Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-299

276 299. országot Illés jannár 29. 1884. ról tehát szó nem lehet. Házadó volt 8.900,000 frt most van 8.500,000 frt, kereseti adó volt 17 millió frt most van 16 millió frt stb. De mi teszi azt, hogy mégis 1878-ban 83 millió frt volt az egyenes adó, most pedig 88 millió ? Teszi az, hogy akkor még nem volt va­dászati adó és hadmentességi díj, t i. az adóprés más czímen megint újat és újat szivattyúzott s ez oka, hogy ma numerice több mutatható ki, de más adónemek beíevegyítésével, az egyes adó­nemek azonban hanyatlanak. De hogy az adóképesség hanyatlik, mutatja az, hogy viszonyítva csak a múlt évhez az ideit, minthogy a t. pénzügyminister ur azt szokta mondani, hogy az egyik év hatása a másik évben mutatkozik — hogy mennyiben igaz, mennyiben nem, arról nem szólok — ha vesszük azt, hogy 1881-ben nem valami rósz év volt, 1882-beu pe­dig igen jó év volt és 1882-ben az egyenesadó hátraléka 48,826,620 frt volt és ez összeg 1.210,000 írttal haladta meg az 1881-ki hátra­lékot, akkor ezen munkálatra támaszkodva, nem lehet azt mondani, hogy prosperál, hogy javul az állam helyzete. Nem lehet mondani ezt a fo­gyasztási adóknál sem, minthogy igaz ugyan, hogy a fogyasztási adók 23.704,000 írttal iktattattak be, azonban az idén a fogyasztási adóban az elő­irányzaton alól 777,364 írttal kevesebb vétetett be, 4.389,000 írttal, tehát 5 milliót meghaladó hátralékban maradt. így hátralékban maradt a jogilletékekben és díjakban 24 millió frt. Az államjószágoknál szintén hátralékban 7 milliónál több maradt, melyre nézve '•< millió ugyan a kasz­sza eredmény, de . az 1882. évi jövedelem a zárszámodások szerint 1 millió 524,000 frt, tehát a 4,019,000 frtnái sokkal kevesebb, így azután hátralékban maradt majd mind­egyik tétel bevétele és ezzel mindenik tétel azt mutatja, hogy a termelésképesség inkább ha­nyatlik mint emelkedik. Van egy tétele e kimu­tatásnak, a dohányjövedék. (Halljuk!) A dohány­jövedék 20 millió írttal van kimutatva, azonban a zárszámadásban a központi igazgatás levona­tott. Csak 19,640,826 frt. Erre nézve a kormány azt szokta mondani, hogy a dohánymonopolium az egyik a mi Magyarország közgazdasági haladását elősegíti, ennél fogva szükséges ezzel kissé kimerítőbben foglalkozni: 1882. február 17-én, midőn az 1882-iki budgetet tár­gyaltuk: bátor voltam számszerűsíteni azt, hogy Magyarország agriculturájára nézve a dohányter­melés a mostani monopólium alatt káros, mint hogy ha a termelési költségek felszámittatnak egyenként, a termelési költségek 119.70 adnak, mig a kormány a legjobb fajta 115-öt ad, tehát 4,70 a tiszta veszteség. Ebben ki van mutatva, hogy agrárius szempontból a termelés hátrányos. De, hogy a dohánymonopolium igy a mint ke­zeltetik, reánk, már t. i. a magyar államra nézve csak károsan kezeltetik, noha 19 millió frt a jö­vedelme, vagy mint ki van mutatva 20 millió frt, bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani a következőket. A dohánymonopolium három részre osztatik. Egyik a vétel, másik a gyártás, harma­dik az eladás. A vételnek meg vannak külön­böző rovatai, a gyártásnak is, és az eladás az, a mi a proventumot, az eredményt mutatja. Ma­gyarországon 1882-ben, hogy a zárszámadás szerinti legközelebbi évet vegyem, volt 98,066 katasztrális hold termelve, tehát 420 holddal kevesebb, mint a múlt évben. Ez abban leli talán indokát, hogy Vittnyé­den, Malomsokon a dohánytermelés eltiltatott, ezen első dohánytermelő helyeken, legalább a párisi kiállításon a pipadohányra nézve a malom­soki a legkülönbnek mondatott és mégis miért­miért nem, betiltatott a termelés, tehát 52,188,694 kgr. termeltetett. Ezen termésből megvétetett ma­gyarországi dohánygyáraink számára 12.774,725 kgr.; 39.413,969 kgr. pedig az osztrák kezelő­ségnek adatott. Ez az 52 millió megvétetett összesen 10.114,635 frt 71 krért. Ezen 10 millió vételár­ban van az egész 52 millió kilogram ára, mely­ből 12 millió a mienk, 39 millió pedig eladatott az osztrákoknak. Ezen 39 millió kilogramért az osztrák fizetett 5.840,645 frtot az átvett dohányért, mi nekünk megmaradt 4 millió vé­telár és megmaradt mindazon költség, mely az 5 milliótól a 18 millióig, illetőleg 13 millióig a vétellel össze van kötve, vagyis mi a dohány "/" részéért fizettünk 11.800.000 frtot, mig a 39 /B« részért csak 5 milliót kaptunk. Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy a külföldi behozatalból 2.580,000 kilogram és volt 1.280,000 szivar fizetett csak 2,300,000 frtot, igen könnyen meg­fejthető, hogy mi nem azért kezeljük a mono­póliumot, hogy Magyarországnak, a magyar kincstárnak haszna legyen, hanem kiadunk 11 milliót azért, hogy az osztrák olcsóbbért vegyen dohányt a mi agriculturánk rovására. Hogy továbbá a kérdéses kimutatás nem mutatja meg, hogy mi a statusquónk, azt a t. ház igen jól tudta, midőn méltóztatott meg­határozni annak idején, hogy a tíz évi átlagos kimutatás készíttessék és 1868—1877-ig a ki­mutatás átlaga elkészíttetett. Ezen újabbi mun­kálatnak, azon tiz éves kimutatás egyes lapja és igen beleillő következő lapja, vagyis ezen két lap, a mi elkészült, az előbbinek ugyan folyta­tása, de a vagyonállást ki nem mutatja; a vagyonállást csak a mérleg mutatja ki és ez a következő. — Említettem volt, hogy 1868-ban, mikor az absolut kormány az alkotmányosságra áttért, a 1868. évi XXVHI. törv.-czikk szerint 129 millió volt a budget, 1875-ben 236 millió

Next

/
Thumbnails
Contents