Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

328 30!. országos ülés fefcrnár 1. 18*4. séges haladásunkban minden áron gátolni akar, az erre való jogot és eszközt elvenni: ez a haladásnak követelménye. Ha mi a szabadságot nem igy fogjuk fel uraim, akkor meg fogják oldani ezen feladatot mások, mindig több lesz a proletár, minden mostani kisiparos, minden földmives gazda proletárrá sülyed; eljön a socialis forradalom, a nihilismus és ez nekünk meg fogja hozni az erőszakos reactiót, a mint rendesen meg szokta hozni. A tények logikája t. ház, kérlelhetetlen. Valaki azt mondta, hogy „valóban rettenetes". Valóban furcsa dolgok történnek t ház! Hát ki hitte volna még egy év előtt, hogy ez a párt (a szélső halra mutat) ily manifestumot fog közre bocsátani, mint közrebocsátott? Hiszen erről röviden beszélni annál inkább szabad, mert ez egy pártnak az enuneiatiója; de azért is szabad, mert azt Hermán Ottó képviselő ur tegnap egy valóban kitűnő beszédben ajánlotta. Én ugy mondanám, hogy az ő beszéde volt a keret, a manifestum volt a kép; azt is hozzá teszem, hogy a keret jobb volt mint a kép; a mivel nem akarom azt mondani, hogy a kép valami kitűnő volna. Pulszky Ágost képviselő ur Hermán Ottónak azt vetette szemére, hogy az ő álláspontja nem más, mint álezázott antisemitismus. Én bátorkodom azt máskép jellemezni: antisemitismus az, igenis, becsületes antisemitismus, sőt tudományos antisemitismus, de az álliberalismus alapján. Már uraim, az álliberalismus és ezen küzdelem egymást kizárják; antisemitismus álliberalismus alapján: ez contradictio in adjecto. Hiszen az álliberalismus a takarója a zsidók uralmának; megfordítva, nincsen a világon semmi, a mit a zsidók annyira dicsérnének, mint ezen, Hermán Ottó képviselő által különben állítólagosán elitélt álliheralismust. Abban is igaza van, hogy a zsidókat élesztőnek nevezte. De hát nem ők akarják azt igy, hanem rájuk lehet alkalmazni Goethének azon szavait: „ich hin der Geist, der stets verneint, Der stets das Bőse will und doch das Guteschafft." Aző túlzásaik hoztak létre sok egészséges mozgalmat, nem volna agrar-kérdés, ha nem volna zsidóuzsora; nem volna parlamenti reformkérdés, ha a zsidók túlzásaikkal és egyről másra ugrásaikkal, avval, hogy dédelgettek mindent, a mi az ő malmukra hajtotta a vizet, nem figyelmeztettek volna bennünket a parlamentarismus tévedéseire. Bevégzem beszédemet egy kéréssel, vagy ha szabad ugy mondani, egy intéssel a t. kormányhoz és egy kéréssel a velem egy sorban ülő férfiakhoz. Mikor egy év előtt, meglehet, hogy nagyon hiányosan, bátor voltam törekvéseinket körvonalozni, mintegy az antisemitismus programját egyéni felfogásom szerint jellemezni, a ministerelnök ur kényelmesen azzal ütötte el a dolgot, hogy erre inkább nem szól semmit. Ugy látszik, válrokonség folytán épen igy nyilatkozott Chorin t. képviselő ur is. Azt tegnap már Istóezy t. képviselő ur kiemelte, hogy mikor először jött a főrendiház üzenete, én egyedül vettem merészséget, kérni a házat, vegye le a napirendről és kértem, ne üssük el suttyomban a kérdést, foglalkozzunk vele komolyabban, alaposabban. Ugy látszik, nem tévedek, ha aztdiiszem, hogy talán jobb lett volna, ha egy vagy másfél esztendő óta e kérdéssel és annak indító okaival körülményesebben foglalkoztunk volna, A mi pedig illeti a kérést, melyet a függetlenségi párthoz intézek, a következő: Vizsgáljuk uraim elfogulatlanul, szigorúan, igaz-e az, a mit akarunk, igaz-e az, hogy a haladást akarjuk, vájjon a zsidó piszkos conservativismust űz-e ott, vájjon az ő haladása csak feloszlató, vájjon nem rejlik-e fajgyűlölet részünkről a dologban, nem vezet-e bennünket mégis valami vallási elfogultság féle? Bármi gyérek tehetségeink, erőink, igy kiálljuk a tűzpróbát. De legyen szabad uraim önöket arra emlékeztetnem, hogy önök tértek ki a kérdés elől,benünket még csak meghallgatni sem akartak. Nem akarom emlékeztetni a pártot azon félév előtt lefolyt eseményekre, melyekben több itt űlő képviselő ur főszerepet játszott. Sőt arra kérem, vizsgáljuk elfogulatlanul a kérdést, de nem ingerülten. Eddig rendkívüli ingerültség, a személyeskedések voltak eléggé tapasztalhatók. Ha becsületesen haladunk, bár külön állásponton állva, legyenek biztosak, hogy legalább nagy része a pártnak egy utón találkozni fog. A magyar ember a szabadságot nem csak platonice, hanem igazán szereti. Ha tehát az eddigi csalóka jelszavakkal szakítunk, nincs kétség, hogy az összekötő út meglesz. Azzal végzem beszédemet, hogy ismételve mondom, az antisemitismus hatalmas mozgalom, azért, mert nem más, mint a szabadság, az egyenlőség és annak küzdelme az egyik osztály uralma ellen, a haladás küzdelme a szellemi sötétség, egy csúnya conservativismus ellen, a testvéri szeretet küzdelme a kíméletlen, önző, erkölcstelen egyéni harcz ellen, a szabadság küzdelme — még egy szer mondom — az álliberalismus ellen. Ebben rejlik hatalma és azért teljes igazság az, a mit több izben mondtam, hogy mindenki, a ki e mozgalomnak ellene szegül, a ki más, mint törvényes eszközökkel dolgozik e mozgalom ellen, az a korszellem kerekének küllői által össze fog tiportatni. Bevégezvén az előttem elmondottakra tett észrevételeimet, kijelentem, hogy én gr. Apponyi Albert abbeli indítványát pártolom, hogy a szőnyegen levő ja\aslat külön választassák és egyszerűen a javaslatnak pur et simple letevésére Hegedüs Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a vita tárgyát kivetkőztetjük a személyes