Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

160 293. országos ttlés január 22, IM4. állomás a gazdáközönségre nézve csak nagy- ne­hezen hozzáférhető, sáros időben pedig teljesen hozzáféihetlen és mely kísérleti állomás ezenfelül oly talajon van iniciálva, mely absolute semmi jelentőséggel nem bir Magyarország egyik bor­vidékére sem, ezen kisérleti állomásra nem sza­vazok meg egy krajezárt sem. Constatálom, hogy én nemcsak a szendrői állomást néztem meg, hanem az ottani szőlőszet romjait is és constatálom, hogy Szendrőre szőlő­gazdaság tekintetében semmi súly nem helyezhető. Mert ott szőlőt rendszeresen termeszteni sohasem lehetett, mert a talaj improduetiv. Az igaz, hogy tartottak a magyar emberek Szendrőn szőlőt, de ugy, mint száz és száz magyar ember teszi, csak azért, hogy szőlője legyen, de nem azért, hogy jö­vedelmezzen, ép ugy mint a városi ember tart egy kis virágos kertet élvezet czéljából. Ha ott elpusz­tult a szőlő, abba nem érdemes belefektetni semmit. Én megszavazok többet is, La kisérleti állomások állíttatnak fel oly hegységekben, a melyek birnak fontossággal, a melyeknek fajboruk van, de tilta­kozom az ellen, hogy a tudomány nyilvános meg­hamisításával oly hegylánczokon tétessenek kísér­letek, a melyek már természeti viszonyaiknál fogva sohasem alkalmasak azon czélra. És ha talán van valakinek kétsége az iránt, hogy a karst absolute nem való arra, én megzörgetem e házban a köveket, melyeket onnan hoztam, (Egy dobod megráz. Nagy derültség), mert bocsánatot kérek, hallatlan, hogy ott oly módhoz folyamodnak, hogy a meddő sziklát dynamittal rigolirozzák. (Derültség.) Igenis vannak oly hegyek, hol a dyna­mittal való robbantás tökéletesen helyén van. A dynamittal való robbantás ott van helyén, a hol a szőlőtalajnak szánt hely trachitos, de hogy va­laha kerek e világon a karstot termőfölddé lehetett volna átalakítani, az megszületik valamely szabá­lyos illetékekkel kinevezett kormánybiztos fejében, de a tudomány szempontjából egyáltalán nem áll­hat fenn. {Helyeslés a szélsőbalon.) Azért csak akkor vagyok hajlandó megsza­vazni ezen tételt, ha a szendrői állomás, a mely a dolog érdemére nézve semmi jelentőséggel, nem bir, sem szőlészeti tekintetben, sem jövőre való hivatással, kivétetik az összegből, vagy a meg­felelő összeg más állomásra fordittatik, de a szend­rői állomás megtartása mellett nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a sséUő balon.) Gr. Széchenyi Pál földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister: T. ház! Részemről egészen helyeselném Hermán t. kép­viselő ur álláspontját, hogyha a szendrői állomás volna az egyetlenegy kisérleti állomás az egész országban. Tökéletesen igíszazon állítása, hogy a szendrői állomás például a hegyaljai szőlőkre semmi legkisebb befolyással sincs, azokkal a leg­kisebb összeköttetésbe nem lehet hozni. Ez töké­letesen áll. De miután az országban már van több ilyen kisérleti állomás és miután szándékom van még néhányat felállítani az ország különböző vi­dékein és épen azért Borsodmegyében, melyben nagyon sok szőlő van és mely szintén oly karston van, a mint Hermán Ottó t. képviselő ur tudomá­nyosan kifejezi, ezen szőlőkre azon kisérleti állo­más minden esetre egészen megfelelő és haszna­vehető lesz. A dolog ugy történt, hogy azon időben, mi­kor a phylíoxera-vész nálunk megismerve lett, akkor természetesen egy általános kapkodás állt be, mint a hogy rendesen szokott beállni minden oly alkalomkor, midőn egy nagy ellenséggel állunk szemben, de nem tudjuk annak sem természetét, sem phisiologiáját, sem egész történetét, azt sem tudjuk, hogyan terjed; akkor előállnak ugy a tu­dományosan képzett férfiak, mint gyakorlati fér­fiak és mindenféle javaslatokat hoznak. Mindegyik a maga álláspontját védi és egész anyaga a min­denféle szereknek ajánltatik fel az illetőnek, ki a dolgot kezeli. Most azon szerencsétlen az egyik­hez fordul és annak ajánlata szerint jár el. De hegyébe ront a többi mind, hogy ez nem tudo­mányosan képzett ember, nem helyes, a mit ajánl. Most az illető amannak a javaslatát fogadja el, de ekkor emez ront neki, ki abban a meggyőző­désben van, hogy csakis az övé az igazi állás­pont. Mit tegyen a szerencséden kezelő, ha min­denki magáról állítja, hogy ő a legokosabb ember, akkor nagyon bajos elhatározni, hogy vájjon az egyik, vagy másik irányt kövesse-e. És ez azt hiszem, nagyon helyes volt akkor, mikor még más országokból sem voltak adatok számukra. Az, hogy egy darab szőlőt vett át az állam, melyért nem fizetett semmit sem, hogy an­nak egyik részét dudvának hagyta, a másik részé­ben pedig kendert tört, az államnak pedig nem került semmibe sem, az Hermán í. képviselő ur tudományosságát nem sértheti. 0 meglehet, azon meggyőződésben van, hogy az a rendszer nem használ; de legyen meg a másiknak is az a meg­győződése, hogy az, a mit ő helyesebbnek tartott, csakugyan nem használt, mert különben mindig azt fogja mondhatni, hogy miért nem használták az ő rendszerét, az lett volna az igazi óvszer. így tehát az eddigi eljárás szerintem egész helyes. A mi most a szendrői telepnek, mint kisérleti állomásnak fentartását illeti, erre nézve közelebb állok Hermán Ottó t. képviselő úrhoz, a mennyi­ben azt a tért kísérletekre nem tartom nagyon jónak azért, mert az nagyon távol esik azon kö­zönségtől, mely a kisérleti állomáson tanulni akar, de igenis fentartandónak vélem azért, miután már meg van kezdve és becses anyag van a föld­ben, mely noha karszt, mégis az amerikai ülteté­sek, a melyeket magam is megszemléltem, szépek és jók, mint amerikai telepet mindenesetre fen-

Next

/
Thumbnails
Contents