogy a ministerelnök ur, a&iről elhiszem, hogy mint ember, egyénileg nagyon szabadelvűleg gondolkozik, nem is tehet máskép, mert művelt és eszes ember, de összes kormányzata badelvüség megtagadása. Ezt szintén nem lehet tagadni. Én pedig ismétlem, hogy nagy súlyt fektetek a szabadelvtíségre, mert meggyőződésem az, hogy Magyarországon a szabadelvuség nem ethikai kérdés, mint más országokban, hanem Magyarország a szabadelvuség életfeltétele. (Ugy van! a szélső balfélől.) Fentartoftuk ezen államot ezredéven át, mert Nyugat-Európa népünkben oly várat látott, a mely alkalmas arra, hogy a nyugoti czivilizatiót megvédelmezze és annak idején kelet felé terjeszsze. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ebben rejlik letoltunk, ebben a magyar nemzet missiója. (Igaz! a szélső balfélől.) A mely perczben megszűnünk szabadelvűek lenni, abban a perczben elveszítjük létjogunkat mert elveszítjük létokunkat. (Igaz! a szélső balon.) Ha sikerült Kossuthnak a forradalom után felrázni az egész világot és oly eltörülhetlen rokonszenvet kelteni a magyar nemzet iránt, méltóztassanak elhinni, ezt nem tisztán csak ékesszólásának köszönhetjük, hanem annak is, mert hivatkozhatott erre a nemzetre, mint a szabadelvuség örökös védőjére, mint a szabadság zászlóvivőjére a kelet felé. (Igaz! szélső balfélől.) Ha most kellene szegény Kossuth Lajosnak az egész világot bejárni, hogy beszéljen a magyar nemzet felől, arra kellene a legtöbb gondot fordítania, hogy leplezze és palástolja azt, hogy mennyire sülyedt itt a szabadelvuség. (Ugy van! a szélső balfélől.) Még csak egy szóval tartozom Istóczy képviselő urnak s ezzel befejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk!) Az antisemiták vezére formaszerinti felszólítást intézett e párthoz, hogy mi, kik a nép rokonszenvére szorulunk, mi nem karoljuk fel az ő programmját, nekünk volna kötelességünk antisemitákká lenni. Hát én, ha egyáltalán képes volnék a mai időszakban valami fölött csodálkozni, a felett kellene csodálkoznom, hogy Istóczy képviselő ur ezen csodálkozik. Én azt hiszem, hogy épen megfordítva, azon kellene csodálkoznia, bámulnia, ha más irányt követne ez a párt, ha ő felé közelednék ez a párt. Hiszen épen ha van párt, a melynek hivatása a szabadelvuség zászlaját fennen lobogtatni, ennek a pártnak hivatása, hogy, meg vagyok győződve, hogy mindenki még a túlzásokat is inkább kész megbocsátani ennek a pártnak szabadelvű irányban, mintsem azt, hogy csak egy lépést akarjon hátrafelé tenni. Nem is történik, nem is fog történni, legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy a párt, mint eddigelé, úgy jövőre is be fogj a tölteni missióját és valamint nem hajlandó pactálni az állam függetlenségére nézve, úgy nem fog pactálni soha a szabadelvuség örök elveire nézve sem. Elfogadom Irányi t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső balon.) Krisztinkovich Ede: T. ház! A történelemben én is, mint tudós képviselőtársam, Hermán Ottó igen t. képviselő ur, három uralkodó eszmét különböztetek meg, ezek mindegyikének felismerem az ő korszakát. Volt kora a tekintély eszméjének, mikor IV. Henrik római császár 1077. január 25-kétől január 28-ig a canossai vár udvarán mezítláb vezekelt, addig míg VII. Gergely pápa a vár termében Matild grófnővel mulatott. Uralkodott az egyediség, individualismus eszméje, mikor V. Károly, a föld egyik leghatalmasabb császárja, jónak látta levelében az akkori homályból kikerülő és excommunicált barátot „honorabili nostro dilecto devoto doctori Martino Luther Augustiniani Ordinis" czímezni — és ez a barát VHI. Henrik angol királyt, ki az ész hatalmát tekintélyével elnémítani akarta, s e felfuvalkodottságában a „babyloni fogság" ellen tollat ragadt, e szavakkal: „Mentiris rex stoliee ac sacrilege" rendre utasította. A harmadik uralkodó eszme a testvériség eszméje. Én a testvériség eszméjének, ez örök igazság uralmának hódolok — és abban üdvözlöm az emberiség fejlődését, mely a tudomány hatalma által a népek küzdelmeinek végezélját, az örök igazságok uralmát, az egyéni és az állami szabadságot diadalra juttatja. Az értelem általánosodásának leomlanak a faj, a vallás, az osztály, sőt a nemzetiségek előítéletei; — és a testvériség eszméje a jogegyenlőség által a közszabadságban
