Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-296
208 296. országos ölés jauuár 25. Ub4. mint ha árvák vagy távollevők vannak az örökség- | nél érdekelve, akkor kezdődik a boszorkánytáncz, | Törvényszék, árvaszék, járásbirő, szolgabíró, közjegyző, körjegyző mind mind egyeztet, de egyik sem osztoztat, megy a felehbezés királyi táblához, közigazgatási bizottsághoz, Curiához, ministerhez, Pontinshoz és Pilátushoz (Derültség és helyeslés a szélsőbalon) s boldogtalanok azon örökösök, kiknek ezen torturát éveken keresztül át kell szenvedniük. És azután közéjük esik, mint egy dinamitbomba, a pénzügyi kormány illetékrendszere, (Élénk helyeslés a szélsőbalon) mely a hagyaték felosztásáig háromszor is megveszi sok esetben az illetéket s e mellett le is foglalja a hagyatékot, hogy a jogos örökösök sokszor évtizedekig, legtöbbször évekig nem juthatnak jogos örökségük birtokába, (ügy van! a szélső baloldalon.) Kérdem az igazságügyminister urat, hogy ha ezen szerencsétlen örökösök, kiknek sem reál-, sem személyi hitelük nincs, mert az igazságügyi törvények attól őket elzárták — végső szorultságukban a tőkét is koczkáztató — legvadabb uzsorához fordulnak és őket ez tönkre teszi, elítélhető-e az uzsorás, ki annak adott pénzt, a ki senkitől hitelt nem kaphatott, vagy inkább elítélendő az, a ki ez állapotot megteremtette és fentartja. (Élénk tetszés a szélső balon.) A mostani örökösödési eljáráshoz mérve 1848 előtti állapotaink valóságos fénylő pont; akkor a maguk közt egyességre jutott örökösök átvették azonnal örökrészeiket, a meg nem egyezők közt pedig, nemes birtokokban a megyei közgyűlés előtt választott osztoztató küldöttségek, a volt úrbéreseknél a tiszti és úri székek a helyszínén, nemcsak a szoros jog, de a méltányosságnak is kellő számbavételével megkísértett egyezkedések után minden körülmények közt megtették a sommás osztályt, mit az elégedetlen birtokon kívül rendes per utján kijavíthatott; most, a mint mondám, minden közeg benn a hivatalban, a helyi körülmények ismerete nélkül az aetákból egyeztet, sőt ily egyeztetőül az egyik osztályos fél fő-főképviselője, az árvái szék is szerepel, de egyik sem osztoztat, mert a törvényszéknek perre utasító végzése sok esetben a legilletéktelenebbet hagyja a birtokban, az osztrákoktól eltanult azon végzése pedig, hogy a hagyaték osztatlan állapotban bizonyos osztályrészekben adatik át, semmi kérdést meg nem old. T. ház! Itt elértem oda a hol az igazságügyi politika tévelygéseinél némi fordulópontfélét lehetne felfedezni. Értem az új uzsoratörvényt. De hát t. ház, ez is, mint minden félrendszabály, csak elsimítja, de el nem törli a bajt. Hisz még most is van eset, hogy 1000 pro 100 kamatért folytatják az exeeutiót az új törvény előtt jogérvényre emelkedett ítélet alapján, váltóknál | járja az uzsora; a korcsmahitel 2 frtos hátsó ajtaján pedig épen ugy megy a dolog, mint azelőtt, csak azzal a különbséggel, hogy minden 2 frthoz 1 frt perköltség is járul a szegény könynyelmü korcsmázók könnyebbítésére. Olvasunk, mint Grecsák Károly képviselőtársam monda, holmi enquéttozásokról, de a mit olvasunk, nem sok vigasztalót ad. Az osztrák telekkönyv alapelveire épített akárminő foldozás nem segít bajainkon, hitelünk emelését nem fogja eredményezni, a kis ember pusztulását meg nem akalyozza. Az új büntető törvény és eljárás bármi nagyszerű műnek mondják, kevéssé érintik az igazságügyi politikának azon részét, melyet megvilágosítani feladatomul tűztem, de mindenesetre érintik ezt szinte és pedig hátrányosan. Az új büntetőjogi compilatió egészen elüt régi praxis criminalisunk vezérelveitől: ott drákói, a hol mi népünkre, vérmérsékletét ismerve, elnézőbbek voltunk: engedékeny a nagy bűnösökre, a csalókra, túlengedékeny az elévülés szempontjából. Hogy a csalók büntetlensége, sőt a legnagyobb véteknek s bűnnek is rövid elévülése, a közerkölcs hanyatlására, ezek hanyatlása pedig a közhitel megingatására is vezet, azt nem kell bővebben igazolnom. Jelenlegi bűnvádi eljárásunk egy szerencsétlen mixtúra composituma a rendes irásos eljárásnak, a bizonyítékok mérlegelésében is, a törvény szigorú szavaihoz kötött bírák előtt a csakis esküdtszéki intézmény mellett helyes nyilvános végtárgyalással. Ez, az esküdtek nem lévén a bizonyítékok bírálásánál semmi máshoz, mint lelkiismeretük sugallatához kötve, a közvetlenség benyomása alatt legjobb tájékoztatót nyújt az esküdteknek, de a rendes birák ítéletét csak anynyiban befolyásolja, hogy a vádlottnak alkalmat nyújt vallomását a többi bizonyítékokhoz képest módosítani és ez által megérdemlett büntetése alól kibújni; hisz a rendes birák nem mérlegelhetik azt, hogy a vádlott a vizsgálatnál készületlenségében a bizonyítékok súlya alatt tette megtörten vallomását, a végtárgyalásra pedig, mint egy egyetemi doctoráns kellőleg előkészítve lép a kíváncsi közönség elé és kettős öröme telhetik benne, ha examenjét ügyes hazugságokkal fényesen kiállja. (Derültség.) De nem fogom ezen már teljesen kimerített tárgyat tovább bonczolni, hanem áttérek az ezzel rokon mezei és erdőrendőri kihágások elbírálásánál életbe léptetett eljárásra, mely népünk tönkretételére szintén egy lépéssel közelebb vezet. Mezei rendőri törvényünk nincs is, mert a régi törvényhez egyetlen új közeg se talál; a mezei kártevőket, ha tetten éri a tulajdonos — miután egyik sem vitt magával tanút — legjobb, ha egy
