Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

302. országos ülés február 4. 1884.? 343 elveire nézve sem gyakorlatilag, pedig még nem volt a létező vallások között egy sem, mely türelmetlen és üldöző nem*" lett volna. Még az oly mérsékelt gondolkodó, mint Benjámin Constant azon műben, melyet a vallások eredetéről irt, azt mondja, hogy kereszténység vegyüléke a zsidóság barbár stupiditásának a vandálok és góthok barbár stupiditásával. És egy másik franezia iró, Edgár Qninet egész philosophiáját a nagy franezia forradalomról arra fekteti, hogy a forradalomnak legnagyobb hibája volt, hogy nem törölte el a katholieismust. így gondolkoznak mindazok, kik a lelkiismereti szabadságot nem tisztelik. Mondom, ez minden körülmények közt az ember belső lelki világára vonatkozik. A képviselő ur azt mondta egyszer, hogy ő agnostieus. Én azt hiszem, hogy nem következhetik be soha a művelődésnek olykorszaka, hogy a vallási érzület kihalna és kiveszne az emberből az a tudat, hogy benne és körülötte végtelenség is létezik. Nem akarok a képviselő ur részletes vádjaival tovább foglalkozni, csak egy kérdéssel, melyet a képviselő ur örökkön felhoz, mint cardinalis követelést a zsidósággal szemben, És ez a szervezkedés kérdése. Világítsuk meg már egyszer t. képviselőház, miben áll ez a szervezkedés kérdése? 1868-banaz emancipatio után a zsidóság egy congressusban jött össze és megalkotta a magyar zsidóságnak általános szervezetét. Ebben a szervezetben meg voltak határozva az országos szervezés kellékei, meg voltak határozva a hitközség kellékei s s egyszersmind meg voltak határozva a rabbik qualificatiójának kellékei. Azt hiszem, mind oly dolgok, melyeket a t. képviselő ur nagyon helyesel. És mikor ez a javaslat idekerült a képviselőház elé, daczára annak, hogy ezen egész munkálatban a vallási kérdés érintve sem volt, a magyar képviselőház akkor, még pedig jelenlegi ministerelnökének, mint ellenzéki vezérnek indítványára, az egész szervezetet nem kötelezőnek nyilvánította és kimondta azt, hogy az ortkodoxok lelkiismereti szabadságát korlátoztatni nem engedi, ugyanez történt 1874-ben, mikor a seminarium kérdése került elő. A képviselőház két izben megbuktatta a zsidóság többségének követelését és csak a jelenlegi cultusminister ur belátásának és erélyének köszönhetni, hogy van Magyarországon rabbiképző intézet, melyben a nemzeti szellemben adnak oktatást és most már nem kénytelenek a műveltebb zsidó községek a külföldről behozni lelkészeiket. 1880-ban volt az első eset, hogy végre valahára a helyesebb belátás győzedelmeskedett a képviselőházban és legalább a pénzalap ketté osztása meg lett akadályozva. Most ugy lép fel a szervezési követelés, mint az antisemitismus és egyáltalán mint a zsidóellenes áramlat követelése. Én nem bánom t. ház, a mit nem akartak megadni, mikor a zsidóság többségének követelése volt, a mi mindig megbukott a képviselőházban, mikor a zsidóság lépett elő vele, adják meg a, háromszor szent és egyedül üdvözitő antisemitismus nevében. Akkor is egész örömmel fogom fogadni. Leginkább csodálkozom azonban a t. képviselő urnak egy kijelentésén, azon, hogy ő a vegyes házasságnak hive ugyan, de épen azon feltételt köti hozzá, hogy a zsidóság mondjon le exelusivitásáról. Én a vegyes házasságot nem zsidó, nem filosemita, hanem tán inkább antisemita szempontból fogadnám el. Elfogadnám azért, hogy ez legyen az eszköz, mely egységes közös nemzeti társadalmat teremt és a zsidóságnakkülön faji jellegét, külön társadalmi állását megszünteti. Azt is érthetőnek találtam volna, ha az emancipationális törvény hozatalakor kimondotta volna a képviselőház, hogy a vegyes házassággal köti össze azon törvényt, sőt egyiket a másiknak feltételévé tette volna. Meg vagyok győződve, hogy ez esetben sok káros következmény elmaradt volna. Most imc megfordítják a dolgot és azt mondják, hogy a zsidóság még mindig exclusiv állásban van, tehát nem lehet megadni a vegyes házasságot. Hát ha e követelés csakugyan annyira a zsidóság követelése, mint ezt az antisemitismus feltünteti, lehet-e exelusivitással vádolni a zsidóságot ? Ha a zsidók súlyt fektetnének az exclusivitásra, kivánhatnák-e e törvényjavaslatot? Ha az emancipatio előtt előhozták a zsidók exclusivitását, akkor menthetőnek találták és az mondatott, hogy az kényszerült, most pedig elég sajátságos érvül akarják felhasználni a bevegyülés, minden közös tevékenység, minden társadalmi érintkezés ellen. Azt mondják: nem szabad megadni a vegyes házasságot, mert a zsidóknak külön erkölcsi életük van, nem szabad őket bevenni az iskolákba, hol közös nemzeti nevelésben részesülnek, mert a zsidóknak külön erkölcsi életük van, ki kell őket rekeszteni a farsangi mulatságokból, hol a kedély közös élvezetben vegyül, mert külön erkölcsi életük van; ki kell őket rekesztem az athletícai klubból is, nehogy közös birkózásra keljenek, mert külön erkölcsi életük van. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a magyar állam megtett mindent a zsidóság irányában, most már a zsidókon a sor. Nem tudom, hogyan felállítani a szolgálat és viszonszolgálat mértékét. Nem beszélek most a zsidók kisebb-nagyobb hazafiasságáról, vagy mivelődésérőí. Csak azt tudom, hogy olyan időben, mikor a zsidók ellen képtelen vádakat hoznak fel, mikor a legveszedelmesebb szenvedélyeket költik fel ellenük, a zsidóság culturális munkája ez által nincs megkönnyítve. A zsrlóság nagy része bizony be nem várta az emancipatiót sem, hogy megmagyarosodj ék és mikor bekövetkezett az emancipatio azóta