Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-293
881. orsfágoi ttlés jamtiár 32. 18S4. , 161 tartani kívánom, azért is kívánom, hogy szaporít- j tassék az amerikai sima vessző és nemesítési kísérletek tétessenek. Ezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a tételt megszavazni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. Meg kell jegyeznem, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében e szavak: „farkasai, istvántelki, szendrői stb." nincsenek és az 50,000 irt „phylloxera elleni intézkedésekre* vétetett fel. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e e czélra 50,000 frtot megszavazni? (Igen! Nem!) a kik megszavazzák , méltóztassanak feláliani. (Megtörténik.) A többség megszavazza. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa): A csákovai és adai földmives-iskoiák folyó költségeire mindaddig, mig berendezésük befejezése után a rendes czím alá bevehetőklesznek, 10,000forint. VargiCS Imre: T. ház! Bizonyos tartózkodással szólok e tételhez, mert látszatra a Cicero pro domo szemrehányásnak lehetnék kitéve. De bár ezt nem tartom a képviselői kötelesség szempontjából megrovandónak, főleg ha a vidéki érdekeket az országos érdekek is istápolják s azt hiszem, ha a t. ház kegyes lesz rövid felszólalásomat szíves figyelmére méltatni, felszólalásomnak jogosultsága és szüksége el fog ismertetni, T. ház! Habár helytelenül úgynevezett Bánátnak egyik megyéje, névszerint Temesmegye szintén az ország élésháza, éléskamarájaként a Kánaánnak volt ismeretes, jólét és virágzó állapot volt jellegző ismérve e vidéknek és 20—25 év elégséges volt arra, hogy ott, a hol ezelőtt ily jólét uralkodott, a nyomor üsse fel tanyáját. A nagybirtoknak majdnem 70 J A-a urat cserélt, az ügynevezett kisbirtok, a volt úrbéresek csak a t. pénzügyminister ur kegyelméből maradnak meg birtokaikon, mert az adóhátralék oly tetemes, hogy ezrekre megy a családok száma, kik a czímen végrehajtás útján kilakoltathatnának. Hogy a t. háznak némi fogalma legyen e rendkívüli elszegényedésről, mely ott az utóbbi évek alatt bekövetkezett, bátorkodom magának az alispáni jelentésnek ide vonatkozó passusát felolvasni : Az 1882-iki évet vázoló 1883-iki alispáni jelentésben, ott a hol a közegészségügyről tesz jelentést, azt mondja: ,A ragályos betegségek terjedését gátló orvosi intézkedések stb. leginkább a nagy szegénységen szenvednek hajótörést." Ott, a, hol a halálozásról szól, azt mondja: „A halálozási kimutatásból kitűnik, hogy a gyermekhalálozás az összes halálozások 57"/Vát képezte, minthogy a 13,628 főnyi főhalálozási öszszegből 7658 hét éven alóli gyermekekre esik. A gyermekhalálozás kedvezőtlen arányát tetemesen megjavítaná az 1876: évi XV. t.-cz., ha a törvény és az orvosi intézkedés az alsó néposztályKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTET, nál keresztülvihető volna, ámde itt útjában áll a nép alacsony műveltségi foka, a nagy elszegényedettség és azon sajátságos körülmény, hogy nincsen minden községben orvos. Tehát ezen ténykörülménynek, t. i. hogy a nép annyira elszegényedett, hogy sem önmagát, sem gyermekeit már nem képes orvosi ápolásban sem részesíteni, ezen körülménynek tulajdonítja az alispáni jelentés a gyermekek nagy elhalálozását és végül aztconstatálja: „Ezen körülményekből megmagyarázható azon sajnos tényállás, hogy az elhalt 7,658 hét éven aluli gyermek közül 4163 vagyis 537° orvosi segélyben nem részesült, a hét éven felül elhalt 5670 közül 3567, tehát 61°/o-a nem részesült ilyenben. Ezen százalékokat összeállítva, tehát gyógykezelésben az elszegényedés miatt nem részesült összesen 880/0, részesült 12%. Legyen szabad az elszegényedés iliustrálására felhoznom azt az adatot is, hogy Temesmegyének nem egy községében az egész és féltelkes gazdáknak is alig van igavonó marhájuk és 3—4 kénytelen összeáilard és így összesített erővei végezni gazdasági munkáit. Ennek első következménye természetesen a rósz termésben nyilvánul, mert a földnek kivett ereje nincsen pótolva és hozzá gyengén is műveltetett, utókövetkezménye nyilvánul azon rendkívüli hátralékokban, a melyekről leginkább a t. pénzügyminister ur tehet tanúságot, mert ezen okok is hozzájárulnak ahhoz, hogy ott az adóhátralékok tetemes összegre rúgnak. Nem kívánom azon főtényezőknek összhatását most bírálat alá venni, melyek ezen állapotokat ott előidézték, de kettőt mégis fel kell említenem, az egyik az, hogy épen azon közegek, a melyek talán első sorban lettek volna hivatva egyrészt elhárítni az elszegényedés okait, másrészt a közvagyonosodás előmozdítására törekedni, a legnagyobb közönyösséggel voltak minden ilyen törekvés iránt, olyannyira, hogy egyeseknek legjobb akarata, igy a gazdasági egyesület hires elnökének buzgó törekvése szinte hajótörést szenvedett. Ennek iiíustrálásául elég azt felemlítenem, hogy a megye mint törvényhatóság az ottlevő gazdasági egyesületnek még évdijas tagja sem volt és csak a múlt évben történt a törvényhatóság részéről is az ez iránt nyilvánuló akarat ezen ijesztő perspectivák behatása alatt megtenni azt, a mi a bajok orvoslását előidézi. A másik ok, éB itt nem követem Simonyi Iván t. képviselő urat, hanem bevallom azt, hogy általában, de különösen gazdasági ismeretek terén a szellemi latkor a megyében meglehetősen alacsony fokon áll. Délmagyarországon fel Budapestig nem létezik gazdasági tanintézet, a távoliakat nem látogathatja a nép, mert a magyar tannyelvet nem | érti, de vagyoni állapota sem engedi s így sztiksé21
