Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

334 501. orsiAgoíi üiés M>roár 1. 1884. főrendek hármas bizottságában hozzájárulásával az illető §. módosíttatott. Mi elleneztük a törvényjavaslat visszaküldé­sét, mert nem tartottuk azt helyesnek akkor, mi­dőn az összes főpapok és a nagybirtoka s tekin­télyű főúri egyének annak elfogadását meggyőző­désükkel összeegyeztetni nem tudták; mi időt kívántunk, hogy a visszautasítás kellőleg indokol­tassék, hadd lássák a főrendek, hogy a képviselő­ház nem a ministerelnök hatalmának nyomása alatt, hanem szabadon, meggondolva határoz. De a ministerelnök ur nekünk nem adott még 48 órai nyugalmat sem, mig a főrendeknél megengedte, hogy ők a szent ünnepek alatt gondolkozzanak. De a kormány ezt az időt másra használta fel. A kormány minden kigondolható eszközt megraga­dott, hogy a többséget megszerezze; némelyek különösen Erdélyben ezt a kérdést határozottan a protestantismus győzelme vagy veresége kérdésé­nek állították fel és számosan jöttek fel ide Er­délyből, azon kies hazából, hol a kormányt annyian támogatják, a hol a mamelukhadak szereztetnek, ide jöttek, hogy itt újra támogassák a kormányt a protestantismus nevében, mert ime ha a zsidók és keresztyének közti házasságról szóló törvényjavas­lat el nem fogadtatik, a protestantismus nagy vere­séget szenved. Az itt nagyon elmésen megjegyzett orthodox „Nemzet" félhivatalos közlöny, a megfélemlítések minden nemét felhasználta; s azt mondta, hogy a főrendiház reformjánál a főpapok nem fognak oly nagy befolyást nyerni, a minővel ma birnak. Ministerelnök ur azt mondotta a felsőházban, hogy a javaslat elejtésének az általános polgári házasság lesz a következménye; sőt akadt a főrendiházban egy főispán, a ki hangozttata, hogy még a papi javak elvétele mellett is lehet sok kérvényt gyűj­teni. A politikai cselfogások minden neme kihasz­náltatott, hogy a főrendiházban a többség meg­szereztessék. Felszolittattak osztrák, német, lengyel, cseh indigenák. A ministerelnök ur Bécsbe ment, talán a pápai nuntius pártfogását megnyerni. Mindent me gtettek, a mit megtehettek; és a minister­elnök ur a helyett, hogy megállván helyén, a tör­téntekből jövendőre teendőit levonta volna, most előáll egy egészen kétértelmű határozati javaslat­tal, megalkuszik a helyzettel, hogy továbbra is a nemzet legvitálisabb érdekeit minden egyes alka­lommal legkönynyelműbben feláldozhassa. T. házi Tegnap Irányi Dániel t. képviselő ur azt mondta, hogy ezen javaslat a főrendiházban 9 indigena szavazatával vettetett el. Azt kérdem t. ház, kit terhel jobban a felelősség súlya, azon ellenzéket-e, mely látva, hogy a kormány minden eszközt felhasznál, még ahhoz is hozzá nyúl, hogy az indigenákat behozza, mire nézve teljesen egy véleményben vagyok a képviselőház mérsékelt ellenzék egyik legkitűnőbb férfiának nyilatkoza­tával, vagy a kormányt terheli-e a felelősség­súlya nagyobb mértékben, mert hisz, hogy a kor­mány vagy annak emberei, hogy az indigenákat szintén felszólították, hogy a felsőházban részt vegyenek, Lichtenstein berezegnek nagyon correct nyilatkozata teljesen kétségkívül helyezte. Azt mondja Irányi t. képviselő ur, hogy a főrendiház ne ellenezze a haladás eszméit, a nem­zet szükségeinek kielégítését. Mikor ellenezte most legközelebbről a főrendiház a nemzet szük­ségeit ? Avagy azzal ellenezte, mert ezt a javas­latot eldobta. Nem ebben van a főrendiházban a hiba, hanem abban, hogy nincs meg benne az az érzékenység, melynek hivatásában kellene lenni, hogy mindazon javaslatot, mely a nemzetre nézve annyira vészthozó, mint a folytonos adóemelések, ellenezte volna. (Élénk helyeslés a szélső bálon.) És akkor nem veszik azon nagy urak és főpapok oly lelkiismeretesen a közügyet, mint ez alkalommal vették, (ügy van! a szélső balon.) A t. minister­elnök ur szives volt nekem, azon bizonyos bátor képviselőnek, a ki szavába közbeszólt, midőn elő­terjesztette javaslatát, hol azt mondja, hogy alkal­mas időben megfelelő javaslatot terjeszszen elő, mert én más alkalmas időt az ő praxisa és tacticai eljárása szerint nem látok, mint azt, hogy a válasz­tások után, mert ha a főpapokra és a nagybirtokos főurakra a kormánynak valaha szüksége volt, az most van és tapasztaljuk, hogy a ministerelnök ur keresi mindenütt az alkalmat a kibékülésre. De azt hiszem, hogy ha a főrendek komolyan a kez­tytít elfogadták a ministerelnök úrtól, lesz bátorsá­guk és erejök szembeszállni a választásoknál és a szabadelvű párt emberei helyett jöjjenek akár az ultramontánok, akár reactionáriusok, akár az anti­semiták, az én nézetem szerint veszedelmesebb nem jöhet, mint a t. ministerelnök ur pártbeliei. (Eláll! Hosszantartó mozgás és derültség.) Minthogy az említettekben jeleztem röviden álláspontomat, az én nézetemnek egy javaslat sem felel meg job­ban, mint Szilágyi t. képviselő ur javaslata Mert én azon határozati javaslathoz, vagy indítványhoz, melyet Irányi t. képviselő ur benyújtott, nem járul­hatok; mert azon elvnek, mely abban foglaltatik, újabbani szavazás általi elejtését, midőn a kép­viselőház e tekintetben már határozott, nem aka­rom. Ennélfogva hozzájárulok Szilágyi t. képviselő ur határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Hosszan tartó mozgás. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Mielőtt a főleg a tegnapi napon elmondottak után a fennforgó tárgyhoz vagyis a fennforgó tárgy akai­mából felhozottakhoz hozzászólnék, mindenekelőtt, hogy ne kelljen reá vissza térnem, ki kell fejez­nem azt, hogy a közvetlenül előttem szólott t. kép­viselő ur beszéde folytán, különösen az után, a mint concludált, nem tudom, hogy mit akar csinálni

Next

/
Thumbnails
Contents