Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-301

301. ors-zápos ülés február 1. 1884. 327 tokába maradnak, kik eltekintve szívósságuk és leleményességüktől, melyet soha sem tagadtam el, mintegy tömör phalanx állanak a feloszlatott társadalommal szemben. Miután a vita folyamán anynyira hangoztatott a szabadelvüség, tehát nem lesz felesleges a t. házat újólag arra emlékeztetni, hogy bizonyos, ezen domináló osztálynak szabadsága, liberalismusa nem más, mint a tőke, vagy ha úgy akarják, a börze uralma. Mondjuk ki őszintén, hogy a zsidók egy bizonyos értelemben conservativek, az igaz, hogy nem szép conservatismus az, a melyet űznek, mert a Hermán Ottó képviselő által ostorozott föld feudalismusa legalább bátorságon és erőn alapult, a papok uralma, a mely ellen küzdöttünk, legalább egy földöntúli eszmét állított elénk; de az a conservatismus, melyet a zsidók űznek, az bizony a legpiszkosabb, a melyért valaha a világon küzdöttek. Az igaz, hogy a zsidók haladnak is s bizonyos tekintetben haladó elemnek lehet nevezni. Hermán Ottó a zsidóságot élesztőnek nevezte. Ezt a definitiót csakis megelőző magyarázat után fogadhatom el. Én azt tartom, hogy a zsidó sokkal inkább választó-viz. Midőn a korlátokat le kellett rontani, melyek az embereket kasztokká választották szét, megszűnt az állam és társadalom szervezete is, több izben bátor voltam arra utalni, hogy megfeledkeztünk mai napig az egyenlőség és szabadság hasisán újra szervezkedni. Ez azon állapot, a mely a zsidóknak kedvez, mely neki adja a hatalmat és e miatt legnagyobb ellensége azon szervezetnek, mely az egyenlőség és szabadság alapján épül, mert a zsidó ösztönszerűleg érzi, hogy a korral még ő neki sem lehet megküzdeni, sokkal inkább lenne kész kezet nyújtani a kasztok felállítására, mert tudja, hogy azokat sikeresen lehet megdönteni. Mit szeretnek a zsidók inkább mint egyik pártot a másik ellen, egyik hitfelekezetet a másik ellen, sőt katholikusokat a kathoíikusok ellen izgatni. Ők ellenségei annak, hogy alkotmányos traditiónkat az egyenlőség alapján tovább fejlesszük, ellenségei a személyes sértetlenségnek és mindannak, a mi az alkotmányos igét hússá tenné. Az ő ösztönszerű és természetszerű törekvésük feloszlatni, tehát választóvíz és nem annyira élesztő, mert csak akkor az övék a hatalom, csak akkor fogják a hatalmat ;kezökben bírni, ha mi scoppae dissolutaek maradunk. Ha tehát az antisemitismus azon föladatra vállalkozik, hogy ezen conservatismus ellen küzdjön, azt hiszem, hogy ez párhuzamba hozható a Hermán képviselő ur által felemlített mozgalmakkal. Áttérek a főrendiház által visszautasított házassági törvény kérdésére és engedjék meg, hogy szintén az e tárgyban felhozottakra refjeetáljak csupán. Irányi képviselő ur abban keresi a hibát, a fenforgó zavar okát, hogy elmulasztottuk a főrendiházat reformálni. Hermán képviselő ur a ministerelnök személyében keresi a bajt és egyenesen arra szólította fel, hogy hagyja el helyét. Nekem nincs okom a ministerelnök úrral akár rokonszenvezni, akár neki bizalmamat megszavazni, de kérdem Hermán urat, vájjon mi biztosítékot ad ő és vájjon a jelenlegi parlamentarisnms ad-e biztosítékot, hogy egy jövő ministerelnök és a saját maga által csinált többség önállóbb, működése áldásosabb lesz? Reformálni kell a jelen ferde parlamentarismust — ez alól nincs kitérés. T. ház! A szónokok, bár érdekes dolgokat hallottunk tőlük, mégis nem hangsúlyozták azt, hogy ezen visszaküldés, a főrendek szavazata, valamint a népnek rokonszenve, mely e szavazást kisérte, az csak egy sympthomája egy mélyebben rejlő bajnak. Tudjuk, hogy az orvos, ki a lázat elnyomja, a sebet mesterséges tapaszokkal behegeszti, az nem gyógyít, sőt néha megöli az életet. Mi oka e szavazásnak ? Én bátor vagyok kimondani azt, hogy a nép megunta ezen mostani parlamentaris rendszert, hogy a kormányok mindig tudnak maguknak mesterségesen többséget szerezni; megunta azon magát rendszernek nevező rendszertelenséget, a melyben a tőke, üzérkedés és kíméletlen küzdelem a győztes Archimedes csak egy pontot kivánt, hogy megmozdítsa a földet. A főrendekhez hozzáférhet a kritika, de azt hiszem, hogy ezen szavazás lesz azon archimedesi pont, a melyből egy új egészséges pártalakulás fogja kezdetét venni. Ha ezek idegennek hangzanak önök előtt, ha nem értjük meg egymást, annak egy természetes oka van A magyar embernek nem legrosszabb tulajdona, hogy szereti a szabadságot, törekszik előre bátran, jelét adta ennek 1848-ban. Megtörténhetik, hogy egy teljes erőben levő férfiú egy nő személyt angyalnak, ideálnak tart és nem tuuja, hogy az csak egy ügyesen kendőzött ledér hölgy. Szabadságszeretetünk két útra tereljen bennünket, az egyik út az önsegély, de nem az önsegély azon értelemben, a hogy a laisse fairé kifejezéssel éltek, hanem az önsegély, ugy hogy visszaadjuk a földnek a természetes hivatását, lehetővé tegyük a munkásnak, az iparosnak a megélhetést, ugy hogy a parlament valóban a nép akaratának és érdekeinek képviselete legyen. Ha ezen czélt elérjük, ha consolidálni képesek vagyunk, akkor uraim, megszűnik az antisemitismus. A második, egészen röviden mondva, a zsidó emancipatio visszavonása, jobban mondva a zsidók politikai jogának megszorítása. Keni elvi kérdés ez kérem; mert ez csak idő kérdése. A ki a szabadságot valóban akarja, annak legelső kötelessége, hogy korlátolja annak a hatalmát, a ki mások fölött uralkodik, még akkor is, ha az ő privilégiumai nincsenek törvénybe iktatva, ki valóban haladni akar, annak első kötelessége, hogy a haladásnak gátját eltávolítsa attól. A ki minket egész-