Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

301. országos ülés február I. 18S4 339 mányoskorszak alatti múltja visszautasít minden ily suppositiót,ugy tüntetik fel, mint ki a ministerei által tudtával beadott javaslat ellen azoknak háta mögött conspirál. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt nem a t. képviselő ur tette, de megtörtént. Es azután híresztelték minden árnyalatú ellenzéki lapok egyformán és annak következtében hihetőleg sok ember hona fide az országban szerteszét: itt a momentum, neki ennek a kormánynak, a felsőház leszavazta, a korona bizalmát nem birja, az is azt kívánja, hogy visszalépjen. Erre nincs megrovó szava Szilágyi képviselő urnak. De ha azután a kormány azt mondja: nekem nem volt okom kétkedni a korona bizalmában, de meg akarom tudni, de óhajtanom kell, hogy mások is megtudják, mert az ország kormányzatát kellő tekintélylyel és hatalommal csakis ugy vihetem Magyarországon, ha tudatik rólam az, hogy a ház többségének és a koronának bizalmát együtt bírom. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a bal és szélső balfelöl.) Alkotmányos elv, hogy a képviselőháznak és a koronának bizalmát egyszersmind kell birnia a kormánynak. (Zaj balfelöl.) Meglehet, nem tudom, melyik könyvből tanulta a képviselő ur, de én igy tanultam, tudom és érzem és Magyarországon ngy érzi minden ember, hogy ezen kettő kell ahhoz és hogy ez tudassék is, hogy a kormánynak nehéz viszonyok közt kellő tekintélye és törvényes hatalma legyen. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) No hát erről meggyőződést szereztünk és az után óhajtottuk, hogy ezt meg is tudják az országban. Hogy ez igy van, ez, azt hiszem, senki által meg nem támadható. Lehet alkalmatlan ez azoknak — a képviselő urnak nem, a ki nem tette — de alkalmatlan azoknak, a kik világgá bocsátották azon híreket, hogy igy kénytelenek meggyőződni és ha nem,is bevallani, de észrevétetni, hogy bizony ők nem olyat beszéltek, a mi igaz volt — lehet kellemetlen rájuk nézve, de a kormány részéről nemcsak nem hiba, hanem azt tartom kötelesség. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) A képviselő ur a fősúlyt az audiendum verbum regiumra fektette, vagyis az elkövetett ténykedés miatti megfeddéare. Erre nézve csak azt kívánom megjegyezni, hogy én nem tudom, a képviselő ur többet tud-e ezekről mint én, én annyit, nem mondom, hogy tudok mint ő, mert ott nem voltam, de tudom, mert ismerem azokat, kik között a beszéd folyt, hogy a multbani megfeddésről ott bizony egy árva szó sem volt, hanem lehet, hogy mondatott az, hogy azok álhírek, hogy a korona a kormány iránt bizalommal nem viseltetik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ennyi lehetett, de hogy több nem volt, arról jót állok. Hát t, ház, ezzel befejezhetem beszédemet. Tudom, hogy a Szilágyi képviselő ur által felvetett ezen kérdés s az arra vonatkozó feleletem mindenfelé Magyarországon sokat fog emlegettetni és ha ugyan a sors ugy akarja, hogy még itt üljek, sokat fog feszegettetni; de akár most vagy akármikor, akár itt, vagy akárhol üljek, ezen elveknek parlamentaris és alkotmányos szempontból megtámadhatlan voltát vallani fogom. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Zaj.) A mi meg nem engedhető és a mit ostorozni fogok mindenütt, az épen az, a mi szükségessé tette az elterjedt valótlanság ellenében az igazságot kideríteni, ha ugyan történt hiba, azt okozták a^ok, a kik pártezélokból valótlanságokat terjesztettek. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Azokra nézve, a miket a t. ministerelnök ur részint czáfolatul érdembeni nyilatkozataimra, részint felvilágosításul az általam felvetett kérdésekre mondott, utolsó szavam lévén ez alkalommal a szabályok szerint, nem ereszkedem bele, de egy pontban és csak egyetlen pontban szavaim félreértését kell helyreigazítanom. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy nem tudja mit akarok én a napirenden lévő törvényjavaslat visszaküldésére nézve. Bátor vagyok arra figyelmeztetni és az egész házat hívom tanúbizonyságul — hogy én azt nyíltan és határozottan kijelentettem és igen körülményesen indokoltam is, hogy én annak visszaküldését semmi körülmények között épen a házasságügy reformjának üdvös fejlesztése szempontjából jelenleg helyesnek nem tartom. Ennélfogva a t. ministerelnök ur, ha figyelmére méltatta beszédemet, minden pontban kételkedhetik, de erre kételyeket nem táplálhat. A másik pont, a melyben szavaimat félreértette, a homályban való settenkedés kifejezés volt. Én azt ugy a mint kimondtam, értettem a ministerelnök ur határozati javaslatának második részére, mely határozati javaslat második részét politikai directiva gyanánt kéri a háztói a jövőben kezdeményezendő reformokra nézve és én azt mondtam, hogy ezen határozati javaslatnak értelme nem világos s azon pillanatban, midőn közöltetett, félremagyaráztatott, nemcsak a sajtóban, de félremagyaráztatott itt a házban s a legellenkezőbb értelmezést nyert. És ha ehhez még több tényleges bizonyíték kell, akkor méltóztassék összehasonlítani Körösi Sándor és Hegedüs Sándor képviselő urak mai felszólalását. Körösi azt mondja, hogy abban benne van a kötelező polgári házasság kimondása. Körösi Sándor: Implicite! Szilágyi Dezső: Implicite! (Derültség) Hegedüs t. képviselőtársam pedig a határozati javaslatnak épen abban látja főelőnyét, hogy a reformokat, t. i. a polgári házasság behozatalát 43*