Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-299
198, országos ülést január 29. 1884 277 volt a budget, az államadósság volt ekkor 71 millió, 1868-ban pedig körülbelül 225 millió. Status activusa maradt Magyarországnak a kiadásokon felül 224 millió frt. 1882-ben pedig a zárszámadások bezártáig Magyarország vagyona 1.316,974,150 frt, teher van 1.273,355,222 frt, tehát activ vagyon van 43 millió a vagyoni mérleg szerint, vagyis 1868-tól az alkotmányos aera alatt egész mostanig circa 180 millióval kevesebb a vagyon. Már most, ha meggondoljuk azt, hogy a zárszámadások, a vagyon kimutatások az ide'n is 179.827,000 frt cselekvő hátralékot vesznek, vagyis olyat, a mit a kereskedő dubiosának szokott hivni, de be ir, nehogy a birói kéz őt elfoghassa, s ha meggondoljuk azt, hogy hátralékaink, a melyeket említettem még olyanak, hogy nincs ugyszólva a bevételnek egyetlen egy rovata sem, a hol nem volnának, pl. az államjószágoknál 7 millió, a fémbányászatnál 1.300,000, a vasműveknél 1.300,000, a diósgyőri vasgyárnál 516,000 frt veszteség és -1 millió 800,000 frt kiadás, különféle hátralékok czímén 5 millió stb., ha ezek nem volnának is ily természetűek, ha tehát azt vesszük, hogy ez a hátralék mind valóság volna, vagyis e 179 millió realvagyon lenne, a miből talán józanul 50°/o-nál többet vagy talán annyit sem várhatunk? még akkor is meggondolandó azon 43 millió frt tiszta vagyonmaradék, mert én legalább azt gondolom laicus észszel, hogy eonstans és invariabiíis számokkal mutattatik ki a status aetivuma 1868—1882-ig, pedig nem igy van. Maga a leltár, mely a zárszámadásokhoz mint melléklet documentum csatolva van, az invariabiíis és constane objectumokkal variábilis és inconstans számokkal tünteti ki, vagyis a 43.618,000 frt állam többletet képezi a következő művelet: az állam jószágok 62.140,000 írtról 80.540,000 frtra lett felbecsléssel vannak befktatva. Az mondatik ugyanis, azért becsültetett ugyanazon államvagyon, mely 1881-ben 60 milliót tett, 1882-ben 80 millióra, mert a 4% jövedelemhez arányittatott értéke. Igaz, hogy a zárszámadás szerint a cassa-netto 4.013,000 frt, de az évi tiszta jövedelem csak í.516,000 frt, tehát a mennyiben 80.540,000 frtra felemeltetett, e 18 millió vétetett több acíivumnak és a 43 millió képezésére szolgál, — továbbá a zárszámadásban kitüntettetik, hogy 82 végéig 19 millió 144,000 frt értékű viziút építtetett, 1881-ben pedig csak 13 millió értékkel van e tétel felvéve, ergo 5.653,000 frtnyi viziuttal több lenne 1882-ben. Ha minden ásónyomot egy forinttal veszünk is, ugy Magyarországon 1882-ben 5 millió értékű viziút nem építtetett, azt mindenki tudja. Ez az 5 millió ismét neveli a 43 millió activát. A vasutak 1882. végéig ki vaunak mutatva, 388.890,000 írttal, 1881-ben pedig 289.778,000 frttal, ugy hogy 1882-re a vasúti javulás 19.112,000 forint. Már most ezeket a tételeket összehasonlitva azt látjuk, hogy az állami ingatlan becsültetett 1882-ben 783 millióra, 1881-ben 745 millióra, vagyis 40 millióval növekedett ezen művelet által annak becsértéke akkor, midőn köztudomásúlag 8—10 millió értékű vagyon eladatott. Az ingók pedig becsültettek 1881-ben 82 millióra, 1882-ben 85 millióra. Ez is 3 millióval többre. No már, hogy ilyen művelet folytán azután hogy nem lehet reális a 43 millió frttal több értékű activánk, az csakugyan kézzel fogható. És hogy ez nem lehet, kitűnik abból is, hogy ha a zárszámadás végén levő mérleget megnézzük. Látjuk, hogy az 1882-ki előirányzati hiány 55.835,000 frt; adósságunk gyarapodott 53 millióval, az árfolyamon vesztettünk 20 milliót és e miatt a vagyon értéke apadt 19 millióval és a valóságos pénztári hiány 48.343,000 frt, a mi t. i. semmiképen sem fedeztethetett. Midőn ezek az adatok megvannak, midőn ez evidens bárki előtt, a ki ezeket a kimutatásokat a zárszámadásokkal összehasonlítja, akkor Magyarország pénzügyeinek, közgazdaságának productiv és pro'gressiv előhaladásáról beszélni, nézetem szerint nem más, mint börze-sensatióra irányzott enuntiatió. Hogy egyéb oly tárgyakra is áttérjek, a mi szorosan véve nem tartozik ugyan a pénzügyminister urnak tárczájához, vagyis jobban mondva, nem foglaltatik előirányzatképen a t. pénzügyminister ur tárczájában, hanem igenis a t. pénzügyminister ur financzpolitikájához tartozik, bátor leszek megemlíteni azt az ominosus eonversionalis kérdést, a melyre nézve a t. pénzügyminister ur október 13-ki briliáns beszédében azt mondta, hogy az államháztartás helyre van állítva, hogy possibilis, hogy még 400 ezer frtnyi plus is lesz. Említett beszédében ugyanis azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy mai napig convertálva van 233 millió, 166 millió nem convertáltatott, tehát ezen még 6% és 166 millió lesz még convertálandó 4%-al a 400 millióból. Az 1881: XXXII. t.-cz. 4-ik szakasza, midőn a conversiót megengedi, azt mondja: a conversió akkép eszközöltessék, hogy az évi kamat 21.800,000 arany forintnál, vagyis 218 ezer font sterlingnél drágább ne legyen- Ha már most ezt közönséges mindennapos nyelven mondjuk azai- azon a nyelven, a mely azt érteti, hogy 400 millió után 6%-al fizetünk 28 milliót papírban, akkor ezt ugy kell érteni, hogy a conversió után fizetünk ezután 24 milliót, azaz valahányszor 100 millió convertáltatik, mindannyiszor 1 millióval kevesebb kamatot fizettünk. A pénzügyminister ur, hogy tökéletesen híven idézzem,
