Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-301
332 "*• *ra**g<> s ülés február 1. 1884. tunns, mert tekintetbe kell venni a tényezőket, melyek segélyével valami létesül és ha azoknak hajlama arra nézve nincs, akkor a fölvétel többet árt a czélnak, mint a mennyit használ. Hiszen a t. képviselő ur sem követelte ezt, hanem ellenkezőleg, egy modus proeedendit javasolt első határozati javaslatára. Hogy mi ezen határozati javaslatot nem fogadtuk el akkor és nem fogadjuk el sem előzetesen, sem utólag, hanem megállunk ott, hol vagyunk és tovább nem megyünk, ez, azt hiszem, szintén ez oknál fogva általa is méltányolható. Á mi pedig a tovább menés veszélyes és helytelen voltát illeti, azt Pulszky t. képviselő úrral szemben abban magyarázom meg, hogy tudtomra a pártprogrammok és választási programmok, parlamenti resolutiók tárgyai nem szoktak lenni. Minden egyes képviselő magaesináljaprogrammját, választóival számol, ebből keletkezik aztán a képviselet, melynek többsége igy keletkező politikai irányt követ. Ezzel szemben csak az szükséges, hogy egyes kérdések kellően előtte álljanak s ez azt hiszem, erre nézve megvan. De hogy az egész mozgalmat és pártalakulást, mint hiszem, ő sem kívánta — erre fektessük és megfeledkezzünk sürgetősebb, de mindenesetre elkerülhetetlenebb feladatainkról, ez azt hiszem, sem helyes, sem ezélszerű nem volna. (Helyeslés jőbbfelől.) A kérdés felállítására nézve, a mint az most megbírálandó, azt hiszem, Szilágyi t. képviselőtársam sem az előzményeket, sem a követelményeket igénytelen felfogásom szerint helyesen fel nem állította. Mert, hogy megtámadhassa a kormányt, s ez neki különös passiója, kivált ha egy oldal vágást adhat Pauler igazságügyministernek, ugy állította fel a dolgot, hogy hibát követettjei a kormány, mikor e törvényjavaslatot a képviselőháznak elfogadásra ajánlotta. A képviselőház ezt azon impressió alatt fogadta el — ugy adta elő — mintha a kormánynak némi biztosítéka lett volna, hogy a főrendi házban bizonyosan keresztül megy a javaslat. E megjegyzésében a túlzás az előzményekre nézve igénytelen nézetem szerint feltűnő módon megvan. Mert nem igy áll a dolog. A kormány a törvényjavaslatot benyújtotta s tárgyilagosan indokolta. Ha állana az, hogy hibáztatható lenne a kormány, a főrendi házzal való viszonyra nézve, akkor t. képviselőtársamnak esak akkor lenne e hibáztatásra joga, ha ő akkor előállott volna s azt mondta volna : uraim vigyázzanak, a főrendeknél ellenkező áramlat van, ebből keserűség, viták lesznek, meglehet, hogy még meg is bukik a javaslat s azért én azt el nem fogadom. A képviselőtársam erről szóval sem tett említést. De nem is tehetett, mert a mint a véletlent és az előre nem láthatót ő sem látja, ugy azt mi, a kik távol állunk az ő szellemi tehetségeitől, szintén nem láthatjuk. (Tetszés jolbfelöi.) Már pedig az határozottan oly elemek összekerülése s a mint magát kifejezte, oly korteskedés eredménye, a melyre a képviselőház a tárgyalás alkalmával elkészülve nem volt. Tisztában lehetünk ennélfogva, hogy a törvényjavaslatnak ezélszerú'sége és szükségessége be levén bizonyítva — a képviselőház pártjainak részéről opportunitási szempontból itt kifogást tenni nem lehetett, Már most nézzük meg, hogy mit mond a képviselő ur a követelményre nézve. Azt mondja, hogy miután a főrendiházi vita másodszor is bebizonyította, hogy a törvényjavaslat nem kell: ergo elő kell állani határozottan, mert ottan talán a kötelező polgári házasságra több kilátás van. Szilágyi Dezső (a szélső haloldalra mutatva) ; Ott mondták! Hegedüs Sándor: Engedelmet kérek, ha a képviselő ur nem mondta, akkor, miután az állítás megtörtént, erre fogok refleetálni. Ezt a követelményt fel lehetne állítani akkor, ha a főrendiházi vita folyamában azt mondták volna, hog}^ a törvényjavaslat azért nem kell, mert kevés, mert a kötelező polgári házasság szükséges. Ekkor ezen követelmény egészen helyes volna. Minthogy azonban egyáltalában nem az volt a kifogás, hogy ez kevés, hanem hogy messze megy, hogy vészes következésű, természetes, hogy e követelménynyelj ogosan és méltányosan előállani nem lehet. Ezek szerint, ha a tényezőkkel számolunk és felteszem, hogy azon képviselőtársaim, a kik felszólaltak, számoltak: a resolutióval sem mehetünk tovább, mint a ministerelnök ur. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső képviselő ur egy oly kérdést vont be a vitába, a melyre nézve én magamat conipotensnek nem tartom és ez a mint ő a világba kidobta, az audiendum verbum. Erre nézve t. ház, észrevételt tenni nem fogok, hanem egyre, figyelmeztetem a képviselő urat (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy parlamenti szempontból tett kifogásai két esetben lennének, teljesen jogosultak. E két eset a következő: Ha azon magas méltóságok a régi értelemben vett audiendum verbumra lettek volna hivatva a minister elnök tanácsára és ha azok bárminő irányban is szemrehányásban részesültek volna, ekkor a korona a pártviszályba csakugyan be lett volna vonva. Sajnálom, hogy a képviselő urezt tisztán combinatióra fektette és nem positive állította oda, elég azonban, hogy kidobta ezt a világba, mert arról már gondoskodva van a lapokban, hogy ez mint positiv tüntettessék fel és mint ilyen láttassék el commentárokkal. Nem azért hozom ezt fel, hogy a képviselő urnak a lapok véleménye és utasítása alapján szemrehányást tegyek, a mint ő ezt a ministerelnök úrral szemben tette, hanem hogy figyelmeztessem arra, hogy az ily
