Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

301. országos ülés február 1. 1884. 331 nekünk nevetgélni Istóczy képviselő ur felszólalásain. És jól tették; sőt azt hiszem, hogy ők most is nevetik és jól teszik. De hát akkor ők is dédelgették, pártolták az antisemitismust, mert elnézték Istóczy képviselő ur felszólalásait? Nem. Mert vannak dolgok t. ház, a melyek annyira absurdnmok, hogy azokat teljesen, tökéletesen ártatlannak tartj ember sokáig, évek hosszú során át. Hiszen nem kell, hogy erre phiIosophiát csináljunk a históriából; ott vannak a flagellánsok és sok más szerencsétlen dolog az óés középkorban, mind absurdumok voltak, nevették a folytonos izgatást, mig ugyanezen dolgoknak minden alkalommal folytonos ismétlése proselytákat teremtett. De vájjon azok azért pártolják-e, a kik meghallgatják és tűrik és vájjon azért solidaritást vállalnak-e ezen absurdumokkal ? Azt hiszem, méltánytalanság lenne ezt állítani. Sőt a mi a nép közt való izgatást illeti, ez olyan, mint a kuruzslás mestersége — kijelentem, hogy nem akarom a hasonlatot szószerinti értelemben venni, sem egyik, sem másik mozgalomra vonatkozólag — de azt állítom, hogy a mint lehet feliratot gyűjteni és mozgalmat indítani az antisemitismus mellett, legyenek meggyőződve és nincs is igen messze rokonságban azzal, a mit mondani akarok, hogy ha, a mint tették is az antisemitismus apostolai — mondom, ha tiz éven át valamely kérdés folytonosan előtérbe tolatik, legyen az akár Bosznia, akár árviz, akár külpolitika, akár pedig adókérdés, vagy bármi egyéb és akadnak, a kik azt mondják, hogy ez mind semmi, hogy ez mind nem segít, hanem majd ha felállítjuk a phalansteret, vagy Louis Blanc atelier nationálját, akár Owen rendszerét, vagy más communisticus rendszert és — másfelől vannak, kik mindig azt mondják és hirdetik, hogy a létező állapotok okai a szerencsétlenségnek ; s nem engedik életbe lépni a phalansteret vagy az atelier nationált, vagy más communisticus irányú mozgalmakat indítsanak és jelszavakat hirdessenek: legyen meggyőződve a t. ház és azt hiszem, hogy e mellett nem kell argumentálnom, nagyon hajlandó lenne a nép hitelt adni az ilyen kuruzslóknak is. Áll ez különösen a politikában, hol az ellenszerek daczára, nemcsak a fanaticusok, de a sokszor ismételt jelszavak hatása alatt a higgadtabbak is könnyen felizgathatok az új rendszabályok ellen, mert könnyen hozhatnak fel argumentumokat s kivált, ha túlhajtják annak rósz következéseit, nem nehéz hitelre találniok. Én nem az ellenzék itt ülő képviselőit teszem felelősekké a házon kivül történtekért, valamint a főrendeket sem akarom felelősekké tenni azért, a mi a feliratok gyűjtése alkalmával történt, hogy pl. egy községben nemcsak a katholikusok, de a lutheránusok is azon biztatást vették az aláirásra felhívás alkalmával, hogy majd a zsidó földjéből kapnak, csak annak kimutatására hozom fel, hogy mily kinövései vannak az ilynemű mozgalmaknak. De ha mi azt mondjuk, hogy van a dologban valami és azt mondjuk, hogy vegyük elő' a zsidókat, forgassuk ki hitczikkelyeiket, csináljunk nekik kátét (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nem ugy mondotta!) hogy a törvényhozás követeljen tőlük kátét, no hát erre is azt mondom, hogy ez nem tartozik a törvényhozás hatáskörébe. (Helyeslés a jobboldalon.) És ennek következtében ezzel szemben itt a házban mi mind csak hallgassunk és azt mondjuk rá, hogy van a dologban valami, mert tán nem népszerű ezzel szemben kritikát gyakorolni, holott egészen más az álláspont és a feladat, melyre vállalkoztunk : ezt én, t. ház, nem tartom a ház méltóságához illőnek s ezért kötelességemnek tartottam e nézetnek bármily egyszerűen, de határozott szavakban kifejezést adni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a dolog érdemét illeti, azt hiszem, hogy a határozati javaslat, melyet a ministeremök ur beadott, ugy a mint van, egészen és teljesen megfelel a helyzetnek. Megfelel egyfelől azért, mer a helyzet követelménye az, hogy a dolog most nt erőszakoltassék és ezt nem páxtszempontból mone dom, ez úgyszólván közmegegyezés tárgya, miután hasonló nyilatkozatok jöttek több oldalrólmely szerint e reformkérdés megoldásának szűk séges voltát hangsúlyozni felesleges és igy találkoztam azon ellenvetésekkel, melyek Pulszky és Szilágyi Dezső képviselő urak beszédeikben felhoznak, méltóztassanak megengedni, hogy ezekre pár szót szóljak. (Halljuk !) Pulszky képviselő urnak nem tetszik, hogy miért nem állítják jobban élére a dolgot, miért nem recludálják már most azt, hogy ez lesz a választási jelző, hogy a pártok e szerint csoportosuljanak. A következtetés az enyém, az előzmény az övé. Én, t. képviselőtársam, ezt részben feleslegesnek, részben nagyon helytelennek tartanám. Feleslegesnek azért, mert a kérdés megoldásának módjait és irányát illetőleg minden egyes képviselőre nézve egészen tisztában lehet a közönség, mert most már nem czifra szavakkal, hanem valóságos ténynyel: nyomtatásban levő szavazattal áll szemben. Tehát, ha ugy tetszik, az ellenfél stigmatizálhat minket, mint Hermán t. képviselő ur mondotta és támadhat, a mint neki tetszik. E tekintetben tiszta a helyzet. Tudom, mi az ellenvetés ez ellen, miért nem megyünk most tovább, miért nem vesszük a kötelező polgári házasságot jelszónak, miért maradunk e mellett? (Halljuk!) E tekintetben azt hiszem, minden gyakorlati államférfi s igy azt hiszem Szilágyi t. képviselőtársam is egyetért velem, midőn azt mondom, hogy ez most nem oppor43*