Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-292

292. országos üé^ az országbírói értekezlet tárgyalásaiból, melynek j elnöke e háznak egyik igen kedvelt, tisztelt tagjának atyja volt. Ezen értekezleten az öröklési rendre nézve 23 szóval 20 ellenében, tehát csak 3 szavazattöbbséggel fogadtatott el az osztrák polgári törvénykönyv, vagyis az abban rejlő római jog. És ez is csak úgy történhetett meg, hogy a hoszszas vitába kimerülve, végre úgy tette fel a kérdést az elnök, akarja-e az értekezlet elfogadni az ősi intézmény visszaállítását a restitutió integrumot ? vagy ezzel szemben minden tálhaladott részletével az osztrák polgári törvénykönyv intézkedését? S ez is úgy éretett el, hogy a híres jogászok közül, kik az értekezlet tagjai voltak, némelyek a feltett kérdést nem értették meg tisztán. Ugy, hogy daczára annak, hogy egyik nap eldöntetett a kérdés, a másik napon mégis újra tárgyalás alá vétetett. Mert tegyük csak fel ismételve e kérdést, micsoda, kicsoda hozta be az országba a jelenleg divó rendszert? A telekkönyvi és ősiségi pátenst? Szem előtt kell tartanunk, hogy a telekkönyvi és ősiségi pátenst azok hozták meg, kik nemcsak hogy nem ismerték hazánk viszonyait, de sőt ellenszenvvel viseltettek traditióink iránt és Magyarország önállóságát nem kívánták. Igaz, hogy nekünk nem lenne szükségünk az általam is igen t. Schäffle indítványát importálni, melyet ő maga küldött meg nekem 3 év előtt írásban azon kéréssel, hogy azt Apponyi Albert gróffal közöljem — bocsánatot kérek e kis indiscretióért, melyet elkövetek mintán Schäffle ezen indítványát most nemrég egy nagyobb munkában ismertette, mely nagy hullámokat vert Németországban, mondom, nem lenne szükségünk ezen indítványt, vagy más német doctrinát importálnunk. A magyar agrár törvényhozás helyes, szerves intézmény. Annak öröklési rendje, a birtokcserét, vagy eladást nehezítő, korlátozó határok, az úgynevezett fassio, a zálog a fassióval összefüggésben lévő admonitió, praemonitio s más ilyen intézmények, melyekre korosabb képviselőtársaink emlékezni fognak, a fiatalság azonban nem ismeri, nem tanulja a régi törvényeket és törvénykezési rendet és nem taníttatik reá, csakis egyes ágai azon helyes, szerves nemzeti intézményeknek agrárius régi törvényhozásunknak ezen hatalmas és szerves nemzeti intézménynek. Uraim, ha mi közönynyel, nevetéssel fogadjuk ezen régi intézményeket, ezzel nem javulnak hazai viszonyaink, a melyek annyira égetők és annyira sürgetik az orvoslást, hogy jobb lenne ezen kérdésekkel alaposan és objective foglakozni. Ezen szerves intézménynek köszönhetjük t. ház, hogy ezred év óta fennállunk. Ha mi nem dobjuk ezred éves traditióinkat a lomtárba, ha nem szakíttatik erőszakosan félbe, ha mi magunk nem szakítjuk erőszakosan félbe a nemzeti fejlődést, akkor a magyar agrár törvényhozás ma egy szerves egészi január 21. 1884. ^97 j séges és virágzó fa lenne, úgy hogy a külföldről jönnének a tudósoké fát tanulmányozni, épen ugy a mint c század elején Angliába vándoroltak az önkormányzatnak tanulmányozására. Magyarországnak, van kereskedelmi és váltó törvénye, ipartörvénye igaz szintén nincs, mert a mostani ipar-rend tulajdonképen rendetlenség, a a földbirtokot szabályozó törvénye azonban, még névileg sincs. Azért engedjék meg, hogy szerény és hiányos előadásomat azzal fejezem be, hogy felkérjem a földmivelési minister urat, hogy nagy fontosságú figyelmét fordítsa ezen fontos és égető kérdésekre is, hogy Magyarországnak, mint földmivelő országnak végre valahára legyen földbirtokra vonatkozó törvénye. Minthogy pedig én ennek még kezdeményezését sem látom, a költségvetést nem fogadom el. Lázár Ádám: Részint pénzügyi, részint nemzetgazdasági szempontból vagyok bátor itt, a központi költségvetésnél felszólalni, mert a dologi kiadások közt útiköltség rovata alatt 2000 frt irányoztatik elő. E tekintetben különösen két irányban fontos körülményre vagyok bátor a minister ur figyelmét felhívni. Ugyanis a ministerium által kiadott „KözgazdaságiÉrtesítő" múltév deezember közepén megjelent számában a következőket tartalmazzza: Fekete Lajos m. kir. erdőtanácsos és akadémiai tanár, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministeriumtól az erdélyi erdőségek tanulmányozására a múlt év nyarán kiküldetvén, e tanulmányútjáról a következő jelentést tette: „Ezen kivül utazásom közben igen hosszú vonalon nyilt alkalmam a közeli erdők állapotának megszemlélésére; valamint nem mulasztottam el a szaktársaimmal való érintkezések alkalmával, az illető vidék erdészeti viszonyai felől felvilágosításokat szerezni." E jelentésnek idézett tételeit azért olvastam föl, mert ebből kitűnik, hogy a szakminister ur rendeletéből történt az utazás és tanulmányozás és hogy az Erdélynek csakis déli részeiben történt. Hogy történt-e az előtt, a keleti részekbeli erdők tanulmányozása, nem tudom, mert az a múlt évi nyár, lehetett 1882-ki. Ha netalán már megtörtént akár azelőtt, akár azután, akkor bocsánatot kérek ha a t. házat vagy a miniszter urat fárasztottam. Feltéve azonban, hogy a keleti részekben nem történt intézkedés az erdőügy tanulmányozása iránt, azon esetre a t. minister urat arra Kérem föl, méltóztassék az ottani terjedelmes magán és községi erdőségeknek viszonyait szakértők által tanulmányoztatni, mert tudvalévő, hogy ott szintén hasonló viszonyok közt tengődik az erdészeti gazdálkodás. Történtek ugyan kísérletek az erdőtermékeknek jobb értékesítése czéljából; de ezek nagy akadályokba ütköztek, mert a közlekedési eszközök hiányosak, a nevezetesebb külföldi árúpiaezok távol