Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

301. országos ülés február 1. 1884. 329 kedésekből, a mellékes themák fejtegetéséből, azon | megjegyzésekből, a melyek hozzá nem tartoznak, akkor a kérdés tulajdonkép a következőkben áll. Egy a viszonyoknak megfelelő és minden párt egyes tagjai által czélszerűnek tartott eléggé szabadelvű törvényjavaslatot a képviselőház elfogadott. Két ízben a főrendiháznál folytonosan növekedő ellenszenvre talált és ott megbukott. Megbukott oly combinatio és oly fejtegetések segélyével, melyek a kritikát igen kiválóan igénylik. S ezen processus után az üzenet^ visszakerült másodszor is a képviselőházhoz. És mi történik a képviselőházban ? Vájjon kritika gyakoroltatik-e azon eljárás felett, melyben részesült a képviselőház törvényjavaslata a főrendiházban? Vájjon kritika gyakoroltatik-e azon eszmeáramlat felett, mely elöntötte azt özönével? Vájjon kritika gyakoroltatik-e azon fogások felett, a melyek segélyével a törvényjavaslat megbukott? Nem. Erről szó sincs. A

f democroticus szabadelvű kritika elhallgatott. És kilépett részben védelme azoknak és azon eljárásnak, noha nagyon szerény védelme, melyben részesült e javaslat oda fenn. De leginkább történik részben a pártok egyes tagjainak egymás elleni meglehetős kíméletlen személyeskedése és a kormánynak még kíméletlenebb megtámadása oly törvényjavaslat miatt, mely pártkivüli kérdésnek tekintetett és a képviselőháznak nagy többsége által czélszerűnek elfogadtatott. (Élénk h lyeslés a jobboldalon.) Azt kérdem én, t. ház, minden elfogultság nélkül, nem tekinthető-e ez szomorú jelenségnek, vájjon az eszmékben és törekvésekben és azok színvonalában nincs-e itt sülyedés? S ha van, vájjon a kormány és annak pártja okozható-e azzal, mely a törvényjavaslatot védi és védte, (Mozgás a baloldalon) a mely. a törvényjavaslat keresztülvitele érdekében, azt hiszem, elég magas színvonalon küzdött a képviselőházban ugy mint a főrendiházban és azt hiszem, nem hirdetett reaetionarius eszméket, vagy nem mondott és nem árult el oly törekvéseket, melyek a képviselőházat megillető szempontoktól eltérnek és ezekben kritikát provocálnak. Én ezen kérdésre a választ megadni nem akarom, mert tárgyilagos kívánok maradni, keserűséget provocálni és okozni egyáltalán nem akarok, sőt a mennyire csekély tehetségemben van, ezen kérdésben különösen szükségesnek tartom, hogy emelkedjünk párton felüli és a napi áramlatokon felüli álláspontra és vizsgáljuk, hogy vájjon nem szomorú jelenség-e az, ha egy ország, a melyben a szabadelvű törekvés úgyszólván meghonosítottnak volt tekintendő, melyben a reformáramlat mindig leküzdhetetlen erővel törhetett utat magának, hatalmi ellenállás és alulról jövő sötétség ellenében egyaránt, ha ez az ország beéri és helyesnek tartja az oly vitákat, melyeknek most mi fültanúi vagyunk ? (Igaz ! a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLŐ. 1881—84. XIV. KÖTET. Bizony t. képviselőház, ha igaza van azon hires angol államférfmnak, ki azt mondta, hogy a parlamentarismus arra való, hogy magasabb politikai iskolát képviseljen és képezzen a nép számára és ennek következtében nem követel attól nagyon magas szakszerű fejtegetéseket, de egészséges, erőteljes törekvéseket és ezek kifejezését; ha igaza van annak, a mint hiszem, hogy igaza van : akkor el kell szomorodnunk a felett, hogy miféle eszmék és miféle törekvések sugárzanak, vagyis inkább sötétlenek ki most képviselőházunkból. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És azok, a kik ismeretesek arról, hogy a szabadelvűség hívei, az ellenzéken és kormánypárton egyaránt, azok hallgassanak-e ? Engedjék magokat bele sodorni a személyes és szenvedélyes gyűlöletbe, mely most már egyes pártok és fajok ellen indult és beelégedjenek ezen egészségtelen eledellel és azt hintsék-e a népnek csak azért, mert a választások közelednek? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy meg kell hogy szólaljon a lelkiismeret bennünk. (Zajos helyeslés. Felkiáltások a szélsőbalon: Ideje van!) Legyenek a t. közbeszólók meggyőződve, hog3

r bennem mindig szól és hogy ha adatszerűleg és positive betudják bizonyítani, hogy ezt elhallgattattam, akkor szóljanak közbe beszédembe, addig ne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Iván: Agyon hallgatnak. Hegedüs Sándor: Én ezen sajnálatomnak és ha szabad a kifejezést használni, a lelkiismeret e hangjának szót akartam adni, nem merem azt mondani.hogy tiltó szót, mert erre jogom és ambitióm nincs, de egy szerény szó, mely szívhez talál, meg fogja teremni gyümölcsét akkor is, ha oly igénytelentől ered, a minő magam vagyok. De t. képviselőház, leszállok az eszményi magaslatról ezen eszmeáramlat felett, mely elöntött mint egy özönvíz, hogy romboljon, pusztítson mindent, a mit egy század teremtett és így nem fogom kiterjeszteni kritikámat a főrendiház reformja fölött, noha mindenben, a melyeket e tekintetben Irányi t. képviselő ur, a ki igénytelen nézetem szerint az ellenzéken eddig egyedül fogta fel helyesen az ellenzék dolgát, (Helyeslés a jobboldalon) mondom, legnagyobb részben egyetértek. De hát leszállok a küzdelem homokjába és iparkodom felvenni a keztyűt azoktól, nem ugyan azon modorban, a kik támadást intéztek részben a benyújtott határozati javaslat ellenében, melyet elfogadok, részben általában politikai állásunk ellenében. Nem akarom a küzdelmet felvenni azon a téren, mely térre szeretné terelni egy idő óta Hermán t. képviselő ur, mert azt meg kell jegyeznem, hogy utóbbi időben a házban sajátságos szerepet visz. (Halljuk!) Vagy morális vagy értelmi mértéket állít fel 42