Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

301. or>zágos ülés február 1. 1884. 337 azért én voltam, a ki homályban settenkedtem. J (Élénk derültség, éljenzés a jobboldalon*) Hát t. ház, én nem vitatom, hogy mi volt ezen elhatározásának az oka; pedig épen valaki, a ki előttem ezen irányban védeni akarta a t. képviselő urat, azt mondotta, hogy azért nem lehetett semmit közölni, mert nem bírtak semmiben megállapodni. (Derültség jobb felől.) No, ha ez úgy van, akkor nem tehet a képviselő ur a titkolózásról, (Egy hang balfelöl • Nem úgy van!) de ha nem úgy van, akkor legalább ne vádoljon engem a képviselő ur a homályban settengéssel, mikor épen ő az, a ki settenkedik. (Elénkderültség a jobboldalon.) Úgy Szilágyi Dezső igen t. képviselő ur, mint Pulszky Ágost igen t. képviselő ur nagy erőfeszítéssel és a dialeetica nem csekély mérvével igyekeztek azt bizonyítani, hogy én a mostani üzenetnek alapjául szolgáló törvényjavaslattal szemben ellenkező nyilatkozatot tettem volna. T. ház, ezen vádat hallottam én már akkor, mikor a törvényjavaslat első alkalommal visszaküldetett a főrendektől és itt a ház kebelében, úgy emlékszem, helyre is igazítottam; pedig azon koporsófedélről, melyre kivált Szilágyi képviselő ur oly nagy súlyt fektetett, épen első felszólalásomban emlékeztem meg. De hát, hogy állunk-e tekintetben ? Mikor itt a házban ezen ügy tárgyaltatott, kimondottam azt, hogy az iránt, van e befolyással, nincs-e a polgári házasság behozatalára, nem is mondok véleményt; de épen Pulszky Ágost t. képviselő ur akkor is azon gyanút fejezvén ki, úgy az igazságügyminister nyilatkozata, mint az én nyilatkozatom után, hogy ez nem azt jelenti, hogy elaltatása, hanem eltemetése a polgári házasságnak, mit feleltem erre? Azt feleltem: ne féljen a képviselő ur, vagy benne van a polgári házasság az általános hazai közérzület követelményei között és akkor eltemetni nem tudnám, ha akarnám is, vagy pedig nincs benne s akkor, ha eltemettetik, akkor érdemes is arra, hogy eltemettessék. Ez volt nyilatkozatom akkor, mikor azon kérdés itt először ^itattatott és az mondatott, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása az első bréche arra, hogy a polgári házasság behozassék, vagy pedig eszköz arra, hogy eltemettessék. Egyebet nem mondottam; megmondtam igenis mindig, még a tárgyalás előtt, megmondom ma is, hogy a polgári házasság behozatalára, ha van befolyással, ideiglenes halasztó befolyással van. De megmondtam a íőrendiház bizottságában s mindenütt azt is, hogy egyéni megyőződésem szerint a végmegoldás csak az általánosan kötelező polgári házasság lehet. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ebben tehát azokat az ellentéteket látni, nem tudom, hogyan lehet. Nem tudom, Szilágyi t. képselő ur honnan vette azt, hogy én azon első beszédemben a koporsófedél felnyitása alatt, mely megsértheti az illető kezeit, azt értettem, hogy ezen KÉPVH. NAPLÓ 1881--84. XIV. KÖTET. törvényjavaslat helyett kijön az általános polgári házasság? Kérem a t. képviselő urat, ha figyelmére méltatta, ugy itt, mint a főrendiházban felszólalásaimat, azt mondták: fenyegetéseimet, mire ment azon figyelmeztetés? Az általános polgári házasságra, mint olyanközveszélyűdologra? Soha. Őszintén megmondottam mindenekelőtt, hogy én abban azt a nagy veszélyt, melyet némelyek látnak, semmi viszonyok közt, az egyházakon nem látom. Tehát hova ment a figyelmeztetés? Ment oda, hogy igenis egyfelől félek, hogy a törvényjavaslat elvetése az antisemitismusnak ad tápot, másfelől, hogy az egyházak közti békés viszony az országban meg fog zavartatni; minek azután mindenki, de talán első sorban kárát azok vallanak, a kik a koporsót beszegezték. Nagyon szép, mert nagyon tetszett a t. képviselő urnak, nem mondtam ezen szavakat, de ha valamire figyelmeztettem, csak arra figyelmeztethettem, mit minden ezen tárgyban tett nyilatkozataimban megmondtam. Én tehát az ez iránybani ellentétes nyilatkozatok vádját határozottan viszszautasitom. Nem csekély mesterség, sikerülhet különböző nyilatkozatokból elhagyni azokat egészökben és kiragadni egyes szavakat és azokból eonstruálni valamit (Ellenmondás balfelöl. Ralijuk! jobbfelöl.) s azután azon alaptalanul construált valamiből vádakat emelni. Ez esetben pedig épen ezt tette velem a t. képviselő ur. És azt hiszem, ha mint hallom, minden bírálatnak meg van a jogosultsága, hogyha én nem vonom is kétségbe neki jogát, hogy velem ezt tehesse, de nekem is van jogom az így emelt vádat, mint alaptalant, elutasítani. (Élénk helyeslés jobbfel öl.) De hát t. ház, még egyet, ugyancsak ezen tétel illustrálására, hogy mondtam e én itt mást, mint a főrendiházban ? — nem a szavakról beszélek. Mit mondtam én, a múlt évi novemberben, mikor Irányi t, képviselőtársam határozati javaslata a kötelező polgári házasságra nézve tárgyaltatott ? Talán a t. képviselő urak emlékezni fognak, hogy még mégis támadtattam, hogy mert ezen nyilatkozatom után, a többség mégis elfogadta Irányi t. képviselő ur határozati javaslatát, mért nem köszönök le a ministerelnökségről ? Talán emlékezhetnek az esetre. Azt mondtam határozottan és egyenesen: én kérem a határozati javaslat el nem fogadását, mint különben is feleslegest; de ha mégis elfogadtatnék, a kormánynak kötelessége lesz figyelemmel lenni arra, de figyelemmel lenni az ország általános helyzetére is és azok eombinált megfigyelése alapján fogja megtenni javaslatát, mely felett fog aztán határozni azon képviselőház, mely elé a javaslat jönni fog s esetleg a kormány helyzete fölött is. Akkor sem mondtam tehát egyebet, mint a mit mondok ma, mint a mit mondok határozati javaslatomban, a melyre egy pár szót még fogok szólani. Mondtam 43