Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-294

] 6g »4. ora&gff ülés január fcJ. 1884. Egyébiránt, ha 1867 óta csakugyan oly erősen akarták ezt létesíteni, ugyan miért nem törekedtek nagyobb mértékben keresztül vitelére ? A t. képviselő ur hosszan plaidirozott a babtisták mellett, ugyanazon dolgokat mondván el, melyeket itt a múlt évben adott elő. (Ellenmondás bál/elől.) Magammal hoztam a múlt évi naplót. Nekem is ugyanazokat kellene rájuk felelnem. Indiviclualiter a babtisták sem üldöztetnek, de ők zavargásokat okoznak, a hol megjelennek. G-yoma város nem tartozik a kormánypárthoz, ép az ellenzéki padon ülő képviselője van, formális zavargások voltak ott a baptisták miatt. Nem akarom most a babtisták tanait elemezni, mert mindazt szóról szóra kellene elmondanom, mit erre nézve már kétszer mondtam; de azt mégis ismételni fogom, hogy mit mondana a képviselő nr, ha egy dominicánus vagy franciscánus elmenne egy protestáns községbe prozelitákat csinálni ? Ha megvernék, ezt valóban talán meg is érdemelné. (Nagy derültség.) Azok az egyes esetek, melyeket a képviselő ur felhozni méltóztatott, mind policialis kihágások. Ha azok a dolgok megtörténtek, az illetőknek reniediumot kellett volna keresni a maga helyén s ha hozzám jöttek volna panaszkodni, előmozdítottam volna sérelmeik orvoslását. Egyébiránt ismétlem, a mit máskor is mondtam, hogy habár nem óhajtom a vallásszabadságot törvénybe iktatni, hanem egyes felekezetekre nézve, melyeknek tanai nincsenek összeütközésben a magyar állam érdekeivel, mindig kész leszek törvényjavaslatot készítni, de a baptisták nem állnak ezen a niveaun — mint már tavaly is kifejtettem — nekik nincs egyházi szervezetük. Tisztelem én a földműves és mesterembert, ha a maga helyén van, de mint papot és püspököt nem tisztelhetem, mert arra hivatásuk nincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem a baptisták nem állnak ma azon niveaun, hogy a ház elé törvényjavaslattal mernék jönni, a mely őket felvenné a recipiált egyházak és vallások közzé. A t. képviselő ur sokat beszélt az idealismusról és az idealisticus törekvésekről Én ezeket tisztelem s bizonyos tekintetben talán én is idealista vagyok; nekem is vannak ideáljaim, különösen egy ideálom: a magyar állam fentartása. És én mindazt, a mi ezt ronthatná, a mi dissolutióra vezethetne, mint minister, mint képviselő, én mindig ellenezni fogom. Kérem a t. házat, ne méltóztassék elfogadni Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslatát. (Élénk helyeslések jóbbfelől,) Hermán. Ottó: T. ház! Én részemről azt hiszem, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam felszólalása már hangjánál fogva is megérdemelte volna azt, hogy a dominicanusról vett példával vagy feltevéssel ue hozassék kapcsolatba; (Igaz! szélső balfelöl) mert azt hiszem, hogy a t. minister ur coneedálni fogja azt, hogy ha azt a dominicánus barátot megverik, akkor törvényes bíróság előtt meg fogja kapni az elégtételt s én akként fogom fel a dolgot t. ház, hogy Irányi t. képviselőtársam ép ezt kereste: a sérelemért az igazságszolgáltatást. Különben t. ház, megvallom, hogy én mindenben nem érthetek egyet Irányi Dániel t. képviselőtársammal sem. Én a leghatározottabban tisztelem benne azt a kitartást, azt a consequentiát, melylyel ő a vallásszabadságot mindannyiszor felveti, valahányszor rá csak alkalma nyilik: hanem t. ház, vallásszabadság és lelkiismereti szabadság kétféle dolog. Ezt egy hasonlattal fogom némileg megvilágosítani. Minthogy a vallás, mint olyan és a hit, mint olyan nem annyira az intelligens ember szempontjából tekintendő, hanem tekintettel kell lennünk magára a tömegre is, minthogy az kell hogy vezettessék : ennélfogva a hit és lelkiismeret közötti különbséget, vagyis viszonyt kifejezi az a bandita, a ki leborul a boldogságos szűz előtt és ott teljes áhítattal imádkozik ahhoz, hogy legyen segítségére, hogy mint felbérelt gyilkos azt, a ki neki kijelölve van, ledöfhesse. Az áhítatosság, mely Őt a boldogságos szűz képéhez vitte, az a hit dolga, aledöfés az a lelkiismeret dolga. Én tisztelt ház, nem habozom kimondani azt, hogy én az agnosticusok közé tartozom. (Mozgás.) Én, perhorrescálom azt a tant, melyet bizonyos egyházak határozottan hirdetnek, hogy az ember szenvedésre, nyomorra van teremtve, hogy ezen a világon nyomorogjon, nélkülözzön, szenvedjen, majd ott a túlvilágon elveszi jutalmát. Nekem az emberre nézve vallásom az, hogy töltse itt ezen a világon a maga rendeltetését és a maga törekvéséhez képest itt boldoguljon ; de én elismerem azt, hogy mindaz egy államban, a mi magának az állam keretében nyilvánosságot követel, a mi bármiképen érintkezésbe lép az állammal mint szervezettel, az csak positiv alapon tehető és az államnak igen is kötelessége, a mint hogy joga is, hogy ő a positiv alap megteremtését követelje; a vallás és lelkiismeret szabadságát egy szervezetbe kell hogy öltse : egyháznak nevezzük és az állam csak egyházakat fogad be positiv hitvallások alapján. A megbirálás tekintetében tisztán magyar álláspontra helyezkedve, nem fogadhatom el azt a megkülönböztetést, a melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam tett, hogy az államnak egyedüli feladata csak az lehessen, hogy vizsgálja meg, vájjon az állam magasabb törekvéseivel nem ütközik-e össze egy bizo nyos vallás; mert ez nem tiszta fogalom. Ott, a hol a világi fő egyszersmind egyházi fő is, ott az államnak magasabb törekvései — mint Oroszországban — üldöznek mindent, a mi csak vallásban és lelkiisme