Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-296
212 296 országos ölés január 26 1884. munkaidő megrövidítésével és a felebbvitel korlátozásával akarnak segíteni. A törvénykezési szünet előtt történt, hogy egy uzsorás hamis esküt tett s azzal két rokonát 20,000 frtnál többel megkárosította. A károsok bűnvádi panaszt adtak be s egyszersmind minden kívánható adatot a bíróság kezébe szolgáltattak. k vizsgálóbíró két álló esztendő alatt csupán a két károst hallgatta ki s ezek is önkényt jelentkeztek. Sok sürgetés után a harmadik évben kérdezte ki a kártevőt is és a negyedikben látott hozzá a tanúkihallgatásokhoz. E közben a vádlott roppant vagyonát gyermekeire íratta s azután szép csendesen meghalt, a károsok pedig a kárral maradtak. De volt még egy menedékük: a fegyelmi törvény, mert hiszen a vizsgálóbíró mulasztása az ő laicus szemeikben kétségtelennek mutatkozott. Meg is tették a fegyelmi panaszt, de a fegyelmi bíróság megszüntette a vizsgálatot, mert abban, hogy a vizsgálóbíró oly késedelmesen járt el, mi mulasztást sem észlelt. Ugyancsak a törvénykezési szünet behozatala előtt történt továbbá, hogy bizonyos ügyek már közel másfél év óta hevervén egyik felebbezési bíróságnál, e késedelem miatt a peres felek ügyvéde hirlapilag felszólalt, S mi lőn a válasz? Az, hogy még senki sem tapasztalta, hogy e bíróságnál az ügyek rendén kivül elhevernének. Ha tehát mindez akkor történhetett, midőn a birák csak 6 heti szabadságot és akkor élvezhettek, mikor épen óhajtották, hogyan lehet nagyobb gyorsaságot várni most, midőn 2 hónapi szünidőt kénytelenek tartani, akár tetszik nekik, akár nem. És hogyan fog lendíteni igazságszolgáltatásunk bajain a törvénykezési szünet, midőn polgári perrendünk szerint a keresletet a biró kénytelen és pedig minimális határidőkhöz kötötten, ítélet alá előkészíteni ? Már is tapasztaltuk, hogy eme határidőnek feltétlenül meg kell nyulniok. Pedig, ha már igazságszolgáltatásunk rósz, legalább legyen gyors. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Másik gyógyszerül a felebbezés korlátozása van alkalmazva. Lázár Ádám t. barátom tegnapi beszédében a bagatell-törvénynek csak két lényeges hibáját mutatta, a harmadik azonban s nem a leglényegtelenebb az, hogy bagatell-itéletet érdemlegesen fel eh bezni nem lehet. Gondoljunk csak arra, minő birák kezében van a kisebb polgári per s nem kell sokat bizonygatni, hogy ily birák Ítéleten e bizony nagyon is ráférne egy kis érdemleges fölülbirálat, valamint ráférne a kihágásos ügyekben is. Hanem hát kímélni kell a bírákat, hogy jobban ítélhessenek a nagyobb ügyekben a kisebben árán, mintha az igazság nem egy volna, akár csekélyebb, akár értékesebb ügyben szolgáltatik ki. Am szerintem sokkal jobb munkedvvel dolgoznának bíráink, ha tudnák pontosan, hogy aggott korukban maguk s haláluk után családjuk minő igénynyel bir az állammal szemben, melynek erejüket áldozták, szóval, ha volna pragmatikájuk. Most megtörtént az erdélyi részekben, hogy biró, midőn előléptettetett, fizetéséből veszített. A marosvásárhelyi kir. tábla pótbirái ugyanis csak 50 frttaí bírnak nagyobb fizetéssel, mint a törvényszéki és járásbirák. Ezek azonban a decennium után 10°/o fizetés javításban részesülnek s volt ilyen bíró, ki pótbiróvá neveztetvén ki, a pótlékről kénytelen tán lemondani s ha most munkaképtelenné válnék, kevesebb nyugdíjat nyerne, mint előJéptettetése előtt. Azt hiszem, az elmondottakkal eléggé jellemezve vannak azon módok, melyekkel az igazságügyi kormány igazságszolgáltatási nyomorúságainkon segíteni vél. De mindezeknél, szelíden mondva, visszásabb azon eljárás, melyet az ügyvédekkel I szemben elkövet. Nem elég, hogy ezek az ügyvédi [ rendtartás békóiba vannak verve s anyagi tekintetben azon bíróságok kegyelmére bízva, melyeknek határozatai ellen esetleg felebbezniök kell, azonkívül a bagatell-törvény képviseleti díjaik megítélését egyenesen megtiltja, az 1881. évi LIV. t.-cz. 11. §. pedig a legképzetlenebb s általában minden minősítést nélkülöző, tehát írástudatlan egyéneket is oda bocsát a sommás perek tárgyalásához még pedig díjazás mellett, közelebbről pedig a kir. közjegyzők hatásköréhez az ügyvédi teendők egy terjedelmes része is házzáesatolandónak terveztetik. Senki sem vonhatja s a kerek földön nem is vonja kétségbe, hogy az ügyvédek a jó igazságszolgáltatásnak lényeges tényezői. De ha ez így van, hogyan lehet képzelni jó igazságszolgáltatást, a hol ennek egyik tényezője megbénittatik'? Ez állapotok fentartására ajánlja a t. előadó ur a költségvetés elfogadását. Én azonban ez állapotokat fentartani nem akarom s azért a költségvetést nem fogadom el általánosságban sem. (Helyeslés a szélső halon.) Czirer Ákos: T. képviselőház! Én is avval kezdhetem, mint előttem szólott t. képviselőtársam, hogy az igazságügyi politikának általános részét a mai és tegnapi napon számos jeles szakférfiú kimerítően tárgyalta. Ha ezen felszólalások és meggyőző érvek a t. igazságügyminister urat capacitálni nem volnának képesek, ugy én minek foglalkozzam többé, e kérdéssel? Az igazságügyministerium költségvetése levén tárgyalás alatt, miután a részleteknél megfelelő czím hiányában erre alkalom nem igen fog kínálkozni, az általános vita keretében bátorkodom a törvényhozás becses figyelmét az igazságügyi kormányzat egyik mostoha gyermekére, az ügyvédi i intézményre felhívni.
