Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-301
326 301- o rszá f»s ölés febrnír 1. 1884 és keresztyént összeadjon. Ha tehát az ő javaslata lépne valaha életbe, a mellé az u. n. „Nothcivilehe" lenne szükséges. Már pedig megint nem lenne egységes házassági törvényünk. Á „ISiothcivilehe" előnyökben nem coneurrálhat soha a kötelező polgári házassággal. Az előadott okokból a ministerelnök ur által benyújtott indítványt egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Iván: T. ház! Csupán arra szorítkozom, hogy a tegnap felhozottakra röviden reflectáljak. Legyen szabad arra kérnem a t. házat, hogy szónoki tehetségem hiányait most is szokásos elnézéssel kisérni szíveskedjék Nemcsak képviselő vagyok, ezenkívül is vannak teendőim s nem igen akad időm készülni. De különben sem bírom a szónoki nyelvet oly folyékonyan, mint a tegnap félszobáit Hermán képviselő ur. Az épen most megnevezett képviselő ur tegnap érdekkel hallgatott beszédének talán legérdekesebb momentuma volt az, midőn utalt azon 3 nagyszerű forradalomra, melyeket az emberiség fejlődésében tapasztalunk. Egyik, épen mint ő nevezte a krisztusi forradalom volt az, mely megküzdött a farizeisimis feudalismusa ellen. A második a reformátió.mely mint mondá,ismét felszabadította a békóba vert szellemet. A 3-ik a franczia forradalom. Azonban egy negyediket, egy igen fontos mozgalmat nem nevezett meg képviselő ur, ámbár egész beszédében vele foglalkozott, t. i. az antisemitismust. (Zaj. Derültség.) Engedjék erre nézve, hogy én e 4-ik momentumot párhuzamba hozzam a Hermán képviselő ur által megnevezett 3 reform-mozgalommal s erre nézve egyetmást felhozzak. Az előttem szólott t. képviselő ur a franczia forradalmat a földbirtok feudalismusa ellen irányzottnak nevezte, ebben kereste annak sarkpontját. Helyes, áll az, a mit ő mondott, de én azt hiszem, hogy a franczia forradalom nem csak a földbirtok feudalismusát törte meg, hanem még szélesebb, nagyobbmérvű eszméket igyekezett létesíteni s talán helyesebb lett volna úgy definiálni, hogy elvben legalább kimondta azon elveket, melyeket a bölcsek, az encyclopaedisták, melyeket az előbbre törő jobb szellemek nélkülözhetetlennek állítottak, t. i. az emberiség egyenlőségét. Miután Körösi bátyám foglalkozott a franczia forradalom vívmányaival és jelesen a nemesi előjogok megszűnésével, engedjék meg, hogy az elejtett fonalat felvegyem és röviden reflectáljak a nemesi előjogok megszüntetésére. A franczia forradalom erdeme, hogy magaisztos eszméket legalább elvben és ezt hangsúlyozom, mondott ki. Már pedig nagy eszmét elvben kimondani az emberiség fejlődésében nagy vívmány. Talán ennek köszönheti a franczia forradalom azon varáz: hatást, melyet gyakorolt és hogy annak több rendbeli vívmányai, mint Szilágyi Dezső t. képviselő ur monda, többé nem discutiálhatók. Annak bizonyságául, hogy a franczia fórra- j dalom csak elvben mondotta ki a nagyszerű eszméket, utalok a következő példára: 1791-ben az akkori törvényhozó testület kimondta, hogy örö'v időkre megszüntetendők a nemesi czímerek, jelvények elnevezések és rendek. Ez folyománya volt a Mres 1789. augusztus 4-iki éjjelnek, mikor nem ellenállva, mint Körösi mondotta, hanem saját initiativájära a nemesség maga mondott le a nemesi praerogativákról, a patrimonialis törvényszékektől egész le a vadászati jogig. Ezt követték a provintiák és lemondottak kiváltságaikról, továbbá a polgárok lemondva a czéh- és mesterjogokról. Mi történt azonban 70 év múlva III. Napóleon, ki a trónt bitorolta, de tényleg császár volt, kénytelen volt decretumot hozni és kemény büntetéssel sújtani, a ki jogtalanul arrogál magának nemesi czímet, praedicatumot vagy rendjelt. E decretumig pedig háromszor volt köztársaság és háromszor volt forradalom. Tagadhatatlan tehát, hogy a franczia demokratia nagy haladást tett. A szedemi érdemek nem a születési aristocratiát illették és mégis, mindezek daczára már annyira voltak a francziák, hogy azon vették magukat észre, hogy 10—$0 ember között kettő bizonyára jogtalanul viselt valami nemesi czímet. Ez azért történt, mert a franczia forradalom kimondta ugyan a nagy elvet, de nem számolt az emberi természettel és nem gondoskodott arról, hogy a létért való küzdelemben a szorgalomnak meglegyen a maga jutalma. Az emberek tehát természetes nagyravágyásuknál fogva, mely a legnemesebb tettek rugója, az ancien-regime foszlányaihoz folyamodtak. De ha Körösi Sándor képviselő ur azt mondja, hogy aristocratia és democratia közt a harcz még nem szűnt meg, ez részben azért történt, mert az emberi ambitiónak nem adatott meg a helyes, a kellő tér. E példa igen jellemző a magát liberalismusnak nevező álliberalismusra nézve. A mióta modern alkotmányunk és parlamentünk van, azóta nyertünk állandó hadseregeket, a melyek alkotmányi válságos időkben mindig karddal döntenek. A pénzzsák uralma csak az új korszak szüleménye. Van azonban még egy harmadik dolog is. E harmadik dolog szintén az újkor szüleménye, ez pedig azon „létért való küzdelem*, melyben nem az eszmény, nem a becsület, nem a törekvés nyeri el a pálmát, hanem ellenkezőleg az a győztes, a ki előtt adott szó, könyörületesség, barátság, eszmények, csakis mint a steeple-chase akadályai jelentkeznek. Az antisemitismust is nem a forradalmi, de a reformmozgalmak közé kellett volna sorozni. Hogy ezt bizonyítsam, ne tessék elfelejteni, hogy melyik osztály az, a mely az eddig röviden jelzett állapotot minden áron fentartani törekszik, a kik azt akarják, hogy a tőke és az üzérkedés legyen az ur és a hatalom megmaradjon azoknál, kik születésüknél fogva nyert üzérkedési képességükkel a tőke bir-
