Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-296

206 29fi. országos fiiéi január 25. 188Í. Tibád Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök! Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasás után is elfogadni, igen vagy nem? (lg n!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatott s alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházhoz fog átküldetni. Következik az 1884. állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, még pedig az igazságügyi tárezának költségvetése. , Földes Gyula: T. ház! (Halljuk!) Lázár Ádám barátom és Grecsák Károly képviselőtársam tegnapi felszólalásaikban, a iogügyi administratió hiányait, a bíróságok, ügyvédi intézmény misieráját kellőképen méltatták s igy nekem ez irányban ez alkalommal mond-.ni valóm nincs; de mellőzték igazságügyi politikánknak a nemzetgazdászatra, a közvagyonosodás vagy elszegényedésre való hatását ecsetelni: miért is én kiválólag ezen oldalával fogok igazságügyi politikánknak foglalkozni. Kárpátoktól Adriáig hazaszerte hangzik a feljajdulás szava, hogy kis- és középbirtokosságunk pusztul, vesz, elkallik, helyet adva idegen, ezen árva hazához semmi egyébbel, mint a nyereségvágygyal kötött elemnek! Majd a kivándorlások számának emelkedése, majdavégrehajtás alákerülő íngatlanságok tömérdek száma, majd az adó elviselhetetlenségéből származó elkeseredésnek sokszor igen kárhozatos tünetei mutatkoznak. T. ház! Talán minden ministeri tárczánál lehetne a köznyomort előidéző vagy fokozó okot találni; de a pénzügyi politikán kívül, melyet tagadhatíanul az első hely illet meg közgazdasági sülyedésünk előidézése fokozásában: az összes többi tárczákat összevéve, mindannyinál nagyobb az igazságügyi politikának rovása, a jogállam, a culturállam czége alatt hazánk hitelügye, közgazdasága, de különösen a kis és középbirtokos főldmívelők ellen elkövetett bűneiről. Ezen állításomat igazolandó, kénytelen vagyok egy kissé visszapillantani azon időszakra, midőn a 1848-iki örökké dicsőséges elvek alapjára fektetett törvények félretételével, hazánkban azabsolut hatalom korlátlanul gazdálkodott s ott keresni fel jelenlegi igazságügyi politikánk elvetett magját, kifejlett gyökér szálait. Az első mag a kis gazdahitelének megrontására az „ősiségi nyílt parancs" volt. Ezen nyilt parancs nem állott az 1848-ki alapon, nem követte annak elveit, összezavarta az ősiség, abirtok örök eladhatlanságából keletkezett hosszú inseriptiókat, 32 évi zálogleveleket a kisbirtoknál szokásban volt rövid idejű elzálogosítással, úgyszólván kézi záloggal, s mig az elsőknél egy életöltőre bizonytalanná tette a birtokot, az utóbbi hitelműveletnek eltörlésével a kis- és középbirtokost egyik legkönnyebben elviselhető s mindamellett csakis a végső szükségben nehéz szívvel igénybe vett hitelforrásától elzárta. Tudjuk, hogy a magyar ember mennyire ragaszkodik földjéhez s igy elképzelhetjük a lelki tusát, melyet az illető megszorult gazda kiállott akkor, mikor pénzzavarán segítendő, egy vagy több hold földjének használatát pénzvásárra k mat fejében hitelezőjének egy vagy két trágyázási cziklusra 3—6 évre általengedte; elképzelhetjük tehát igyekezetét is arra, hogy a 3 — 6 év multán zálogát kiválthassa. (Péchy Tamás elnök elhagyja elnöki székét, melyet Szontagh Pál alelnök foglal el.) Elvonatván a földművelőtől a hitelműveletnek ezen neme, melylyel — közbevetőleg mondva — minden más polgár, iparos, kereskedő, magánzó élhet, hogy értékeit, kézműveit kézi zálogba adva, pénzt szerezhessen — a földmíves a magánhitelnek személyi és betáb]ázássaíbiztosítottföldkitelnek forrásaira lett utasítva. Ámde, a mint mondám, a nemesi birtokoknál az ősiségi nyilt parancs által teremtett bizonytalan helyzet útját állotta ezen hitelnek is igen nagy részben; a volt úrbéresek által birt földekre nézve pedig tönkre tette szinte nagy részben az 1853-ki földtehermentesítési pátens. Ez sem követte az 1848-ki nagy elveken alapuló törvényt, hanem a kérdéseknek egész sorozatát függőben tartotta. A maradványföldek kérdése még ma, 36 év után sincs eleny észtet ve, habár az úrbéres földeknek országos kárpótlás melletti felszabadítását az 1848-ki törvény kimondotta, habár kétségbevonhatatlan, hogy ezen maradványföldek, mint úrbéres természetű földek, 1848 előtt se voltak visszavehetők a regulátióknál s igy 1848-ban a felszabadítás tárgyát képezték. A mellett tehát, hogy a volt úrbéresek milliói felett a maradványföld váltságának Damoeleskardja függött, ugyanazok épen ez által a reálhitel igénybevehetésétől majdnem teljesen el lettek zárva. Már akkor mutatkoztak a hiteimiseriák, nem is késett az akkori kormány segítni a bajon, a betegségnél sokszorta rosszabb orvossággal. Behozta hazánkba a szerencsétlen conceptiójú és még szerencsétlenebb alapra fektetett telekkönyvi pátenst. T. ház! Hosszas, illetékes munkaközben gyűjtött tapasztalásból mondhatom, hogy egyetlen intézmény se hatott oly közvetlenül, oly rohamosan földmívelő népünk megrontására, mint az osztrák telekkönyvi rendszer. Már az első felvételnél oly véghetetlen sok hiba csúszott bele, hogy évtizedek sokszor igen kinos és káros vergődései se tudták kiigazítani s azután a commassatiók, rendezések, szükségessé vált és évtizedig húzott átidomítások tették használ-