Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

•293. orsrf&ois ülés január 22. 1884. j£5 minister ur a többségre provocált volna, az igazat adott volna neki; de meg kell tartani a dolog formáját és én nem látom annak a szükségét, hogy évek hosszú során át mindig határozatot kívántunk s a ház a minister nr becses véleménye folytán kimondotta, hogy nem kell megszüntetni a tanfolyamot, most határozat nélkül is belátta a beszüntetés szükségességét. Ennyit a dolog alaki oldalára nézve. A mi a dolog lényegét illeti, ne tessék szem elől téveszteni, hogy e megszüntetés által veszendőbe ment egy oly előny, milyeneknek Magyarország nem igen gyakran örvend, t. i. hogy külföldi tanulókat vonzott az országba az a német parallel tanfolyam, tehát az történt ezzel a tanintézettel, a mi a bolognai, salamancai egyetemekkel, hogy messze országokból jöttek tanulók látogatására. (Közbeszólás a szélső baloldalról: A kiket másutt kicsaptak!) A minister ur előadja.hogy b. Kemény Gábor a mint anaplóban áll, ezen tanfolyam megszüntetését, mint kissé chauvinisticusat volt szives jelezni. Mondjuk ki az igazat, hogy nem is érdemel egyéb elnevezést, mint helytelen chauvinismus. Súlyt fektetek e szóra: „helytelen", mert valamint e háznak csaknem minden tagja, ugy én is melegen óhajtom és kívánom, hogy e hazának minden polgára tanulja meg a magyar nyelvet, de nem kívánom, hogy rendszabályokat hozzunk, melyeknek nincs eredménye. Mert t. ház, a ki egyszer az akadémiára jön 18—20— 30 éves ember, az vagy tud magyarul vagy nem tud. Ha tud magyarul, akkor nem fogja elfeledni, hogy ha egy hírneves német tanár felolvasását hallgatja s csak haszonnal járhat az, hogy hires mezei gazdának elveit, tapasztalatait értékesítheti a hazában; ha pedig nem tud magyarul, szak-akadémián nem is fog megtanulni. Az elemi, a közép iskolák, eltekintve a társadalmi tértől, azok, hol magyarosítanunk, magyarizálnunk kell. Hogy némileg igazam van, annak bizonyságául engedjék meg, hogy felhozzam, hogy nem helyes magyarizálás volt legalább Magyarországnak épen azon városában ezen tanfolyam eltörlése. Engedjék figyelmükbe ajánlanom, hogy Magyarországnak épen azon városában vannak elemi iskolák, van akadémia, de nincsen gymnázium. (Nem ide tartozik!) Ámbár avallás- s közoktatásügyi minister ur tárczájába tartozik, mégis miután szerves összefüggésben van ezen tárgygyal, szükségesnek látom röviden felhívni a minister ur figyelmét arra, hogy az összekötő kapocs hiányzik s igy azon város gyermekei kénytelenek lesznek elmenni más városokba közép iskolát látogatni. Magyar-Ovár tudvalevőleg a mi vasúti politikánk folytán Bécs felé gravitál, nem a lakosságát, de a közlekedési utat tekintve. Thaly Kálmán: Győr felé, KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XTV. KÖTET. Simonyi Iván: Bécs felé, azt én jobban tudom. (Derültség.) Ott adja el termékeit, oda viszi a vasút. Azt hiszem, hogy ez a kérdés nem teljesen felesleges. Mosonymegye a legműveltebb megye az országban. (Felkiáltások: Ohó!) Igenis, ez a legműveltebb megye és én büszkén mondhatom, hogy én a legműveltebb megyének vagyok képviselője. (Derültség!) Mosony megy ében az írniolvasni nem tudók percentje a legcsekélyebb, t. i. csak 15, ugy hogy utána következők 20 százalék és több százalékkal. Ha tehát az akadémia ily irányban vonja nuigára figyelmünket, megérdemli ez a megye, hogy megadjuk neki a gynasiumot, ezen összekötő kapcsot az elemi iskola és az akadémia között. Én ezen intézkedésben egyik nyilvánulását látom azon iránynak, mely megelégszik avval, ha vörös—fehér—zöldre vannak festve a posta-szekrények és ennek folytán már is rózsaszínben látja az egész országot. Én tehát arra kérem a t. házat, hogy miután itt veszély fenn nem forog, miután ezen cursus nem németesíti az embereket, hanem megfordítva épen az történik, a mit a múlt évben is előhoztam, több német polgár ott maradt, vagyonát Magyarországba hozta — itten családot alapított és végre megmagyarosodott : annál fogva méltóztassék elrendelni, hogy ott a parallel német tanfolyam megmaradjon. Engedje meg a t. ház, hogy a szőlőképezdére vonatkozólag előadottakhoz én is közöljem ebbeli tapasztalataimat. Én e részben szintén hiteles adatokkal szolgálhatok,mert a szőlőkertészet egy része legalább bizalommal viseltetik irántam s ezek egyike mikor vele a dologról beszélgettünk, a következőket mondta nekem: „Mi köszönettel fogadunk mindent, a mi valamiképen azt mutatja, hogy még törődnek velünk, gondoskodnak rólunk; mi olyan emberek vagyunk, a kik különben is szeretnek tanulni. He téves volna, ha azt hinnék, hogy ez által a szőlőművelés hanyatlásán segítve lesz". Az illető öreg szőlőkertésznek elég sajnos — igaza van. Mert a számos okot mellőzve, melyek miatt a szőlőkertészei nem virágozhatik, legyen szabad csak arra utalni, hogy nem virágozhatik azon fonák helyzet miatt, mely általában a földbirtokra nehezedik és mely, mint a t. minister ur tegnap felhozta, osztályharczot ugyan elő nem idézhet, de a mely ennél sokkal rosszabbat szül, t. i. azt, hogy az egyik és pedig hasznos productiv osztály a másiknak alárendeltjévé válik, a mi kétségkívül veszedelmesebb, mint még a netaláni törvényes osztályharcz lenne. Megtörtént Pozsonyban t. ház, hogy szőlőkertek, a melyek családoknak több generatión át lehetővé tették a tisztességes megélhetést, dob alá kerültek 15 írtért, sőt volt eset, hogy ilyen szókért 5 frton licitáltatott el. Tény, hogy egy szőlőkert, mely egy családot tartott el a régi időben 19