Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-292
292 országos öles jaanár 21. :8&i. 123 Visszatérve az előbb említett phy 11 osera-kisérleti állomásokra, én nem találom ezen költségvetés bevételei között sehol az amerikai vesszőkből származható bevételt; pedig tudom, igen sok ezreket kiadott a minister ur és igen helyesen arra, hogy Magyarországot ilyen amerikai vesszőkkel ellássa. Nem tudom, minek tulajdonítsam ezen hiányt és nagyon lekötelezne a t. minister ur, ha e tekintetben felvilágosítást adni szives volna. Szükségesnek tartom még felhozni azt is, hogy van egy tilalom, mely Magyarország összes szőlőmüvelőit érinti és ez a vesszőforgalom megszorítása. Én az enquéttekben, a phylloxera-bizottságban ép ezen tudós professorokkal szemben kimutattam, hogy az úgynevezett sima vesszővel semmi veszély nincs s hogy azzal a phylloxera el nem hurczoltatik. Sokkal nagyobb a veszély akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy azok az úgynevezett vándortanárok járnak az országban mindenütt és ezek a ruhájukon sokkal inkább elhordhatják a phylloxerát, mint a sima vesszővel ez történhetne. És ugy mondatik számos helyen, hogy ott, a hol semmi néven nevezendő invasio nem lehetett, minthogy szőlőt az utóbbi években nem ültettek, egyszerre csak föllép ez az átkos rovar. Ott bizonyára egy phylloxera-biztos járt. {Derültség a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom t. ház, ha tán abban a színben tűnöm fel magam is, a ki szintén szőlőültetéssel foglalkozom és súlyt fektetek a szőlővesszők eladására, hogy mintegy a magam érdekében beszélek. Bocsánatot kérek én, ha nem vesződtem volna is ezen eladással és ha nem volna egy szál szőlőm sem, mégis azt mondanám, hogy sohasem hallottam annál nagyobb absurdumot, mint az, hogy a sima vesszővel, ha az tavaszszal metszetik, a phylloxera elhurezoltatik. Amerikából behozatott 3-400,000«től s mikor én a phylloxera-kisérleti állomás főnökének azt mondtam, hogy hisz ezek sima vesszők voltak, hát hur ez oltatott-e be velük phylloxera: ő azt felelte, igen, a ládában egy egész generatió. Ellenvetésem erre az volt, hogy ez nem dönti meg az én állításomat, mert azon szőlő tudvalevőleg őszszel szedetik, a mikor elismerem, hogy behurezolhatja a phylloxerát, de tavaszszal soha, mert ez a rovar a maga téli petéit nem az idei vesszőre rakja, hanem a tőke hasadékaiba. így kell küzdeni az embernek az úgynevezett szaktudósokkal. És ha kiszámítanák a kárt, mely a vessző-forgalom ezen megszorításából az országot érte, az nem százezerekre, hanem milliókra menne, megakadályozván a rationális uj ültetéseket. Nagyon szerettem volna ezen költségvetés tételei alatt nagyobb összeget látni Magyarország erdősítésére és a ki az utóbbi időben történteket ismeri, lehetetlen, hogy el ne ijedjen attól a roppant nagy erdőpusztítástól, melynek tanúi vagyunk. Oly vidékek, melyek azelőtt roppant sok | erdővel birtak, most egész kopárak; s ha keressük az új ültetéseket, olyanokat, egy-két nagybirtok kivételével, nem igen találunk. Én legalább, a ki mondhatom, nagy figyelemmel nézem az ily ültetéseket, Magyarországon a községek részéről ez irányban a lehető legcsekélyebb mozgalmat nem észleltem, sőt még ha valaki munkálkodik is ebben az iránvban, annak az erdeit rósz mezei rendőrség 1 miatt pusztíthatja bárki. En a minister ur kiváló figyelmébe ajánlom, hogy ezen kérdést tanulmány tárgyává tenni és a kötelező faültetés iránt a ház elé javaslatot tenni szíveskedjék. Ha a külföldet vesszük tekintetbe, láthatjuk, hogy az utak mellé fák és legnagyobb részben gyümölcsfák vannak ültetve. Azt hiszem, ez nemzetgazdászatilag oly fontos kérdés, melyre nem oly csekély összeget kellene előirányozni, minte költségvetésben van, t. i. 10 ezer frtot, mert minden befektetés, mely ez irányban történik, busás kamatokat fog hozni. így, hogy a legrégibbet említsem, méltóztassék megnézni a lótenyésztésre adott összeg mily gyümölcsöző volt, mert Magyarországnak a gabona mellett, mondhatnám, ez is egyik oly főága, mely jövedelmet hoz. Ezek után kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Ugron Ákos: T ház! Midőn a t. közgazdasági minister urnak a múlt napokban tett azon kijelentését, hogy az ipartörvény revisiójáról szóló törvényjavaslatot a ház asztalára e napokban leteszi, örömmel üdvözlöm, ugyanakkor lehetetlen fel nem hínom a t. minister ur figyelmét azon bajokra, melyekkel különösen a kis-és középbirtokos osztálynak küzdeni kell. Ezen baj oknak kútforrása a fölcÉidókataster és annak a telekkönyvvel való egybehasonlításának hiánya, a földbirtok korlátlan elosztása, a váltóhitel kiterjesztése, a földmívelési kamrák fel nem állítása ós különösen a földbirtok minimumának meg nem állapítása. Ezek mind oly dolgok, melyekkel én különösen, minthogy szakember nem vagyok, huzamosabban nem foglalkozhatom és e kérdésnek huzamosabbtárgyalását azokra bizom, kik mint szakemberek vele foglalkoztak. Áttérek arra, a mi beszédem főtárgyát képezi. T. ház! Mindnyájan értesültünk arról, hogy a Romániával kötött vám- és kereskedelmi szerződésünk tárgyában a bukaresti parlamentben egy interpellátió történt Epurescu képviselő által és ezen interpellátióra az ottani ministerelnök akként válaszolt, hogy ezen szerződést Romániára nézve annyira károsnak tartja, hogy csaknem minden választókerületben egy lovas századot lehetne állítani, ha e szerződést meg akarná hosszabbítani, hogy a kormány a választásnál győzhessen. T. ház! Általánosan tudva van és mindnyájan érezzük, de különösen azok, kik Erdélyben földbirtokkal birnak, hogy e szerződés mily káros a 16*
