Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

;JÖ2. országos fiié' február 4. 1884. 351 láspk közt foglaljon helyet, tegye lehetővé, hogy ne lehessen többé előállani oly balga dolgokkal, mint a milyenek a múlt nyáron az eszlári ügyet oly nagyra duzzasztották fel. Kényszer, megrendszabályozás, a polgári egyenlőség legkisebb megcsonkításáról azon nyilatkozatban egyáltalában egy szó sem található. Gúnyolja a t ministerelnök ur azon, szerinte híres szabadelvűséget azért, mert mi az ipar terén követelünk bizonyos dolgokat, mint társulá?, képesítés, melyekre nézve azt mondja, hogy ez magyarul mondva a czéhrendszer. Legelőször is tagadjuk, hogy a mit kívánunk, az a czéhrendszer, de általában tagadjuk azt, hogy így feltétlenül kötelesek vagyunk elfogadni mindazon szabadelvű portékát, melyet a szabadelvüség bizonyos házalói, annak czége alatt árulnak. Mert tudjuk mit árulnak azon czég alatt, hisz létezik Pesten a szabadelvüség egy privilegizált hires orgánuma, mely ép a szabadelvüség czége alatt, annak nevében követeli, pl. azt, hogy a bureaucratia tökéletesen kiépíttessék, hogy a megyei önkormányzat megsemmisíttessék, (ügy van! a szélső haloldalon.) És mi az ipar terén a társulást, a qualificatiót nem is úgy akarjuk odaállítani, mint panaoeát; elismerjük, hogy azok nem egyebek, mint palliativumok; hanem kimondjuk, hogy az iparosok és az ipar miseriáin sem segíthet más, mintha ezen ország visszanyeri gazdasági önállóságát, ha megszűnik nevezetesen azon vámterületi közösség, melyet a szabadelvűségnek a hazában nagymestere, a t. ministerelnök ur 10 évre meghosszabbított és ez által az ipar fellendülését lehetetlenné tette, (ügy van! a szélső balon.) De addig is, mig az bekövetkezik, segíteni kell az iparos sorsán, a iogy lehet és nem akarjuk megengedni addig is, hogy azon bizonyos vállalkozók rendszere mellett ipar és iparosok tönkre tétessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi átalában tüzetesen foglalkozunk, behatolni törekszünk mindazon ügyek és bajok természetébe, melyeket a t. kormány nem tud, nem mer és nem ér rá orvosolni, mert erejét egész más dolog, egyedül csak saját hatalmának fen tartása és minden oldal ról való fedezése foglalja el. (ügy van! a szélső balon.) De azért azt hiszszük, jobb dolgot teszünk a szabadság, maga a szabadelvüség ügyének, mint bizonyos államférfiak, kik szabadelvű czímmel leczkéket akarnak nekünk adni a szabadelvűséiből, ép akkor, midőn, a mint a szőnyegen lévő kérdés s a mint a ministerelnök urnak határozati javaslata tanúsítja, utána járnak a elericalismusnak és a reaetiónak és hogy annak kegyeit és támogatását maguknak biztosítsák, készek, a mint látjuk, feladni azt, a mi a szabadelvűségnek kétségkívül követelménye: az általános kötelező polgári házasságnak legalább elvben elismerését. | (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy bevett parlamenti szokás képviselőházunkban, hogy a vita harmadik napján felszólaló egyének engedelmet kérnek a t. háztól azért, hogy felszólalnak és indokolják beszédjüket, az időtöltést az előttük szólott szónokok szavaira való reflexióval, én is alávetem magam e szokásnak s engedelmet kérek a t. háztól, ha egy negyedórai igen unalmas beszéddel az időt tölteni fogom. (Halljuk!) De kétszeresen engedelmet kell kérnem Mocsáry Lajos t. képviselő úrtól, a ki épen az imént tartott beszédében előre tilalmat akart vetni a nyelvemre, nehogy arról a bizonyos memorandumról, a mely nem az országgyü ési acták közé tartozik, meg találjak emlékezni, pedig nem tehetem, hogy meg ne emlékezzem róla, a midőn Hermán Ottó t. képviselőtársam beszédére akarok renectálni, a mely nem egyéb, mint paraphrasisa azon memorandum bizonyos tételének. Hiszen hozzá voltunk szokva, hogy a radicális padok szónokai más időkben is merész eszméket lanceirozzanak a képviselőházban, de azok akkor az uralkodó vallás reformjára vonatkoztak. Szintén nagy nehézségekbe ütköztek ugyan, de legalább méltók voltak nehézségüknél fogva egy radicális pártnak enuntiatiói lenni. Most Magyarországnak radicális pártja reformálni akarja az országnak legelnyomottabb, legüldözöttebb vallásfelekezetét, a zsidót. Nemcsak a memorandumból, de Hermán Ottó t. képviselőtársam beszédjéből kiveszszük azt, hogy a zsidóktól confessiót követelnek. Azt mondják, adják ki katekismusokat. Hisz a zsidók katekismusa ott található Mózes öt könyvében. A mi annak alapját képezi, semmi egyéb, mint a Sión hegyen kiadott tízparancsolat, ugyanaz a tízparancsolat, a mely egyúttal a keresztény vallásnak alaptételeit is képezi. Egyszer egy angol lord azt kérdezte Sir Montefiore Mózestől, hogy ha hát a keresztény vallás és a zsidó vallás alaptételei ennyire azonosak, mi külöbség van mégis a kettő közt ? Azt felelte rá Montefiore: az a különbség van közöttük, hogy mi azokat a törvényeket megtartjuk. Ez tehát nem titok. Egyébiránt ugy tudom, hogy ilyforma káték ki is vannak bocsátva a zsidók közt. Hanem hát van a zsidóknak hitvallásukat illustráló egy más könyve; a teritett asztal, a Schulchan-Aruch. Hát hiszen ez sem öt pecséttel lepecsételt könyv, mindenki egyszerű könyvárusi megrendelés utján megszerezheti azt magának igen hű német fordításban. Én is onnan ismerem. Keresztül olvastam azt és igaz lélekkel mondhatom, hogy semmit abban nem találtam, a mi akár az állameszmével, akár a keresztény vallással, akár I a társadalmi renddel összeütközésben volna. Fog-