Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-294
294 országos Ülés janaár 25. 188!. {QfJ a kik mellettem, körülöttem mozognak, többé nem előre, hanem hátrafelé tartanak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ugy, hogy néha, megvallom, kétely száll meg az iránt, vájjon a 19. század vége felé közeledik-e már, vájjon igazán maholnap 100 esztendeje lesz-e annak, hogy egy nagylelkű nemzet az emberi jogokat az egész világ számára kinyilatkoztatta, vájjon én vagyok-e az, a ki már 36 évvel ezelőtt tanuja voltam azon általános lelkesedésnek, melylyel a magyar nemzet örege, apraja a szabadság és a jogegyenlőség elveit üdvözölte ; és vájjon Magyarországon vagyok-e és nem vagyok-e idegen, mintha valamely keleti tartományba vetett volna ki a sors, és nem kell-e a Tomiba száműzött Ovidiussal felkiáltanom: „Barbarus hic ego gum, quia non eognoseor ab illis." De nem, nem vagyok idegen vallásszabadság szent eszméje nem idegen, nem ismeretlen önök előtt. Önök nagyrészt ismételve elfogadták azt és miként a közel múltban tanúbizonyságát adták függetlenségüknek, midőn a kötelező polgári házasság elvét elfogadták: ugy reménylem, hogy ez alkalommal is ugyanazon önállósággal ki fogják kiáltani a vallásszabadságot saját maguk és a haza dicsőségére. (Élénk tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) Ezen reményben a következő határozatijavaslatot van szerencsém benyújtani: (Halljuk ! Bálijuk! a szélső baloldalon.) „A vallás- és közoktatási minister utasittatik, hogy a vallásszabadság iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatási minister: T. ház! (Hulljuk! Halljuk!) Gyakran volt már szerencsém oda nyilatkozni, hogy a vallásszabadság kérdése, ha meg akarnók valósítani, oly nagy horderejű és oly mélyen belevágna összes társadalmi életünkbe, hogy ezt a budget és különösen a vallás- és közoktatásügyi ministerium budgetje alkalmával tisztába hozni és eldönteni nem lehet. Azért nem is szólok a dolog lényegéhez s csak némely rövid megjegyzéseket fogok tenni, csupán álláspontomat akarván jelezni. (Halljuk!) A t. képviselő ur e kérdésben elfoglalt álláspontjánál fogva kényszerhelyzetben van és a kötelességnek egy nemét teljesíti, midőn minden esztendőben indítványát megújítja. Hasonló kényszerhelyzetben vagyok én is, a mennyiben majdnem ugyanazon választ kell minden esztendőben a t. képviselő ur indítványára adnom. Röviden tehát oda nyilatkozom, hogy az indítványt nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el először alaki okoknál fogva. Tekintve a mostam situatiót, az országban uralkodó hangulatot, a felekezeti szellemet —mert ezen ország nagyon toleráns, de felekezeti szellemmel van saturalva — tekintve mindezeket, vájjon őszintén járnék-e el, ha elfogadnék oly utasítást, a melyre nézve tisztában vagyok magammal. hogy nem tudnám teljesíteni, mert én nem lennék képes, nóta bene, ha még ezen széken ülnék, ily törvenyjavaslatot benyújtani s még kevésbé volnék képes azt itt keresztülvinni. Ugyan ne csináljunk magunknak ez irányban illusiót! (Élénk derültség. Tetszés jobbfelől.) De nem fogadhatom el nem csak alaki, hanem más okoknál fogva sem. Bármikép méltóztassék állítani, hogy itt felekezetek vagy más hivő emberek üldöztetnek, azt állítom, hogy kevés ország van, a hol a lelkiismeret szabadsága oly mértékben tiszteltetnék, mint nálunk. (Ugy van!) Meg vagyok róla győződve, hogy Magyarországon számtalan ember van, a ki nem tartozik semmi confessióhoz, a ki felekezetnélküíi; mások meg tartoznak talán oly egyházhoz, vagy képeznek maguknak oly vallást, a melyről nekünk fogalmunk nincs. Ugyan ki fürkészi, hogy ki, micsoda egyház parancsait követi? Ez a szellem nem a magyar törvényekben, de a magyar társadalomban létezik. Hiszen Angliában, Amerikában formális controlt gyakorolnak az embereknek egyházi élete felett. Vájjon történik-e ez Magyarországon? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen !) Igen, ha az individuumok az egyház terén az állammal szemközt föllépnek, péld. házasságnak kötése, vagy gyermekek nevelése tekintetében, ekkor magukat bizonyos formáknak alá kell vetniök; mint individuumok azonban tökéletesen szabadok. De nem is arról van a szó, hogy az indivi duumok lelkiismereti szabadsága biztosittassék, hanem a t. képviselő ur azt akarja, hogy mindenkinek joga legyen egyházi consortiumok, vagy egyházak alakítására. A mint azonban a magyar törvén}' ezí mostanáig nem ösmeri, én legalább sohasem fogom ajánlani a magyar törvényhozásnak, hogy Magyarországon törvény által ily szabadság garantiroztassék. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Helyes! Helyes! jobbfelől.) Ez a szabadság a magyar állam dissoíutiójára vezethetne. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Igenis jöhetnének nihilisták Oroszországból és socialisták Németországból s itt az utczán prédikálnák tanaikat, ezen alapon egyházi társulatokat alakítani akarván. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A magyar társadalom és a magyar állam, a hol annyi a centrifugális elem, ezt az experimentumot nem bírná meg. (Ugy van! Igaz! a jobbfelöl.) És ez az, a mi mindig arra fog határozni engem, nemcsak mint ministert, de ha képviselő leszek, mint ilyet, hogy Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát visszautasítsam. Méltóztatik a t. képviselő ur mindig a múltra hivatkozni. Nagy tisztelője vagyok a múltnak, benne működtem magam is; de valamint a múltban más kérdésekben is csalatkoztunk, csalódtunk volna ebben is, ha törvénynyé válik.
