Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-294

294, országos ülés jarmár 23. 1884. jg5 vannak felvétetni. Ennek tagjai, migitt a főváros- | ban háborítatlanul gyakorolhatják isteni tiszteletüket egy e végre kibérelt helyiségben: a vidéken untalanul zaklatásoknak és üldözéseknek vannak kitéve. Már ennek előtte, de különösen tavaly számos esetet volt alkalmam idézni, melyek ezen állításom igazolására szolgáltak. Ez alkalommal, mint mondám csupán azokat fogom röviden érinteni, melyek a múlt esztendőben történtek. Ez adatokat Mayer Henrik baptista prédikátor szolgáltatta nekem, jót állván azok valódisága ért. Kérem méltóztassék meghallgatni és azután ítélni. Nevezett Mayer Henrik 1883. febr. 2-án feleségével [és három más egyénnel Promontorra indult, egy ottani hittársuk látogatására. Alig, hogy leszálottak a kocsiról, a felbujtott nép, aszszonyok és férfiak, botokkal, ökleikkel megtámadták, véresve verték őket, ugy hogy földre estek a ruháikat össze tépvén űzték, kergették őket. Az így üldözöttek a község házához menekültek, de a helyett, hogy a jegyző a kijeién volt, őket oltalmába vette volna, durva szavakkal kiutasította a felbőszült nép közé, mely bántalmazását és ütlegelését folytatta mindaddig, mig a vasútállomásra nem jöttek.Panaszt tevén előbb a közigazgatási hatóságnál, az elutasította őket, ugy hogy kénytelenek voltak a törvényszékhez folyamodni. A pestvidéki törvényszék a főtetteseket két-két heti szabadságvesztés büntetésre és birságra ítélte. Lajos János, volt honvédpuskamives, a ki két év óta Dömsödön, Pestmegyében lakik, tavaly júliusban Váczhartyánban megfordulván, letartóztatott, a lelkész elé vitetett s elvétetvén tőle a nála talált új testamentum s 10—12 értekezés König budapesti református paptól, másnap Újpestre tolonczoltatott, innen Pestre kisértetett, s hol 6 napig be volt zárva, innen Budára s ugy tovább Aporkáig, a hol a fáradtság és éhség miatt összerogyott, ugy hogy végre megengedték, hogy kocsit fogadjon, a melyen aztán haza vitték. Mayer Henrik okt. 24-én Gyomán jelentette a szolgabírónak, hogy egy magánháznál prédikálni akar, de miután arra engedelmet nem kapott, másnap öt embert meg akart keresztelni s velők kiment a városon kivül folyó Kőröshöz, mielőtt azonban a kereszteléshez foghatott volna, két fegyveres rendőr megjelent svisszakísérte Mayert és társait a városba, a hol is a szolgabíró Mayert 100, Eiler nevű tolmácsát pedig 50 írtban elmarasztalta, megmutatván a lelkésznek egy levelét, a melyben őt a baptisták elleni fellépésre felhívta. Szadán Pestmegyében tavaly is, mint már előbb, baptista szelőktől a csecsemőket erővel elvitték, hogy megkereszteljék, s a szülők azonfelül pénzbüntetésre ítéltettek. Szentpéteren Liptómegyében a lelkész rendeletére két pandúr egy anyától elvitte meghalt még meg nem keresztelt csecsemőjét, hogy egyházi szertartással eltemettessék. Dömsödön Pestmegyében múlt évi októberig nyugodtan éltek a baptisták. Akkor azonban, azon hónap 25-én, mikor néhányan köztilök Solti Dávidnál imádkozás végett együtt voltak, egy csapat felfegyverkezett ember a házra rontott, a kaput és szobaajtókat betörvén, a távollevő Solti feleségét és ennek 70 éves anyját, valamint Lajos Jánost véresre verték, a bútorokat összezúzták, azután felemelvén a verőkben fekvőket, az udvarra hányták őket S mikor ezek magukhoz térve a községi elöljáróságnál panaszt tettek, durván elutasíthattak. Novemberben 1-én ugyanazon emberek újra megtámadták a Solti házát, de mivel akkor az ajtó már meg volt vasalva, azt be nem zúzhatták a helyett az ablakokat törték be. S minthogy az elöljáróság azt állította, hogy az alispán rendelete szerint a baptistáknak meg van tiltva összejőni s ha mindegyik saját házánál családja körében akarja a szentírást olvasni, arra az elöljáróságtól engedelmet kell kérnie: ennél fogva Solti kérte n bírót, engedje meg, hogy családjával vasárnap délelőtt és délután, nemkülönben szerdán este a bibliát egy óra hosszat olvashassa, mire a bíró azt felelte, hogy azt csakis azon idő alatt engedheti meg, mikor a többi lakosok a templomban vannak. Mondják, hogy itt is, mint másutt, a népet a pap izgatta fel. íme t. ház, ilyen dolgok történnek Magyarországon a 19. század vége felé, történnek papok, keresztény papok, katholikus és protestáns papok ösztönzésére, a nélkül, hogy a közigazgatási hatóságok oltalmukba vennék az üldözötteket. Meglehet, hogy a t. minister ur, mint máskor, talán ez alkalommal is azt fogja vitatni, hogy Magyarországon teljes vallásszabadság uralkodik úgyannyira, hogy azt más előhaladottabb nemzetek is irigylik tőlünk. Mikor a második császárság idejében 1861-ben a franczia lapok azon hírt közöltét, hogy az osztrák császár egy szerintük igen szabadelvű alkotmányt adott népeinek, egy hírneves iró, nem ismerve közelebbről a viszonyokat, igy kiáltott fel: „szabadságot mint Ausztriában!" No énnekem ugyan az a szabadság sem kell, a mely most létezik oda át, annál kevésbbé kellett az, a melyet 1861-ben octroyált az uralkodó; mindazonáltal restelve bár, kénytelen vagyok megvallani, hogy a lelkiismereti szabadság, ámbár nem teljesen, mégis jobban van biztosítva törvény által azon Ausztriában, mely csak az imént lépett az alkotmányos nemzetek sorába, mint Magyarországon, a mely ezeréves alkotmánynyal dicsekszik, s a melynek téréin annnyi becses vér folyt a lelkiismereti szabadságért. (Igaz! ügy van! a szélső \ baloldalon.) Az 1867-iki osztrák alaptörvény-