Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

352 302 országos ülés febrnár 4. 1884. lalkozik a Schulchan-Aruch a zsidók szertartásaival, azoknak minuciositásaival; a mi azután a különbséget képezi az orthodox és neológ zsidók közt, az épen az, hogy az egyik a zsidó szertartásokat egészen meg akarja tartani, a másik pedig némelyek fölött napirendre tér át. Hogy mért avatkozzék ebbe bele az állam, annak okát én nem látom. (Helyeslés. Ugy van! jobbfel ől.) Mi baja van az államnak abban, ha az orthodox szigorúan ragaszkodik a chalizehoz, a hogy ne legyen kénytelen elvenni valaki meghalt bátyjának az özvegyét, hogy előbb végrehajtatja a bocskorlehuzás czeremóniáját — a neológ zsidó pedig egyszerűen napirendre tér e felett. (Derültség. Ugy van! jóbbfélöl.) Különb cn ez nem íiz a könyv, a melyet elemi iskolák számára lehetne kiadni. Ennek a könyvnek legalább is egy fele foglalkozik a házassági szertartásokkal, az el válási szertartással és ennek a felének a fele pedig foglalkozik egy igen kényes természetű tárgygyal, t. i. a hölgyeknek azzal a visszaszerezhetetlen kincsével, a mit a házasság után elveszthetnek, de a házasság előtt meg kell tartaniok. (Elénk derültség. Nagy nyugtalanság balfélöl.) Ezt nem lehet az elemi iskolákban tanítani. És azután a Schulchan-Aruch igen erős büntetést szab az elveszítőre nézve. Azt, hogy a falun kivül vezettessék és ott megköveztessék. No itt már az államnak elkövetkezik az a joga, hogy rátegye a kezét és az atrocitás ellen beavatkozzék. Hanem hát szerencsére ugyanezen törvény a correctivumról is gondoskodik, hozzátéve azt, hogy megmenekül ettől a megköveztetéstől, ha netalán egy kerítésen keresztül mászott és akkor veszítette el ezt a kincsét. Miután minden faluban van kerítés, tehát sehol senkit meg nem köveznek, (Hosszan tartó élénk derültség, Felkiáltások a szélső balon: Mit tartozik ez ide? Halljuk ! Halljuk! jóbbfélöl.) Ezeket nemcsak hogy iskolák számára nem lehet kiadni, de egyenesen meg van tiltva, hogy tudomással birjon róla más, mint csak özvegy ember és ha nem özvegy tesz miatta panaszt, akkor igenis nagy büntetés van reá szabva. (Felkiáltások a szélső balon ! Mi közünk ahhoz ?) Én is azt mondom, hogy semmi közünk ahhoz és miért kívánjuk a zsidóktól, hogy a SchulchanAruchot publicálják. (Élénk derültség a jobboldalon) De t. ház, Hermán Ottó képviselő ur még azt is mondja, hogy a zsidók szüntessék meg ősi szokásaikat és ne sirassák Jeruzsálemet. (Egy hang a szélső balon: Ezt nem mondta! Jobbfelöl: De mondta!) Tessék itt lenni és figyelni a beszédekre. Hermán Ottó képviselő ur mondta. Hát mi keresztényeknem siratjuk-e Jeruzsálemet ? A nagy héten nem öntözzük-e végig könnyeinkkel az olajfák hegyétől a Golgotáig Jeruzsálem utczáit? Hát a a szentföld, melyet másfél millió keresztény vér

e öntözött, csak nekünk szent, csak nekünk szabad-e siratnunk és a zsidóknak, kiknek hazájuk volt, nem szabad-e arra visszaemlókezniök ? En épen ugy nem találok semmi megbotránkoztatót abban, ha a zsidók Jeruzsálemre emlékeznek vissza, mint hogy a római katholikusok Rómát tartják egyházuk fejének. Joga van az egyiknek ahhoz, épen mint a másiknak. Ehhez az államnak semmi köze. Hermán Ottó képviselő ur beszédéből csak annyi tűnik ki, hogy tanácsa szerint a zsidók szűnjenek meg zsidók lenni. Hiszen ez egyszerű dolog, keresztelkedjenek ki. (Ellenmondás a szélső balon.) Igen, csakhogy ezzel kielégíthetik ugyan őt és elvtársait, de az antisemitismust nem fegyve rezik le vele. Az antisemitáknak a zsidó kikeresztelkedve sem kell; programmjuk igen érthető és világos, ők ingyen akarják megjárni a vásárt a választásoknál, az antisemitának a választásoknál semmi sem kell a programmjához, csak a fenyegetés. Az Ígéret beváltása mindig áldozatba kerül, de a fenyegetés beváltása semmibe, legfeljebb csak ütlegekbe. (Elénk derültség.) E sajnos helyzetet megváltoztatni hittük mi, hitte a kormány, hogy meg lehet változtatni e törvényjavaslattal, mely a zsidók és keresztyének közti házasságok megoldását tartalmazza. Csalódtunk, elismerem. És most a ministerelnök ur által benyújtott határozati javaslat nyomán átlátom, hogy ki kell terjeszkednünk a további eljárásunkra, nevezetesen az egész házassági ügynek Magyarországon mindenki, minden felekezet irányában való megoldására. Hogy ez miképen történjék meg, megvallom őszintén, az eszmék még nem csak a parlamentben, de magokban a pártokban sincsenek egészen tisztázva. De ennek nem mi vagyunk az okai, hanem oka az, hogy maga a polgári házasság törvénye országonként különböző. Nagyon jól tudják t. képviselőtársaim, hogy a franczia polgári házasság, mely 1792-ben hozatott be és azután 1802-ig folytonosan fúrtak-faragtak rajta és a mely akkor az elválás kérdését pl. oly egyszerűen oldotta meg, hogy nem kellett hozzá egyéb, mint mind a két félnek azon nyilatkozata, hogy nem akarnak tovább együtt élni, hogy ezt a 92-iki törvényt felváltotta 1802-ben a Code Napóleon intézkedése, mely a válást feltételhez kötötte és megnehezítette. 1816-ban a restauratió alkalmával a Code Napóleon ezen intézkedése megszüntettetett s az elválás eltöröltetett Francziaorszagra nézve, megmaradt azonban a rajnai tartományokban. Már most ha a -Francziaországban jelenleg dívó polgári házasságot, mely ott szabadelvű és előhaladást tanúsít, expediensként akarnák behozni Magyarországra, az a protestánsokra nézve határozott