Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

334 501. orsiAgoíi üiés M>roár 1. 1884. főrendek hármas bizottságában hozzájárulásával az illető §. módosíttatott. Mi elleneztük a törvényjavaslat visszaküldését, mert nem tartottuk azt helyesnek akkor, midőn az összes főpapok és a nagybirtoka s tekintélyű főúri egyének annak elfogadását meggyőződésükkel összeegyeztetni nem tudták; mi időt kívántunk, hogy a visszautasítás kellőleg indokoltassék, hadd lássák a főrendek, hogy a képviselőház nem a ministerelnök hatalmának nyomása alatt, hanem szabadon, meggondolva határoz. De a ministerelnök ur nekünk nem adott még 48 órai nyugalmat sem, mig a főrendeknél megengedte, hogy ők a szent ünnepek alatt gondolkozzanak. De a kormány ezt az időt másra használta fel. A kormány minden kigondolható eszközt megragadott, hogy a többséget megszerezze; némelyek különösen Erdélyben ezt a kérdést határozottan a protestantismus győzelme vagy veresége kérdésének állították fel és számosan jöttek fel ide Erdélyből, azon kies hazából, hol a kormányt annyian támogatják, a hol a mamelukhadak szereztetnek, ide jöttek, hogy itt újra támogassák a kormányt a protestantismus nevében, mert ime ha a zsidók és keresztyének közti házasságról szóló törvényjavaslat el nem fogadtatik, a protestantismus nagy vereséget szenved. Az itt nagyon elmésen megjegyzett orthodox „Nemzet" félhivatalos közlöny, a megfélemlítések minden nemét felhasználta; s azt mondta, hogy a főrendiház reformjánál a főpapok nem fognak oly nagy befolyást nyerni, a minővel ma birnak. Ministerelnök ur azt mondotta a felsőházban, hogy a javaslat elejtésének az általános polgári házasság lesz a következménye; sőt akadt a főrendiházban egy főispán, a ki hangozttata, hogy még a papi javak elvétele mellett is lehet sok kérvényt gyűjteni. A politikai cselfogások minden neme kihasználtatott, hogy a főrendiházban a többség megszereztessék. Felszolittattak osztrák, német, lengyel, cseh indigenák. A ministerelnök ur Bécsbe ment, talán a pápai nuntius pártfogását megnyerni. Mindent me gtettek, a mit megtehettek; és a ministerelnök ur a helyett, hogy megállván helyén, a történtekből jövendőre teendőit levonta volna, most előáll egy egészen kétértelmű határozati javaslattal, megalkuszik a helyzettel, hogy továbbra is a nemzet legvitálisabb érdekeit minden egyes alkalommal legkönynyelműbben feláldozhassa. T. házi Tegnap Irányi Dániel t. képviselő ur azt mondta, hogy ezen javaslat a főrendiházban 9 indigena szavazatával vettetett el. Azt kérdem t. ház, kit terhel jobban a felelősség súlya, azon ellenzéket-e, mely látva, hogy a kormány minden eszközt felhasznál, még ahhoz is hozzá nyúl, hogy az indigenákat behozza, mire nézve teljesen egy véleményben vagyok a képviselőház mérsékelt ellenzék egyik legkitűnőbb férfiának nyilatkozatával, vagy a kormányt terheli-e a felelősségsúlya nagyobb mértékben, mert hisz, hogy a kormány vagy annak emberei, hogy az indigenákat szintén felszólították, hogy a felsőházban részt vegyenek, Lichtenstein berezegnek nagyon correct nyilatkozata teljesen kétségkívül helyezte. Azt mondja Irányi t. képviselő ur, hogy a főrendiház ne ellenezze a haladás eszméit, a nemzet szükségeinek kielégítését. Mikor ellenezte most legközelebbről a főrendiház a nemzet szükségeit ? Avagy azzal ellenezte, mert ezt a javaslatot eldobta. Nem ebben van a főrendiházban a hiba, hanem abban, hogy nincs meg benne az az érzékenység, melynek hivatásában kellene lenni, hogy mindazon javaslatot, mely a nemzetre nézve annyira vészthozó, mint a folytonos adóemelések, ellenezte volna. (Élénk helyeslés a szélső bálon.) És akkor nem veszik azon nagy urak és főpapok oly lelkiismeretesen a közügyet, mint ez alkalommal vették, (ügy van! a szélső balon.) A t. ministerelnök ur szives volt nekem, azon bizonyos bátor képviselőnek, a ki szavába közbeszólt, midőn előterjesztette javaslatát, hol azt mondja, hogy alkalmas időben megfelelő javaslatot terjeszszen elő, mert én más alkalmas időt az ő praxisa és tacticai eljárása szerint nem látok, mint azt, hogy a választások után, mert ha a főpapokra és a nagybirtokos főurakra a kormánynak valaha szüksége volt, az most van és tapasztaljuk, hogy a ministerelnök ur keresi mindenütt az alkalmat a kibékülésre. De azt hiszem, hogy ha a főrendek komolyan a keztytít elfogadták a ministerelnök úrtól, lesz bátorságuk és erejök szembeszállni a választásoknál és a szabadelvű párt emberei helyett jöjjenek akár az ultramontánok, akár reactionáriusok, akár az antisemiták, az én nézetem szerint veszedelmesebb nem jöhet, mint a t. ministerelnök ur pártbeliei. (Eláll! Hosszantartó mozgás és derültség.) Minthogy az említettekben jeleztem röviden álláspontomat, az én nézetemnek egy javaslat sem felel meg jobban, mint Szilágyi t. képviselő ur javaslata Mert én azon határozati javaslathoz, vagy indítványhoz, melyet Irányi t. képviselő ur benyújtott, nem járulhatok; mert azon elvnek, mely abban foglaltatik, újabbani szavazás általi elejtését, midőn a képviselőház e tekintetben már határozott, nem akarom. Ennélfogva hozzájárulok Szilágyi t. képviselő ur határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Hosszan tartó mozgás. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Mielőtt a főleg a tegnapi napon elmondottak után a fennforgó tárgyhoz vagyis a fennforgó tárgy akaimából felhozottakhoz hozzászólnék, mindenekelőtt, hogy ne kelljen reá vissza térnem, ki kell fejeznem azt, hogy a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur beszéde folytán, különösen az után, a mint concludált, nem tudom, hogy mit akar csinálni