Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-294

j 5(5 294. ország»« tttép január 23. 18S4. ., nek XVI. ez,szerint ugyanis a törvényesen el nem ismert felekezetek híveinek meg van engedve a házi vallásgyakorlat,feltéve, hogy nem jogellenes és nem erkölcssértő. Hogy minálunk e tekintetben hogy állanak a dolgok, az általam imént előadott szo­morú esetek mutatják. A t. vallás- és közoktatási minister ur néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy ő az általános vallásszabadságot nem pártolja ugyan, de ha vala­mely felekezet, mellékelvén hitelveit, törvényes elismertetéséit folyamodik; és 8 a benyújtott hit­elvekből meggyőződik, hogy azok az állam czél­jaival nem ellenkeznek, kész az illető felekezet törvényes elismeréseért a törvényhozáshoz for­dulni. Ennek következtében a baptisták, mellé­kelvén a hitelveiket magában foglaló könyvet, folyamodtak a törvényes elismertetésért s ámbár, a mennyire én ismerem azokat, hitelveik az állam ezéljaival csakugyan nem ellenkeznek, a minister mindamellett elutasította őket. Ezen elutasítás pedig, miután azt a minister ur később itt a kép­viselőházban is ismételte, a szerencsétlenek sorsát csak még súlyosabbá tette, felbátorítván ellensé­geiket. T. ház! őszintén szólva, én részemről nem értem, miért kelljen azoknak, a kik a protestán­sokkal egy alapon állnak, külön felekezetet alkot­niok ; de uraim, nem csak az első keresztények a harmadik századtól kezdve, nemcsak a byzanczi görögök vitatkoztak, sőt viszálkodtak egymással oly kérdések felett, melyeket mi fontosaknak tel­jességgel nem tartunk: maguk a protestánsok sza­kadtak többfelé s a hidegen, részrehajlatlanúl itélő hivek maguk nem tartják lényegesnek azon tano­kat, melyek az egyes proí. felekezeteket egymás­tól külön választják és a legfeívilágosodottabb, a legbuzgóbb protestánsoknak mindamellett nem sikerült köztük az egyesülést létrehozni. Hiába! a vallási meggyőződés oly természetű, hogy néha közönbös dolgokat fontosaknak tart és az ész min­den fegyvereinek ellent áll. Azért is a legokosabb, a legczélszerűbb nem erőltetni, nem erőszakolni a meggyőződést, hanem hagyni, hogy ki-ki azt higyje, a mit maga legjobbnak, igaznak, tart. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Az államnak egyedüli feladata e tekintetben abban áll, őrködni, ügyelni arra, nehogy bármely egyház az állam valódi, ma­gasabb és állandó czélj'aival ellenkező tanokat hirdessen és kövessen. Ezen feltétel alatt azonban meg kell engedni mindenkinek, egyeseknek ugy mint társulatoknak, hogy azt higyjék, a mit saját keblök Istene sugall és ugy tiszteljék a mindenha­tót, a mint azt hozzá legméltóbbnak tartják. Idealismus! és én idealista vagyok, ugy-e bár ? Ezt hallom gyakran, ezt olvasom minduntalan a hírlapokban. Elismerem, hogy vannak ideáljaim, vannak eszményeim, ugy a magán, mint a közéletet illető­leg, ugy az egyes emberekre, mint az egész társa­dalomra tekintve, és csak sajnálni tudom azokat a kiknek eszményeik nincsenek. (Helyeslés és tet­szés a szélső bal'oldalon.) Ezeknek élete, mint az iránytű nélküli hajó a szelek, hol saját érdekük, hol szenvedélyek, hol mások akarata szerint hajta­tik ide s tova. De ha azt értik ezen szemrehányás alatt — mert szemrehányás gyanánt hangoztatják ellenem — hogy elérhetetlen czélokat kergetek, vagy pedig nem gyakorlati utón kívánom elérni azokat, akkor tévednek. Avagy talán, mint az örök béke barátai, az általános rögtöni lefegyverzést követelem ? Azt, hogy a puska, azt, hogy a kard rögtön mind ekevassá, kaszává, kapává kovácsol­tassák ? Vagy a socidismus, communismus hive vagyok? a társadalom felforgatását és új alapokra fektetését kívánom 1 Vagy pedig a köztársaságot vettem fel programmomba ? Tudják önök uraim, hogy mindez nem való. Vagy talán azért neveznek idealistának — tulaj donkép utópistának szeretnének nevezni ~ mert Magyarország függetlenségét óhajtom? Em­lékezzenek vissza, hogy 186l-ben az egész nemzet követelte azt. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Emlékezzenek vissza, hogy egészen 1875-ig a mostani ministerelnök és társai szintén ezen zászló alatt küzdöttek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért, hogy én és barátaim nem tagad­tuk meg elveinket, azért neveznek minket utópis­táknak? A kitartás nem rajongás. (Tetszés a szélső baloldalon.) Vagy azért, mert a botbüntetés eltör­lését indítványoztam? A törvényhozás belátva ezen büntetésnem czélszerütlen és lealázó voltát, már l'ó esztendővel ezelőtt eltörölte. Vagy azért, hogy a választásoknál tízött szemtelen visszaéléseket és vesztegetéseket kárhoztattam? Az 1874. új válasz­tási törvény igazságot szolgáltatott nekem, fel­vette az ezen visszaéléseket sújtó büntetéseket rendelkezései közé. Fájdalom, hogy a törvény mai napig jóformán írott malaszt maradt. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Vagy azért vagyok idealista, mert az erkölcstelenséget annak minden nyilvána­láeaiban üldözöm? Jaj azon nemzetnek, mely az erkölcsiség helyreállítására irányzott törekvést idealismusnak nevezi. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Vagy végre azért illetnek ezen czímmel, mert a vallásszabadságot és a polgári házasságot sürgetem évek óta? A képviselőháznak 1869-ben és 1874-ben egyhangúlag hozott határozatai mel­lettem bizonyítanak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vagy azok a négyszázan 1869-ben és 1874-ben mindannyian idealisták voltak, vagy én sem vagyok az. Nem vagyok uraim idealista, hanem azok, a kik annak neveznek, nem szabadelvűek. (Élénk tetszés­nyilatkozatok a szélső baloldalon.) Én az 1848-ki hagyományokat követem csak. (Ugy van! a <zélsö baloldalon.) De néha nem kevesebb fájdalommal, mint bámulva látom, hogy egy darab idő óta azok,

Next

/
Thumbnails
Contents