Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

293. orsüágos ülés január 32. 1S84. 147 sát illeti, nem emlékszem pontosan szavaira, hanem olyasmit mondott, hogy a ki német lapot szer­keszt, annál nagyobb tisztelettel nyilatkozzék a nemzeti jelvényekről. Azt hiszem, Logy miután Magyarországon a német publicum buzgóbb olvasó mint a magyar, mintán tudvalevőleg a Lloydnak és a Neues Pester Journalnak Magyarországon több előfizetője van mint három négy magyar lap­nak együttvéve, a kormány által subventionáltakat is bele értve, nem oly nagy baj, ha egyik elterjedt német lapot magyar ember irja és szerkeszti ma­gyar szellemben. Steinacker Ödön: T.ház! Ugron képviselő ur a jelenlegi rendszer türelmességét abban vélte feltalálni és azáltal látta bebizonyitottnak, hogy évek hosszú során át Magyar-óváron az akadé­mián a német tanfolyam meghagyatott. Hát t. ház ! Én ugy hiszem, hogy a nemzeti türelmességnek akkor adta volna jelét az állam, ha ezt továbbra is fentartotta volna. Ugron Gábor: Tizenöt hallgatóért? Steinacker Ödön: Annyiért is. Később ta­lán több is lett volna, mint azelőtt is volt. Én csak azért szólaltam fel, hogy constatáljam, a mit oly gyakran szoktak dementálni, ha panasz merül fel a hivatalos magyarosítás felett. Constatálni kívá­nom, hogy ezen hivatalos magyarosítás igenis meg­történik. (Föl-kiáltások a szélső baloldalon: hol ? ma­gyarok vagyunk!) Kijelentette Simonyi képviselő ur is. hogv az óvári akadémia olv intézet, mely már természeténél fogva nem németesíthetett és nem is németesített és én ugy hiszem, hogy az or­szágnak a német tanfolyam fentartásábél nem kára, hanem haszna lett volna. Különben ezen vita elő­fordult már ezen házban elég gyakran és a több­ségnek alkalmíi lesz az ő következetességének je­lét adni, mert ha más indokokból is, mint azokból, a melyeket ily alkalomból már felhozni szerencsés voltam, az igen t. kormány férfiaknak előadására a többség rendesen megszavazta a német tanfolyam fentartását, melynek eltörlése különben, hogy tel­jesen jogában állt a minister urnak, kétségbe nem vonom — de mosí miután eltörölte ugyanazon lel­kesedéssel, melylyel azt megszavazta, jóvá fogja hagyni a kormány intézkedését. Hermán Ottó: T. képviselőház! Nem hagy­hatom szó nélkül azon nyilatkozatokat, a melyek állítólag egészen magyar hazafias részről és ma­gyar szellemben a német nyelv mellett és bizonyos czélzásokkal e haza határán túlra elmondattak. Én azt hiszem, hogy ezen háznak nincs egyetlen egy tagja sem, a ki megtagadná azt, hogy a ma­gyar-óvári gazdasági intézet magyar állami inté­zet. Hogy nily jelentősége van ezen intézetnek a jövőre nézve, ha azon nézetek szerint foly ott a tanítás, a melyeket mi ez oldalról folyton követ­kezetesen sürgettünk, hogy ott az államnyelv ér­vényre jusson, ezt hí csak állítaná az ember és ha nem tudna egyszersmind támaszkodni tapasztalati tényekre, melyeket senki kétségbe nem vonhat, lehetne tartózkodással fogadni. De t. képviselő­ház, én constatálom, hogy a selmeczi m. kir. bá­nyász és erdészeti akadémia, a hol sokkal fonto­sabb dolgok és sokkal nagyobb múlt álltak a német nyelv mellett, legalább akkoriban, vissza­vezettetett oda, a hova visszavezettetnie kellett, t. i. tisztán magyar alapra, magyar tannyelvre akkor is, mikor a külföldről bejövökről volt szó az önök részéről; de ez nem áll, mert állítom, hogy mai nap Magyarország erdészete és bányá­szata magyarosítva van, nemcsak az akadémia, hanem a kezelési szakokban az utolsó kerülőig és az utolsó bányász tisztviselőig mind magyar. (He­lyeslés.) Miféle jogon követelhetik önök már most, mit tudnak előhozni? Azt mondják, a külföldről bejön egy néhány német, mily nagyszerű nyere­mény Magyarországra nézve. Simonyi Iván: Nem mondtuk, hogy nagy­szerű ! Hermán Ottó : Hát ez tisztán hypokrizis, mert ország-világ tudja, hogy nem külföldi érdek­ről, sem a külföldről bejövő magyar érdekekről van szó, hanem hogy bizonyos ott a környéken lévő német gazdaságok és nagy uradalmak kapjanak német tisztviselőket, (ügy van! a szélső baloldalon. Közbeszólások: Albrecht!) Nem akarom mondani, hogy kié azon jószágok, Csanády Sándor: Albrecht főherczegé! j (Derültség.) Hermán Ottó : ... de hogy egy államinté­zet arra legyen hivatva, hogy bizonyos németül vezetett jószágok számára az állam költségén al­sóbbrendű tisztviselőket, ispánokat teremtsen, arra az államot kötelezni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: T. képviselőház! Köte­lességemnek tartom egyrészt Simonyi Iván, más részt Steinacker képviselő urnak itt történt ki­jelentésükre rövid megjegyzést tenni. (Halljuk!) Simonyi Iván t. képviselőtársam személyes felszólalásában kiakarta javítani azon nyilatkoza­tát, mely t majdan, ha a naplót el fogja olvasni, nem fog tagadhatni, hogy ezen másodszori nyilat­kozata után is lehetetlen volt előadását másként venni, mint ugy, hogy Magyarország törvényhozá­sára kimondta : hogy azt követelni, hogy a ma­gyar állam által fentartott tanintézetekben évek hosszú sora uralva végre csak magyar nyelven történjék a tanítás, ez nem egyéb mint helytelen chauvinismus. Simonyi Iván: Nem mondtam. " Madarász József: Ezt fogja kimatatni t. barátomnak előadása és másodszor ismétlem, hogy ezen következtetést engedi az is, a mit a színre nézve mondott, bog)- tudniillik ép ugy van-

Next

/
Thumbnails
Contents