Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-293
\ 44 293. országos ülút január 22. 1884. nister úrtól hallott valóban érdekes nyilatkozatok ezen házban szintén nem történtek volna meg, ha mi azokat nem provocáltuk volna, e tekintetből kiindulva, kérem a t. minister urat, méltóztassék a Magyar-Óváron eddig fennállott és most még imigyamugy fennálló német tannyelvű tanfolyam iránt nyilatkozni. Bátor vagyok a t. minister urat még ugyanezen rovat alatt levő vinczellér-képezdék kérdésére nézve tisztelettel felkérni, u. m. az érdiószegi, tarczali, budapesti, nagy-enyedi és ménesi vinczellérképezdékre nézve. Én az azokra felvett különböző összegeket teljes készséggel megszavazom, miután e képezdék fontos fekdatát ismerem, melylyel azok a borászat, borkezelés, nemkülönben phillosera pusztítása és egyáltalában a szőlőkezelés okszerű művelésének betanítása érdekében bírnak. E képezdék az illető szakközönség és a leendő szőlőga/dákra nézve oly fontos kérdést képeznek hazánkban, hogy valóban megérdemlik a reá fordított költséget. Azonban értesülve vagyok arról, még pedig legjobb forrásból, hogy már a múlt évben Pozsonyban létezett szőlőművelési egylet is tárgyalásokat kezdett volt a minister úrral az iránt, hogy a Pozsony-Szentgyörgy-Réese vidéke nagy kiterjedésű bortenyészíés felvirágoztatása érdekében azon vonalon is vinczellér-képezdét állítana fel a t. minister ur állami segélylyel. Ezek a szegény emberek, kik a legnagyobb szorgalommal, de nehéz évek csapásai alatt már már megtörve, de jó igyekezetüket, buzgalmukat el nem veszítve, mindent elkövetnek, hogy a szőlőművelés újra felvirágozhassék, az egyletnek csekély vagyonát, a mely 24,000 frtra megy, egészen ezen czélra ajánlották meg. Alapítványokat tettek egyes növendékek kiképeztetésére, építkeztek, telket vettek, a mely alkalmas lakásokra, tanfolyamokra. Én ugy vagyok értesülve, hogy a minis er ur méltányolván a pozsonyi szőlőmtívelők egylete ezen valóban aránylag igen nagy áldozatkészségét, a t. minister ur kilátásba helyezte, hogy állami segélyben részesíteni fogja, sőt ugy tudom, oda is van rendelve s e hónapokban érkezik oda az igazgató, a ki ezen intézetet vezetni fogja s a növendékek már is 15—17-en vannak. Miután a költségvetési rovatok többnyire tüzetesen specificálva vannak, a Pozsonyban felállított, kezdeményezett, részben állami segélylyel ellátott szőlőművelési iskola ott helyet nem talál, bátorkodom a t. minister urat kérni, méltóztassék nyilatkozni, körülbelől mily összeg az, melyet kilátásba méltóztatik helyezni egyelőre ezen pozsonyi szőlő-vinczellér-képezde fentartása szániára? Én azt gondolom,az összeg nem jelentékeny, 2 — 3000 frt, nem vagyok értesülve, ép azért szeretném tudni mennyi, mert ;iz indokolásban és a költségvetésben nyomát nem találom. Ha a minister ur szánt arra valami összeget, a miben nem kételkedem, azt gondolom talán megtakarításból intercalareból szándékozik ezen összeget fedezni. Mindenesetre azonban óhaj tandónak tartom, hogy az már a jövő évi költségvetésben rendes tételként vétessék be, hogy ily módon ezen szőlőművelési egylet, a mely mindent áldoz ezen ügynek, biztosítva legyen az iránt, hogy valamint a többi vinczeilér-képezdék rendes állami segélyben részesülnek, hasonlókép a pozsonyi is országos segélyt a jövőben élvezhessen. Midőn tehát e két ügyben a minister ur szíves felvilágosítását várnám, egyúttal igen melegen ajánlom figyelmébe ezen pozsonyi szőlőmíívelő egylet ügyét, mert épen az az elem, a pozsonyi szőlőművelők osztálya az, a mely a Bach-rendszer idejében — saját tapasztalatom szerint, mert ott laktam magyar maradt. Ezek az emberek mindig magyarságukat, nemzeti érzésüket, idegen származás daczára, soha meg nem tagadták és mert ez osztály sülyedőben van anyagilag, szükséges, sőt némileg hazafias kötelesség azt jó törekvésében támogatni, mert maguktól a régi schlendrián mellett, sem okszerű szőlőművelést, sem pedig az okszerű szőlőkezelést el nem tanulják, a mi pedig épen nekik, szőlőmüvelői mivoltuknál fogva egyedüli jövedelemforrásuk. Még az iránt kérdem a t. minister urat kapcsolatban azzal a tárgygyal, hogy vájjon ezen pozsonyi szőlőművelési iskolával együttesen szándékozik-e borvegyészeti vizsgálati állomást is rendszeresíteni, a mely intézetre ők már rég igyekeztek és azt olyformán rendezni be, a mint azt Pozsony, mint a külföldre irányzott borkereskedéífőemporiuma csakugyan megérdemli 'í Simonyi Iván í T. ház! Bátor vagyok azon két tárgyra reflektálni, melyet Thaly t. képviselőtársam szóba hozott, t. i. a magyar-óvári gazdasági akadémián a parallel német tanfolyamra és a pozsonyi vinczellérképezdére. A mi az elsőt illeti, a minister ur a szükséges felvilágosítást, azt hiszem mindjárt meg fogja adni. A mennyire én tudom, rendelet útján a folyó iskolai évre be lett szüntetve a parallel német tanfolyam, oly módon, hogy azok, a kik beiratkoztak még bevégezhetik a tanfolyamot. Engedje meg a t. ház, hogy ezen beszüntetés ellen egyet s mást felhozzak. Én őszintén kimondva rosszalom alakilag, ugy mint érdemileg a történteket a következő okoknál fogva. Évek hosszú során át folyt a küzdelem a házban, hogy a német parallel tanfolyam beszüntettessék. A tárgyalás azért folyt a házban, mert egyes képviselők egyenesen határozatot akartak provocálni a beszüntetésre vonatkozólag és ime most a minister ur a ház határozata nélkül rendelkezett. Méltóztassanak erre figyelemmel lenni. Ez veszélyes praecedens, mert hiszen épen ugy módjában van most már a ministernek akár rumuny, akár szláv parallel tanfolyamot felállítani a nélkül, hogy a ház határozatát kikérje. Én elismerem, hogy ha a