Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

344 301 orizágos filé* február 4. 1884 folyton halad a zsidóságnak nemzeti és eulturális munkája; vagy mi is egyéb, bármilyen oldalrólnézve, a neológok és orthodoxok harcza, mit a képviselő ur kicsinyelvén, marakodásnak nevez? Nem mondom, hogy elég. Jól van, tegyenek háromszor annyit. De mit hisz a képviselő ur? Oly időben, mikor ez a nemzetnek általános áramlata, hogy a zsidókat ki kell rekeszteni a nemzeti közösségből, hát vájjon akkor a művelt nemzeti gondolkozású zsidók odaléphetnek-e hátramaradott hitsorsosaikhoz, hogy őket a nemzeti közösség eszméiért lelkesedni tanítsák. Nem gondolja-e a képviselő ur, hogy a mai világban sok::: ;r a művelt zsidó, ki a nemzet küzdelmeiben részt vesz, megirigyelheti azon hátramaradott zsidók állapotát, kit épen hátramaradottsága teljes érzéketlenné tesz az idők vihara iránt? Gondolja meg a t. képviselő ur, hogy a művelt emberre nézve az élet is kevés becscsel bir ha nem egyesítheti a társadalom előnyeivel, hogy a zsidó, ki részt vesz a nemzet küzdelmeiben, ha becsmérlésekkel és rágalmazásokkal találkozik, keserűbb érzéssel van eltelve, mint a halál érzetével. A képviselő ur megemlékezhetik csak arról, hogy mi történt Vasmegyében. Semmi egyéb dologról nem volt szó, minthogy azon megyei orvosi állomásokra megválasszák a régi orvosokat. Megbuktatták sorra, rendre mindazokat, kik közülök zsidók voltak; oly dolog, a mely nem hiszem, hogy 40 év előtt Magyarországon megtörtént volna. Ha ezeket meggondolta a t. képviselő ur, akkor ítélje meg a művelt zsidók helyzetét Magyarországon. Még egyszer bocsánatot kérek a t. képviselőháztól, hogy ezen kérdéssel hosszasan foglalkoztam. Hermán képviselő ur Wirehovra hivatkozva úgyis az élesztőhöz hasonlította a zsidóságot, bár megyjegyezte, hogy az élesztő sok és rósz. Én azt találom, hogy ez az élesztő nagy szerepet játszik a képviselő ur rhetorikájában, mert a képviselő ur előszeretettel hozza elő a zsidókérdést akkor is, mikor a napirenddel nincs szoros összeköttetésben. De különben is akkor, mikor Magyarországban minden elv és eszme elvesztette erejét, mikor a közélet mondhatni elposványosodott, akkor találjuk, hogy a zsidókérdés élesztője egy győzhetetlen ministerelnököt, ki a közvélemény minden viharával meg bir küzdeni, igen komoly bajba tud sodorni; s mi még több, ezen élesztő elő tudta idézni, hogy egy eltemetettnek hitt intézmény, melynek semmi életjelét sem tapasztaltuk, az élet egész káprázos világításában áll előttünk. Engedje meg a t. képviselőház, hogy a főrendiház határozatára némi megjegyzéseket tegyek. Én, t. képviselőház, a főrendiház ezen határozatában nem találnék semmi különöset, semmi kifogásolni valót, ha az ugy jelentkezett volna, mint a nemzeti conservativismus permanens erejének nyilvánulása, mint oly elemek és tényezők műve, melyeknek természetes hivatása, hogy mind azt, a mi régi, fentartsa és a nemzeti traditiók épségét megóvja. Igaz is, hogy Angliában így van és a lordok háza a legcsekélyebb reformot is hevesen szokta ellenezni; ismételt kísérletekre van szükség, hogy bármely reform győzzön, de Angol országban a lordok háza egy folytonosan élő szervezet, mely minden kormányrendszer ellen és minden reform ellen egyformán teljesíti hivatását. Tehát tisztelet azon nemzeti conservativismusnak, mely százszor gondolja meg, hogy valami intézményt megszüntessen vagy régi traditiót elejtsen, mielőtt annak feleslegességéről meggyőződve van. De t. képviselőház, nem mondja-e mindegyikünk azt, hogy a mi a főrendiházban történt politikai hevenysézet valami bámulatos tüneménye, hogy azt a körülmények bizonyos sajátságos találkozása hozta létre, hogy az a legmerészebb politikai improvisatió, melyről nem is álmodtunk volna és ha a zsidó kérdés nem jön, a felsőház talán kimúlik a nélkül, hogy tagjairól tudomást szereztünk volna. Szó sincs róla, sokan voltak a felsőház tagjai, kiket tiszteletreméltó indokok vezettek; de nem láttuk-e azt, hogy igen sokan olyanok, kik az egyéni élet bajai közt, vagy a mágnás élet örömei közt arról sem vettek tudomást, hogy roppant privilégiumnak vannak birtokában, részt vehetnek a törvényhozásban, most egyszerre fényes cavalca • dókban vonultak be s nem láttuk-e azt, hogy idegen földről idegen állampolgárok, kiknek az országhoz semmi egyéb közük, mint talán az, hogy gyászos emlékű tettek füződuek nevükhöz, megjelentek híven, unszolva, Magyarország törvényhozó termében megjelentek éljenzés közt s nem láttuk-e azt, hogy ezzel együtt megindult a kérvényezés oly agitatiója, a mely legveszedelmesebb következményeket idézhet elő az ország társadalmi és politikai életében. T. képviselőház ! Én azt merem állítani, hogy ma a jelen körülmények közt ez a ház csakugyan conservativabb jellemmel bir, mint a felsőház; conservativabb jellemmel s mondom, nem conservativabb szellemmel, mert kétségkívül az a javaslat, a melylyel foglalkoztunk, reformjavaslat volt. Én e házat csakugyan nem tartom a képviselőház ideáljának s kivált nem találom azt, hogy hu képviselője volna a nemzeti érzületnek, de a képviselőházban legalább vannak határozott pártok, keretek; vannak egyik oldalon elvek és traditiók, a hol azok nincsenek, vannak vélemények és a solidaritás kötelezettsége s a hol az sincs, van legalább valamely állandó temperamentum: ezek mind kiszámítható tényezők, a melyeket valamely hirtelen vihar fel nem forgathat; azonban az a hely, hova a demagógia fergetege betör, hol a minden politikai improvisatió megtörténhetik: az a