Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-292
292. országos ulti január 21. ISSJ. jg5 Csak arra szorítkozom, hogy az agrár-kérdés egy pár főmomentumára vonjam a t. ház és a t. ministerium figyelmét, csupán arra szorítkozom, hogy egy pár félreértést eloszlatni megkísértsek és engedjék meg, hogy egy kérést előrebocsássak. Itt a ház pártjainak különböző padjain ülnek gyakorlati, kitűnő, hires mezőgazdák, legyen szabad őket arra kérnem, hogy részesítsenek engem és mindazokat, a kik az agrár-kérdéssel foglalkoznak, útbaigazításban, bírálatban, ezáfoljanak meg gazdag tapasztalataikkal és szóljanak hozzá, hogy ezen fontos kérdésben haladhassunk. Ha ezt nem tesszük, ha a szokott közönynyel vagyunk ezen fontos kérdés irányában is, higyje el a t. ház, hogy minden politizálásunk ezen házban meddő fog maradni. Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt röviden szembeszálljak azon félreértéssel, mely országszerte azt állítja, hogy a földbirtok jelen viszonya mintegy az egyenlőség elvének, a kor elveinek szükséges következménye. ÍF. ház, ép az ellenkező forog fenn. Nem hatolhatok mélyebben e tárgyba, de engedjék meg azt, hogy a most divó és a sine qua non-nak oda állított rendszer ép az egyenlőség elvének nem felel meg, hogy erre egy pár példát felhozzak, mely jellemzőül fog szolgálni az egész viszonyra nézve. Ha üzér ember kölcsönt köt, ez személyes bizalom dolga. A földbirtokos, a ki sokkal több biztosítékot tud nyújtani, mint az iparos, kereskedő vagy üzér, a ki végre mindig könnyebben hordhatja el sátorfáját, mint a földbirtokos, ezen földbirtokos, lehet mondani, hogy kölcsönvételnél mintegy fekvő földjét a hitelező Wertheim-kassájába kénytelen adni. És tudjuk, hogy ezen fekvő földbirtok rendszerint ott marad zálogban és elvész. A mesterember szükséges szerszámára nézve azt határozza a törvény, hogy az végrehajtás tárgya nem lehet. Igaz, hogy ez is nem modern törvény, hanem apáink által készíttetett a 40-es években. Kérdem, mi az eszköze a földműves embernek ? Kenyérkeresetének nélkülözhetetlen eszköze a fekvő földbirtok, melyre nézve hasonló intézmény nem létezik. A ki azt kívánná, hogy az igás ló repüljön mint a madár, vagy — hogy még élesebb hasonlattal éljek — a ki azt akarná, hogy férfiúból nő és nőből férfiú legyen, (Derültség) világos, hogy legflagransabb módon megsértené az egyenlőséget és mit teszünk mi a fekvő földbirtokkal ? Azt, a mit a szó ingatlannak nevez, az idegen, római jogból inportált doctrina kedvéért ingóvá akarjuk tenni, azaz ugy bánunk a fekvő földbirtokkal, mintha váltó vagy börzepapir lenne. Tegyük fel, hogy egy parancsnok a gyalogságtól azt kívánná, hogy lépést tartson a huszársággal. Meglehet, egy ideig elbírná, de világos, hogy rövid idő múlva kimerülne s nem tudná elérni azon czélt, mely felé a huszárság ^önnyen halad s melyet el is ér. E hasonlatot azért használtam t. ház, hogy kimutassam, miszerint a jelenlegi rendszer által szintén az ingó tőkének előnyt nyújtunk, sőt mi több, ezen rendszer olyan, hogy az ingó tőkének privilégiumát jelenti. Igaz t. ház, hogy sok tekintetben túlzottak azon panaszok, melyek ugy a sajtóban, mint a t. házban felhangzanak. A földművelő népnek egy része még hála istennek fennáll, kitűnő talaja áldott hazánknak és egyéb szerencsés körülmények járultak ehhez s mégis uraira, ne feledjük, hogy ugy a tudomány, mint a tapasztalat rég tisztában van, hogy a mostani rendszernek, melyet nálunk is sine qua non-nak állítnak jogászok és mások, logicai következménye, hogy a közép- és kisbirtokos az ingó tőkének adózó robotosának kell hogy váljon. De nemcsak az egyenlőséget sérti meg a jelenleg dívó rendszer, hanem az állameszélyt is, egy szóval állameszélyellenes, hogy egy kifejezést használjak, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur velem szemben több ízben használt: fonák az egész rendszer. Sokat beszélünk mi a rationalis, azaz intensiv mezőgazdaságról; de az teljesen kikerüli a legtöbbnek figyelmét, hogy mi fog történni, ha kimerül a földbirtok talaja, a mi gyakori birtokcsere alkalmával rendesen szokott történni, (Thaly közbeszól : Kompost-trágya!) Avval nem törődnek, hogy a mesterséges trágyázás, a mint mellettem ülő mondja, viszonyaink mellett lehetséges-e, kifizeti-e magát? Nem törődünk azzal, hogy ha az erdőket kivágjuk, ugy ezt felváltva aszály vagy romboló árviz fogja követni, a mely calamitásokból ugy is elég kijutott már nekünk. A világtörténetből azt tapasztaljuk, hogy oly nemzeteknél, melyek egészségesek voltak és ellentállást tudtak kifejteni, a fekvő földbirtok mindig el volt vonva az egyénnek korlátlan rendelkezése alól; minden egészséges népnél a fekvő birtokot olyannak tekintették, a mely a család, a nemzetség tulajdonát képezte, a mely a nemzeté. Az egészséges nemzetek szent könyvei mind tele vannak mondatokkal, a melyek általában bizonyos pietással viseltetnek aföldmivelés, a földbirtok iránt, mint ezt a bibliában is látjuk. S ezen mondatoknak igen mély értelme van, azokban mély igazság rejlik. Önök azt fogják mondani, hogy a tények beszélnek, hogy miképen lehetséges tehát az, hogy a mostani rendszert annyi kitűnő ember, jogász, mint a kor követelményét állítja elénk. Itt meg kell jegyezni és figyelmeztetnem kell önöket, hogy itt bizonyos félreértés forog fenn. Visszamenni nem akarunk, nem is megyünk. Félve a múlt állapotoktól, eltévesztjük a czélt és vagy más irányban halarlunk, vagy túllövünk a czélon. Régibb időkben, ugy mint minden birtok, a jobbágybirtok h az volt, a mit ma fidei eomissumnak nevezünk. Mindazonáltal ez sem tartható fenn ma még democratieus formában sem. Mert az