Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-299
180 iVS. HKifW Ilés jetaiar 21. 1SS4. hogy a nyugdíjtörvényj avaslat eddig a törvényhozás elé nem terjesztetett, az, hogy az mindenesetre legalább is az első esztendőben az államnak meglehetős megterhel te test fog okozni; az eddigi viszonyok közt pedig nem tartottam czélszerűnek ily magasabb megterheltetés indítványával a törvényhozás elé lépni. De daczára a hozandó áldozat magasságának, ezen ügy most már el nem odázható és azt megoldásra kell vezetni. A kormány ennélfogva foglalkozott is ezen kérdéssel és maga a törvényjavaslat a pénzügyministerium kebelében kidolgoztatván, közöltetett a többi szakmiuisterrel, hogy azok saját szakjok szempontjából véleményöket ezen tárgyra nézve nyilváníthassák. Ezen egyes vélemények a pénzügyministeriumhoz beérkezvén, most a pénzügyministeren lesz a sor, ezek figyelembe vételével véglegesen összeállítani és előkészíteni a törvényjavaslatot. Ebben a stádiumban van ma az ügy és én készséggel kijelentem, hogy ezen kérdést végmegoldásra juttatni szándékozom, foglalkozni fogok vele legközelebb és mihelyt a törvényjavaslat készen lesz, igyekezni fogok azt minélelőbb a t. háznak tárgyalása alá bocsátani. (Altalános helyeslés.) A mi Helfy t. képviselő ur határozati javaslatát illeti, daczára annak, hogy a t. képviselő ur kifejezést adott abbeli reményének, hogy a pénzügyminister hozzá fog járulni ezen határozati javaslathoz: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem vagyok azon helyzetben, hogy azt elfogadjam, nem vagyok pedig azért, mért én részemről nem tudnám felfogni a módját, miként lehessen ezen határozati javaslatnak eleget tenni. Azt kívánja ugyanis a t. képviselő ur, hogy az államköltségvetésbe vétessék föl egy bizonyos összeg a pénzügyi táreza keretében arról, hogy mi fog a bank jövedelme következtében a fennálló államadósság törlesztésére fordíttatni. Először is t. ház, ez a pénz, föltéve, hogy a bank jövedelme folytán van ilyen, nem a pénzügyminister kezelése alá tartozik és igy az államköltségvetésbe föl sem vétethetik, mint a hová fölfogásom szerint csak oly jövedelmek vétethetnek fel, melyek a pénzügy minister kezelése alá tartoznak. (Helyeslés jobb felöl.) De azonfelül t. ház, a banknak kezelésére sem az államnak, sem a kormánynak directe nincs befolyása és igy előre nem is praelimínálható az, hogy azon évben, melyről a költségvetés szól, lesz-e és mi lesz a banknak tiszta jövedelme, mely az államadósság törlesztésére fordíttathatnék. És a mennyiben a banknak jövedelmi fölöslege van, a mely a törvény értelmében e czélra fordítandó, az nem az állam bevételei közt foglal helyet, hanem az adósság törlesztésére fordittatik. Átlátom én, t. ház, méltányosságát azon kívánságnak, miszerint a törvényhozásnak tudomása legyen róla, mennyit törleszt ez a jövedelem az adósságból és, igy mennyi marad még meg ez adósságból. Ámde ennek eleget tett a kormány most is. Ha a képviselő ur figyelemmel kiséri az 1882-iki zárszámadásokat, azt fogja tapasztalni, hogy ott világosan és részletesen meg van mondva, nevezetesen az állami számvevőszék jelentésének 129-ik lapján, hogy mennyi fordíttatott ezen czímen Magyarország javára, az adósság törlesztésére. A zárszámadásokból teljes tudomást szerezhet magának minden képviselő arról, hogyan áll ezen ügy s igy a határozati javaslatot sem szükségesnek, sem czélszertínek nem látom. (Helyeslés jobbfélül.) Áttérve most már azokra, a mik a pénzügyi táreza költségvetésére nézve mondattak, azon fejtegetésekre, a melyekkel Orbán Balázs képviselő ur a pénzügyi tárczát taglalta, kiterjeszkedni nem fogok; mert ő oly tüzetes leírását és magyarázatát adta annak, hogy mi a restitutio, ezt úgy formulázván, hogy a külföldről behozott árúczikkek megvámoltattnak a vámterület határán s azonfelül azon czikkek, a melyek Ausztriából Magyarországba behozatnak, másodszor megvámoltattnak Magyarországon. (Derültség) mondom, ő ezzel oly világos magyarázatát adta a restitutio kérdésének, hogy ezt^ bővebben megmagyarázni már nem szükséges. (Élénk derültség ) Kovács Albert t. képviselő ur beszéde elején azt mondotta, hogy ő leginkább számokkal foglalkozik, mert a számok csalhatatlanok s azokat kiforgatni nem lehet. Daczára azonban annak, hogy mint mondotta, kiválólag a számokkal foglalkozik: egy új alkotmányos theoriát állított fel, azt, hogy minden ministerium tárczája központi költségeinek tárgyalása alkalmával a törvényhozás minden egyes ministernek külön bizalmat szokott szavazni. Ez új tan. Hogy a törvényhozás minden egyes minister tárczája költségvetésénél, tehát kilenczszer szavaz bizalmat s tizedszer az Összes ministeriumnak, ezt a tant most hallom először. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Azt kívánja a képviselő ur, hogy a költségvetés legyen világos s ehhez képest mindaz, a mi nem határozottan beruházás vagy átmeneti kiadás, magában a rendes kezelésben foglaltassák. Meg is nevez a képviselő' ur több ily tételt s különösen egyre nézve kérdi, hogyan lehet az átmeneti kiadás. Azt mondja, hogyan lehet átmeneti kiadás egy hét milliónyi tartozás törlesztése, a melyet 42 esztendőn át fizetünk. Ha oly soká fizetjük — teszi hozzá — akkor a rendes kezelésben van helye. Az a 7 millió forintnyi adósság t. ház, a melyről a képviselő ur szól, tisztán csak mint átfutó kezelés fordul elő költségvetéseinkben még pedig azért, mert a
