Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-302
354 s °2- orssétoí ülés február 4. 1884. lebbi lépés, a mit tenni akarnak, vagy a minek tevésére bennünket felhívnak. (Élénk tetszés jóbbfélin.) Azt sem tudjuk, hogy mit helyeselnek: az angol methodust? a jelenlegi franezia törvényt? a cooe Napóleon félét? az olaszországit ? vagy pedig a József császár-féle megoldást ? Tökéletes homályban hagynak bennünket intentiójuk felől, (ügy van! Igaz] jóbbfelől.) Szilágyi Dezső: Mért nem tanulják meg jobban? Jókai Mór; Én csak azt tudom, hogy napról napra orgánumaikban mindig ellenkező tanokat hirdetnek és a legellenkezőbb szövetségesekk el szövetkeznek. Én, t. ház, olyan cultus-harczot Magyarországon, minő más országban lefolyt és talán örökre ott sem folyt le, minduntalan felelevenül, nem óhajtok, mert a győzelem mindig a győztes vereségével fog együtt járni. De igenis kívánok megoldást olyat, a melybe mindenki megnyugodjék előre. En a harez előtt akarok kibékülni, nem a harcz után. Én őszintén megmondom, nem csinálok belőle titkot és ha t. barátomnak öröme telik benne, hát szint vallok, vannak más politikusok, a kik nem vallanak szint, vannak, a kik egyik napról másikra változtatják a színeket mintha nem is politikát űznének, hanem whisthet játszanának ; a melyik színből több kártya kerül a kezükbe, azt teszik a tout-ra, ma a veres szin, holnap a fekete az atout, (Élénk derültség a jobboldalon.) Azért t. ház, mert fentartva látom a ministerelnök ur által benyújtott határozati javaslatban annak lehetőségét, hogy Magyarországon a polgári házasság a hazai körülmények tekintetbe vételével fog megoldatni, annál fogva reá szavazok arra egész terjedelmében. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk, A szónokok sorában következik Helfy Ignácz képviselő ur. Helfy Ignácz: T. ház ! ügy veszem ugyan észre, hogy a vita folyamán a t. szónokok meglehetősen letértek a tulajdonképeni napirendről és beszéltek inkább a zsidó kérdésről. Miután ez megtörtént, igen természetes, én sem fogom kikerülni, hogy ezen tárgygyal foglalkozzam; de mégis illőnek tartom legalább elsőséget adni azon tárgynak, a mely tulaj donképen most napirendre van kitűzve, t. t. a főrendiház izenetére vonatkozólag. Sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur jelen nincs, neki óhajtom azt mondani, hogy senkinek olyan alapos joga szemrehányásokat tenni neki azon helyzetért, a melyet ezen izenetváltással a háznak teremtett, nincs, mint nekem és azon t. elvtársaimnak, a kik múltkor ezen törvényjavaslatra szavazatunkat adtuk. Mindenki tudta,magunkmondtuk, hogy nem szívesen szavazzuk azt meg, de miután a mi elvünk, a melyet 14 év óta e házban hirdetünk, az általános kötelező polgárt házasság, rászavaztunk, miért? Mert at. ministerelnök ur határozottan kijelentette, hogy ámbár 8 is elvben barátja az általánosan kötelező polgári házasságnak és fenn is tartja azt a jövőre, de miután az ez idő szerint keresztül nem vihető, azért nyújtja be a tudvalevő törvényjavaslatot. Logieailag mit kellett ebből következtetni ? Azt, hogy ezen törvényjavaslatra nézve a keresztülvitel az ő számára biztosítva van, vagy legalább ő biztosítottnak látja. Ez bírt minket arra, hogy ezen törvényjavaslatot is elfogadjuk. Egyes képviselőnek megbocsátható, ha ő nem tudja, hogy mi fog egy törvényjavaslattal a végén történni; de a kormányelnöknek, már engedelmet kérek, mielőtt ő egy fontos törvényjavaslatot a ház elé terjeszt és épen azzal érvel, hogy kéri tgy részét a háznak, hogy fogadja el, mert ez a kevesebb, a mi elérhető, a több nem érhető el, tájékozva kell lennie a törvényhozás minden factorainak szándéka iránt, tudnia, hogy a főrendiház minő állást foglal el a törvényjavaslattal szemben, helyeslőt vagy visszautasítót-e ? Ez volt egyik hiba, a mit a ministerelnök ur elkövetett. Azt mondja, hogy ő nem késett a törvényjavaslat előterjesztésével, nem az oka, hogy ilyen alkalmatlan időben tárgyaltatott. Bocsánatot kérek, Irányi képviselő ur nem azt vetette szemére, hogy nem terjesztette be a kellő időben, mert tudjuk, mikor terjesztette be, hanem addig tacticázott, a míg eljött a lehető legrosszabb perez a törvényjavaslatra; pedig tudjuk, hogy a ministerelnök ur, ha akarja, rendkívül fontos, a nemzetre nézve rendkívül káros törvényjavaslatokat 2—3 nap, sőt egy nap alatt is keresztül tud hajtani és csak ezen iörvényjavaslatnak kellett 1880-tól az utolsó napokig itt heverni. Mért? Mert a t. ministerelnök urat semmiben absolute határozott elv, eszme nem vezérli, megalkuszik mindig a napi szükséglettel, igyekezik megélni máról holnapra. Azt mondta a t. ministerelnök ur az utolsó ülésben, a mikor beszéde alkalmával különösen sokat foglalkozott oly dolgokkal, melyek nem itt a házban mondottak, hogy milyen téves az a felfogás némely lap részéről, mintha neki ezen főrendi izenet után le kellett volna mondania a ministerelnöki tárezáróí. Azt mondja, hogy az nem lett volna parlamentáris eljárás, mert a modern parlamenti felfogás szerint a kormánynak támaszkodnia kell a képviselőházra, mely a népnek direet választásából származik és támaszkodnia kell a korona bizalmára. Tökéletesen helyes, ugy van és én magam is elismerem, hogy közvetlenül ezen oknál fogv T a a lemondást benyújtania nem lett
