Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-301
340 301- orsstágoí ülés felbmír 1. 1884. nemcsak hogy ki nem mondja, de egyenesen el is halasztja, ezen viszonyok közt ki nem mondja. Tehát a jelenleg felszólalt képviselő uraknak ezen értelmezése egymást egyenesen kizáró, homlokegyenest ellenkező. És most, miután én csakis a határozati javaslat értelmét mondtam homályosnak és egy kissé festői szóval élve, a homályban settenkedőnek: meg kell engednem és igazságot kell szolgáltatnom a t. ministerelnök urnak, hogy mai felvilágosítása után ezen homály ha lehet még vastagabban létezik. (Derültség halfélöl.) Tisza Kálmán ministerelnök : Tisztelt képviselőház! Ezen felszólalás második részére nem is reflektálok. Elmondtam nézetemet; a kiakarja érti, a ki nem akarja nem érti. De védeni tartozom magamat az ellen, hogy nem értetem a képviselő ur nézetét abban, hogy mit akar a törvényjavaslattal tenni. Megvallom, t. ház, beszédje végén azt hittam, hogy értem, de mikor határozati javaslatát felolvasta, akkor nem értettem, mert visszautasítja a kormány határozati javaslatát egészen, tehát azt is, hogy e törvényjavaslat a főrendiházhoz vissza ne menjen. Igaz, tudom, ez egy expediens, hogy még egyszer gyönyörködhessünk szónoki tehetségében, élvezni is fogom, (Derültség jobbfelől) de mégis olyan ez, a mi alkalmas volt arra, hogy zavarba hozzon a felett, mi szándéka van a törvényjavaslattal. (Élénk tetszés jobbfelől.) Pulszky IgOSt: T. ház! (Halljuk!) E felszólalások után legyen szabad nekem is szavaim félremagyarázása miatt felszólalni, annyival inkább, mert ismételve hallottam azon félremagyarázást, a melyet már Hegedüs t. képviselő ur is megemlített s a melyet ily ismétlés után nem szeretnék felvilágosítás nélkül hagyni. (Halljuk f) Ez pedig abban áll, hogy azt állította rólam ugy Hegedüs képviselő ur, mint a ministerelnök ur, mintha én azt követeltem volna, hogy a házassági szerződés kérdése a választásoknál a zászlókra kiirassék. Engedelmet kérek, nem ezt mondtam és nem ezt követeltem, hanem szemben a ministerelnök ur azon nézetével, a melylyeí ő e kérdésben a választásokra is hivatkozott, mondván, hogy természetesen a választások után fog visszakerülni ezen kérdés, mert a választások alatt a nemzetnek alkalma lesz a kérdés iránt nyilatkozni: én azt mondtam, igenis azon feltétel alatt, hogy határozottan a zászlóra Írassék ezen kérdés. A nemzet nyilatkozatának lehetőségét e kérdésre vonatkozólag fűztem ahhoz és megmondtam, hogy ez nem lehetséges akkor, ha ezen kérdés számos más kérdéssel complicáltatik, illetőleg, ha a kormány saját pártjának tagjait és ezeknek támogatását más kérdésekre vonatkozólag nagyobb súlylyal ruházza fel, mint e kérdést illetőleg. Kifejtettem akkor határozottan, hogy mennyiben tér el azon felfogás, a mely mellett felszólaltam, a kormány felfogásától, hogy a kormány a kérdést hamis alapra fektette, hogy a kérdésnek más irányban keres megoldást, (Nyugtalanság) mint a mely a kérdés természetéből kitűnik és hogy ennek kö vetkeztében a mi feladatunk, legalább az én szándékom ugy első felszólalásom alkalmával, mint jelenleg, csakis oda irányulhatott, hogy a kérdést ezen téves alapjáról a helyes alapra tereljük. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Erre a megjegyzésre két észrevételem van. (Halljukl) Az egyik az, hogy én nem tudom, a ministerelnök szokta-e a választási zászlókat jelszavakkal ellátni. (Tetszés jobbfelől.) A másik az, hogy nem én hoztam fel azt, hanem belekiáltott egy képviselő ur, r hogy „persze a választások után!" a mely belekiáltásnak nem sok értelme volt, mert miután mindenki le akarja vétetni a törvényjavaslatot a napirendről, mindenki a választások után akar a kérdéssel foglalkozni. Csak annyit fejtettem ki akkor, hogy ez nem lehet sérelem, mert hiszen nevezetes kérdésekben gyakran helyes, ha az idő máskép megengedné is, hogy a választásnál a nemzetnek alkalom adassék a nyilatkozásra. Ez tehát nem volt részemről Isten tudja hogyan hangsúlyozva, hanem ez csak egyszerű felelet volt arra, mikor megtámadtak olyanért, a mit minden tagja kivan a háznak. (Helyeslés jobbfelől.) Mezei Ernő: T. ház / (Hosszantartó zaj. Felkiáltások : Holnap!) Tekintettel az idő előre haladottságára, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a hétfői ülésben mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a képviselő urnak ezen kívánságát figyelembe venni. (Helyeslés.) Holnap ünnep levén, azt hiszem, a legközelebbi ülés hétfő d. e. 10 órára tűzhető ki. melyben folytattatni fog a ma félben szakadt tárgyalás és ha az idő engedi, az 18 84. évi állami költségvetési törvény is tárgyaltatni fog. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik 1 óra 40 perczkor.)
