Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-292
\ 26 2a2. orzságos üli államnak nem érdeke az, hogy egy valamely birtok mentül hosszabb időn át, mentül több generatiókon át maradjon egy és ugyanazon család birtokában és őszintén kimondom, hogy az államnak igen nagy érdeke az, hogy a földbirtok az által miveltessék, a ki legügyesebb, legtakarékosabb és hozzáteszem azt is, a ki az annak mivelésére nélkülözhetlenül szükséges pénztőkével rendelkezik. Mindazonáltal constatálván ezen igazságot, óvakodnunk kell attól, hogy a másik szélsőségbe ne csapjunk át; pedig ez az, a mi országszerte történik. Azért ebből nem következik az, hogy jó az, ha a földbirtok tulajdonost gyakran cserél; ha a földbirtok folytonosan egyik kézből a másikba megy át; ebből nem következik az, hogy a gyors birtokforgalom kívánatos; ebből nem következik az, hogy nem csak a föld jövedelmét szabad végrehajtás alá vonni, hanem adós»ág fejében magát átokét, a földet magát is szavatoltatni kell; ebből nem következik az, hogy oly intézkedéseket honosítsunk meg hazánkban, a melyek következtében, mint látjuk, a kisebb földbirtokok országszerte pusztulnak. Többnemíí óvszerek aj áhítattak különböző egyesületek részéről. Ilyen volt pl. a váltóképesség megszorítása, melynek magam is három év előtt szószólója voltam. Nélkülözhetetlennek tartok egy oly intézkedést, mely szerint a fekvő földbirtokot becsáron alól semmi módon dobra ütni ne legyen szabad. Ha jól emlékezem, én voltam az, ki három év előtt a birtokminimum eszméjét legelőször voltam bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, mindazáltal legyen szabad azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy mindezen intézkedések bármily jótékonyak legyenek is, pl. a birtokminimum egyoldalú alkalmazása nem elégségesek. Épen igy az uzsoratörvények bármily hasznosak legyenek is, a földbirtokviszonyokon lényegesen változtatni nem fognak. Én arra kérem a t. házat, hogy tessék az agrár kérdést, mintegy szerves egészet tekinteni. Bátor vagyok tapasztalatomnak kifejezést adni, hogy az eddigi rendszerrel szakítani kell, érvényre kell jutni azon igazságnak, hogy nem szabad a fekvő birtokkal ugy bánni, mintha az börzepapiros lenne. Csak azon földhitel egészséges, mely a jövedelemből fedezhető és megfordítva, csak a jövedelemnek szabad és sohasem a földbirtoknak mint tőkének jótállani a kölcsönvételnél. Igaz, hogy ez a jelenlegi telekkönyvi rendszernek gyökeres reformálását vonná maga után. Bizonyságául annak, hogy mennyire foglalja el az agrár kérdés a kedélyeket, bizonyságául annak, hogy az agrárkérdés s a reactió nem egyértelmű, bizonyságául annak, hogy vannak igen talpraesett és practicus indítványok, melyek ezt a kérdést a demokratia alapján oldják meg, engedje meg a t. ház, hogy egy indítványra hívjam fel becses figyelmét, melyet Schäffle volt osztrák minister i január 21, 1884. tett, ki oly időben viselt tárczát, melyben Magyarország kissé közelebbi viszonyban állott Ausztriához, mint jelenleg, ki ennélfogva a hazai viszonyokat is némileg ismerte. Engedje meg a t. ház, hogy az indítványnak fő vonásait elősoroljam. (Halljuk!) Schäffle indítványa a fő pontokban következőkből áll. Valamely kerület kisbirtokosai solidáris szövetséget képeznek. Ezen szövetség, vagyis annak bizottsága, hatósági felügyelet alatt áll. Ezen szövetség a közvetítő minden kölcsönadás- és vételnél. Schäffle elvileg ki akarja zárni az úgynevezett vételárhátralék-betáblázásokat, elvileg ki akarja zárni, hogy az osztályrészek, a kiházasitási. és gyermekrészek betábláztassanak a birtokra, minthogy a tapasztalat és statistika kimutatta, hogy ezek a kölcsönök azok, melyek legtöbbnyire tönkre teszik a gazdaembert. Ez indítvány szerint leginkább csak az úgynevezett meliorationalis hitel engedtetik meg, vagy az olyan, ha elemi csapás vagy különbeni súlyos baleset érte a gazdát. íja az illető adós fizetni nem tud, a szövetség váltja magához a birtokot, ugy, hogy azt egy másik szövetségi tagnak el-, vagy a tönkrementnek vagy egy másiknak bérbeadni köteles. A bérbeadás úgy történik, hogy a bórbevevő bizonyos évek folytán jogos tulajdonosává válhatik a bérlett földnek. Az osztályos részeket, az agg korra való ellátást egy biztosítási intézet által akarja gondoskodás tárgyává tenni Schäffle, olyan intézet által, melynek nyeresége nem megy a részvényesek és az igazgató-tanácsosok zsebébe, de melynek hasznát a szövetkezet tagjai élvezni fogják. Krisztinkovich Ede: Nem lenne nyerve semmi! Simonyi Iván: Ezen szövetkezet, illetőleg ezen indítvány elfogadása által, mely meglehet, sokaknak azért nem fog tetszeni, mert általa meg fognának szűnni a keresetek, perek, s megszűnnék az uzsora,mertbetáblázás csak akkor lenne megengedhető, ha a szövetkezet abba beleegyezik, miután Schäffle azon elvből indul ki,hogy különféle vidékek birtokosai legjobban tudják megitélni azt, vájjon a kölcsön jövedelmező, hasznos, vagy szükséges-e. Ezen szövetkezetből ki vannak zárva elvileg a nagybirtokosok. Az indítvány módot nyújt arra, hogy a módos gazda bizonyos határon belül meggazdagodjék s arra is, hogy a teljesen vagyontalan, ha törekvő és takarékos, rövid évek alatt, földbirtokossá válhassék. Németországban irányadó körök, elsőrendű államférfiak tanulmány tárgyává tették ez indítványt, tán nem fog ártani, ha mi is közelebbről foglalkozunk vele, mi, kik ezredéves agrárius törvényhozásunk daczára traditióinkat a lomtárba dobtuk. Csakis ha foglalkozunk ezen kérdéssel, találhatjuk meg a módját annak, hogy teljesítsük az 1848-iki törvény mandátumát, azon mandátumot, a mely az agrárius kérdés rendezését az utókorra bízta. Hogy pedig ez igy van, kiviláglik
