Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-292

122 292. orjrágos ülés január 21. 1881. tettem, a mikor külföldi iparoshoz fordultam gőzeséplő beszerzése végett. Ennek egyszerű története nagyon jellemző a magyar iparosokra. Ugyanis a fehérvári kiállítás idejében kerestem magyar iparost, hogy egy 4 lóerejü gözcséplőt vehessek, a kik kivétel nélkül 3600 forintot kértek egy négy lóerejü gőzcséplőért. Most elmentem az angolhoz és a Clayton és Shultleworth czég 3000 írtért adott el nekem egyet; t. ház, mit mutat ez ? hogy ha az angol gyáros ki beviteli vámot fizet, mikor Magyarországra behozza gyártmányát, a ki még a vasúti hozatali költségét is viseli és 3000 írtért adja el gyártmányát előnynyel, akkor a magyar iparos adhatja legalább is ily áron, hanem az a baj, hogy mindannyi egyszerre akar meggazdagodni és én ilyen áldozatok egyoldalú hozását az iparosok javára nem tartom helyesnek. Ott van a másik t. ház. Alkalmam volt 1876-ban törvényjavaslatot beterjeszteni a t. házhoz a borgyártás eltiltása tárgyában. Igazán szomorú a lelkem, ha elgondolom, hogy Magyarországnak nagyon jól felfogott érdekében s ugy látszik a t, ház nézetét is fejeztem ki, mikor azon javaslatot beadtam, mert a képviselőház minden vita nélkül elfogadta s ennek már 7 esztendeje, egyszer pedig a t. ház utasította is a volt közgazdasági ministert arra, hogy javaslatot adjon be s ez még mindig késik az éji homályban. Honnan van ez ? nézetem szerint csak onnan, mert a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi táreza egy kézben van. Ha a földmívelési minister maga kezelhetne egytárczát, azt hiszem, azon javaslat már régen itt lenne a t. ház asztalán. Az iparosok mit csináltak ezen kérdéssel szemben"? Akkor még Trefort t. minister ur volt a közgazdasági minister, a ki — megengedem, — jó akarattal, hanem rettenetes hibás tényezőkkel fogott hozzá ezen kérdés megoldásához, mikor odaadta ezen kérdést, mely kizárólag a földmívelőket illeti, az iparosoknak. Ezek meg is hozták azután a határozatot, ugy hogy egész Magyarországon —• az aradit kivéve — az összes kamarák kivétel nélkül mind eldobták ezen javaslatot. Azonban a minister ur az én indítványom meghallgatásával elküldte a gazdasági egyesületekhez és az összes egyletek mind, kivétel nélkül a törvénynek szükségét mondták ki. És t. ház, mint előbb is jelezni bátor voltam, azon javaslat még most sincs a ház asztalán és nem is hiszem, hogy ebben az időszakban tárgyalás alá kerülhet. Nemcsak az az egy hibája volt ezen javaslatnak, hanem volt másik is, hogy az úgynevezett szakemberek kezébe került. Én, t. ház, tökéletesen helyesnek tartom azt, hogy ha a t. minister ur bizonyos kérdésben szakembereket kérdez meg, de csak az őket illető körökben, mert én hiába vitatkoztam ott egy ily enquéte-ben egy tisztelt vegyészszel, hogy ne beszéljen nekem ezen kérdésnek közgazdasági oldaláról, ne vitatkozzék j velem iparszabadságról, hanem arra feleljen, mit I kérdeznek, mint vegyésztől? S igy van ez általában I minden ily szaktanácskozmányban. Négy-öt éve l tagja vagyok az úgynevezett phy 11 oxera-bizottságnak, melyet at. minister ur jónak látott létrehozni. Mit láttunk ott ? Szakembereket, kizárólag Pestről, kiknek egyike előtt, mint tudós entomologus előtt mindig meghajlok, egy másik, mint chemicus előtt szintén meghajlok, de tagadom, hogy akár a szőlészetnek alapelveit, akár annak physiologiája, akár ezen kérdésnek nemzetgazdasági részéhez ugy hozzászólhassanak, mint egy exclusiv földmíveléssel foglalkozó egyén. És még ha tekintetbe vesszük, hogy mily tetemes pénzbe kerül az ilyen szaktanácskozás. A ki a múlt évi költségvetést megtekinti, el fog bámulni azon roppant összegen, a mely kiadatott a phylloxera irtására és hogy micsoda eredménynyel, azt szomorúan eonstatálhatja az, a ki Magyarország phylloxeramappájára egy tekintetet vet. Úgyszólván egész Magyarország be van hálózva ezen vészszel. Épen azért én nem szavazhatom meg azon 50,000 irtot, a mit a minister ur a phylloxera irtására előirányozott, azonban minden félreértés kikerülése végett szükségesnek tartom kijelenteni, ha ezen 50,000 írt azon kísérleti állomások fentartására van előirányozva, a melyek újabban creáltattak, akkor megszavazom, de semminemű munkálatra, neveztessék az irtásnak, gyérítésnek, vagy bárminek, egy krajczárt sem szavazok meg. A ki Magyarországon az utóbbi években a földbirtokos osztálynak sorsát figyelemmel kisérte, lehetetlen, hogy el ne szomorodott volna azon, hogy mily csapás érte ezen országot az idei gabonaárakra nézve. A mig a múlt évi nagy termés a gazdaközönség úgyszólván terheinek és kötelezettségeinek törlesztését segítette, addig a jelen év hátra vetette igen hosszú időre és pedig nem a termés rosszasága, hanem főleg az áraknak is csekély volta miatt, a melyek a múlt évi nagytermés árainál is alacsonyabbak voltak. Ha az ember kutatja, hogy mi ennek az indoka, meglehet, hogy tévedek, de én károsnak tartom Magyarország gabonaárainak hullámzására nézve az úgynevezett gabonabörzét, mert nézetem szerint, mihelyt nem a kínálat és keresletnek egymáshozi viszonya szabja meg a gabona árát, hanem bizonyos börzei műveletek, akkor Magyarország gazdaközönsége, a ki csak egyszer adhatja el termését, lehetetlen, hogy eltalálhassa azon időt, mikor^legjobban értékesítheti azt. Én elhiszem, hogy a börze oly szükséges, mint a halastavakba a csukának beleeresztése; megengedem, hogy ezen hasonlat jó, csak arra figyelmeztetem azonban önöket, hogy azon csuka teméntelen apró halat elemészt és ezen teméntelen apró halacska, az úgynevezett földmívelő osztály j érzi meg ezen műveletnek keserű utóízét. ^