Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-295

a>Q2 295. országos filé* jaimár 24. 1S84. ges szervezésére az előfeltételek megvannak, annak már most mi sem áll útjában, de akkor az igazságügyi kormányzatnak, ha igazán szivén viseli igazságszolgáltatásunk ügyét, nem lett volna szabad soha az 1883. évi május 24-iki javaslatával előállani. Hogy mégis tette, nem bizonyít sem az első, sem az utolsó felfogás helyessége mellett, hanem bizonyít igenis azon felfogás mellett, hogy igazságügyünk rendszeres vezetése nem várható igazságügyi kormányzatunk részéről. De t. képviselőház, tekintsünk most el a jog terén szükséges nagy alkotásoktól, ne vizsgáljuk, hogy az imént jelzett eljárás mennyiben eredményezheti a programmul hangoztatott rendszeres fejlődést, pedig rendkívül érdekes következtetéseket vonhatnánk le belőle; hanem hát nézzük igen t. igazságügyi kormányzatunknak azon alkotásait, a melyeket maga kisegítő, alkalmi, ideiglenes expedienseknek tekintett. Hogy a legutolsón kezdjem, megemlítem mindjárt a fellebbezések korlátozásásáról szóló megalkotott törvényünket. Nem lehet feladatom e törvénynek a mindnyájunk friss emlékezetében levő tárgyalásában hallottakat itt ismételni, de igazságügyi politikánk méltatása ezéljáhól reá kell mutatnom arra, hogy a mely országnak igazságszolgáltatása az alaposabb első bírósági elbírálásnak minden garantiái hiányában oda jutott, hogy bármily csekély fontosságúnak látszó, de a concrét esetben talán a jogkereső magánfélre a legvitálisabb jelentőségű érdek elbírálásában egy rósz igazságügyi administratió hibáinak palástolására, a magánfélnek felebbviteli jogát megkösse és így a kevésbbé megbízható alsóbb bírónak hatáskörét terjeszsze, azon országban normális igazságszolgáltatási állapotokról nem lehet szó, ott rendszeres fejlődést emlegetni nem szabad, ott az ilyen ideiglenes rendszabály többnyire végleg befészkeli magát. Mert az igazságügyi administratió rendszertelensége az orvosolni ezélzott jelenséget előbb-utóbb, ha más alakban is újabban feleleveníti; és mert a bíróságok teendőinek kevesbítésére, a sértett jognak felebbvitelbeni korlátozása igenis vezethet momentán a terhétől megszabadítani ezélzott bíróság ügyforgalmának kisebbítésére, de nem vezethet a jogkereső közönség igazságszolgáltatásunk ellenében feljajduló panaszainak kevesbítésére ; és a sértett jog mindig ott fog kopogtatni a bíróság kapuján, a mely, legyen az legfőbb ítélőszék tudatában annak, hogy valamely ügyben végérvényesen itél, már az emberi lelkiismeret szabályai szerint is több időt fog fordítani az ügy elbírálására. E főtörvény tehát a terheket nem kisebbíti, hanem csak áthárítja. Egy igazságügyi politikának nem lehetczélja csak az igazságszolgáltatás menetében a külső sikernek kimutatása; nem lehetczélja csak jól-roszul szerkesztett kimutatásokkal, a melyek technicai bajaikkal csak arra valók, hogy a szakembereket confundálják, azt igazolni, hogy ennyi meg ennyi ügyszám intéztetett el, hanem igenis czélja rendszeres codíficatiók által rendszeres jogállapotokat teremteni és ezen állapotoknak fentartását oly szakavatott, megbízható elemekre bízni, a kik az egyes jogesetek alapos elbírálására a legfőbb garantiát nyújtják. Csakhogy ez;en czélt nem érhetjük el a maga nemében páratlan pótbirói intézmény fentartásával. Igaz ugyan, hogy a t. minister ur a pótbirák számának legújabban történt szaporítása kérdésének tárgyalásánál maga is jelezte azon megérlelt nézetét, hogy ez intézmény tovább fent nem tarthatóugaz ugyan.hogy maguk a pótbirák is, helyzetük kényes természetének tudatában, még csak a lefolyt nyáron petitióban és küldöttségileg sürgették helyzetüknek mielőbbi rendezését, de azért denique ezen speciális intézményünk még ma is fennáll. Hallom ugyan már, hogy majd a kir. tábla decentralizátiójával e bajon is segítve lesz, a mint különben is sok mindenben lesz segítve akkor. Mert hiszen itten e 414. számú törvényjavaslatban, mely szól az 1875 : XXXVI. t.-cz. módosításáról és a kir. járásbíróságok számának szaporításáról, ezen törvényjavaslatban meg vagyon irva, hogy a mikor a kir. tábla decentralizáltatni fog, vége lesz minden igazságügyi bajnak; bekövetkeznek majd az aranjuezi szép napok mi reánk jogászokra is és tisztelt barátom VeszteiImre képviselő sem fogja többé a t. házat oly 5 méter hosszú kimutatási táblázattal meglephetni, a melyre szegény bíráink drága idejüket és eszüket pazarolják. Mert hát ezen javaslatban annak harmadik oldalán meg vagyon irva, „miszerint nem szenved kétséget, hogy a legfőbb felügyeletnek összpontosítva kell ugyan lenni, de az sem szenvedhet kétséget, hogy jó és pontos ügyvitel, valamint ügykezelés csak oly bírósági szervezet mellett lehet, mely szerint a főfelügyelet megosztva van oly módon, hogy az szükség esetén gyorsan és más tekintetekben fennakadás nélkül gyakoroltathassák". Arany szavak t. ház, de a melyekért az ágiot azt hiszem legjobb lesz majd csak akkor megfizetni, ha e szavakban rejlő egészséges intentiót törvénybe iktatva látjuk. De addig is t. ház, azt hiszem, az igazságszolgáltatás menetére igen üdvös befolyással lenne, ha a t. minister ur már most, a központból is, juttatná érvényre azon a múlt eredményeiben helyesnek bizonyult és a jövőben ismét contemplált intézkedést, hogy biztosok által személyesen vizsgáltassa meg első bíróságainkat; mert e vizsgálat, ugy a judicatura egységére, mint az administratió javítására is oly eredménynyel folyhatna be, a milyen eredményre nekünk most első bíróságaink körében különösen szükségünk van. A központból oda designált erőnek itt a központbani hiánya pedig tetemesen kárpótolva lesz, már csak azon morális hatásban is, a melylyel az