Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-292
124 292. országos ülés január 21. 1884. földbirtokosokra nézve. A romániai gabonának vámmentesen való behozatala, a dunai gőzhajótársaságnak azon hallatlan eljárása, hogy az aldunai tartományokból sokkal olcsóbban szállítja Bécsbe a gabonát, mint az alföldről; mind oly dolgok, mely ek kétségtelenül meggyőznek, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájunkat, hogy e kérdésben a kormánynak és a parlamentnek állást kell foglalni és fel kell használni minden alkalmat és időtarra, hogy az adatokat a közgazdasági minister ur akként gyűjtse egybe, hogy e kérdés készületlenül ne találjon és midőn a szerződés Romániával lejár, oly szerződés köttessék, mely mind a földbirtokosok, mind az iparosok érdekeinek megfelelő lesz. Ezen vám- és kereskedelmi szerződés az akkori politikai viszonyok kifolyása volt. Különösen az akkori külügyminister gr. Andrássy Gyula forcirozta ezen szerződés elfogadását és akkor ezen parlamentben alig találkozott egyén, a ki annak káros és az országra nézve roppant hátrányos voltát ki ne fejtette volna. Ma mindnyájan meg vagyunk győződve erről. Ezen szerződés leghátrányosabb az erdélyi határszéli iparosokra nézve, a román vámhivataloknak eljárása illoyalis, mely az erdélyi határszéli városok iparosaira nézve vészthozó. Ezen iparosok a vámhivataloknál secaturáknak vannak kitéve, nemcsak hogy az egyszeri, nyers és úgynevezett komisz árú mint finom árú kétszeresen vagy háromszorosan megvámoltatik, azonkívül azon eljárásnak is vannak kitéve, hogy ha egy kerületben, a hol vásár van, kirakodnak, árulni kezdenek, az illető hatóság által 35 frank úgynevezett árulási szabadalomdíj megfizetésére kényszeríttetnek és ha átmennek egy másik kerületbe, újabb 15 franknyi díj fizetésére kényszeritíetnek. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, hogy t. i. a vámnál seciroztatnak, kétszeres, báromszoros vám szedetik tőlük, hogy 35- 50 frank vásári díjat kénytelenek fizetni, kitűnik, hogy az erdélyi iparosok mindezen terheket el nem bírják és az ottani ipar elpusztulása a közel jövőben be fog állani. Midőn különösen az erdélyi határvárosok iparosainak sérelmeit említem, lehetetlen, hogy fel ne hívjam a minister ur figyelmét. A romániai állategészségügyi visszonyokra is. Azt hiszem, hogy a t. ministerium ma már eljutott azon meggyőződésre, hogy itt oly erélyes intézkedésekhez kell nyúlni, melynek folytán e tekintetben is a visszaélések megszüntettessenek. A mely visszaélések a határszéli bőriparosokra nézve véghetetlen káros. Fölszólalásom harmadik tárgya azon sérelem, mely különösen erdélyi földbirtokosokra vonatkozik. Midőn az erdélyi földbirtok-viszonyok rendezéséről szóló törvény 5etárgyaltatott, az akkori közgazdasági minister b. Kemény beleegyezésével a törvényben világosan kimondatott, hogy a birtokviszonyok rendezésével járó költségek előlegezése az állam által történik s nagy megütközésünkre a t. pénzügyministerium a közgazdasági ministerinmmal egyetértve a törvény intézkedését rendeletileg megváltoztatta. (Halljuk!) Azon földbirtokviszonyok között, melyek Erdélyben fennállanak, hol az állapotok annyira ziláltak, a legnagyobb hátránynyal jár a minister urak említett intézkedései. És ha a t. pénzügyminister ur egyetértve az igen t. közgazdasági minister úrral, egy számítást tesz, lehetetlen meg nem győződnie állításom igazságáról, mely abban áll, hogy tényleg, ha előlegezné is a földbirtokrendezésével járó költségeket, még sem előlegezné az állam pénzéből, mert a folyamatban lévő birtokrendezésekből annyi pénz foly be időnként, hogy sohasem volna képes a minister annyi összeget kiutalványozni, mint a mennyi e czímen az állam pénztáraiban van. Ezek oly sérelmek és ha a földbirtokviszonyokat Erdélyben rendezni akarjuk, ezen költségek előlegezése annyira szükséges, hogy a törvénynek meghozatala egészen indokolatlan lenne, ha a t. minister urak ezen rendeletőket vissza nem vonják és a törvény intentiójának megfelelően nem intézkednek. Simonyi Iván l T. képviselőház! A szőnyegen levő földmivelés-, ipar- és kereskedelmi budgetnél nem szándékozom, a mint az imént egyik képviselőtársam megjegyezni szives volt, az agrár kérdésről felolvasást tartani, erre magamat hivatottnak nem érzem, nagyon is gyenge arra azerőm,hogysem ily messzebb terjedő, bár fontos kérdésben a t. háznak praelegalni akarnék. Azt is megígérem, hogy rövid felszólalásomban a „zsidó" szó nem fog előfordulni. (Nagy derültség. Felkiáltások: Eímár haladás!) Meglehet, kevesebb figyelemmel fogja a t. ház fogadni amúgy is hiányos előadásomat, de meglehet, viszont, ha megtudják, hogy beszédem a zsidóknak azért még sem fog tetszeni, (Felkiáltások: Mégis előhozza!) azért nagyobb figyelemmel fogják előadásomat kisérni, utolszor vévén ezen felszólalásomban a „zsidó" szót ajkamra ; (Derültség. Felkiáltások: Harmadszor!) ne vegyék a rósz szónokoknak, kikhez én teljes joggal tartozom, szokott phrazisának , ha azt is mondom, hogy nem volt szándékom a szőnyegen levő tárgyhoz hozzászólani, ha mindazonáltal becses figyelmüket igénybe veszem, ez történik azért, mert utolsó felszólalásom alkalmával ezen oldalról közbekiáltottak: hogy adjatok ti positiv programmot, ne csak gáncsoljatok. Hasonló felszólítás történt több t. képviselőtársam részéről, sőt a sajtó is most az egyszer igen helyesen oda nyilatkozott, hogy ugy látszik, az előbbihez megfordított látványnak vagyunk tanúi, hogy t. i. a képviselő urak elfelejtik, hogy a budgetvita alkalmával politikát kellene űzni.