Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

Afi 258, országos ülés október 8. Í8S3. kapatta el annyira, hogy mindenik fel akarja ez országot osztani, ugy, hogy maholnap még a czigányok is ösztönt fognak magukban érezni arra, hogy Magyarországból egy külön vajdaságot kerekítsenek ki maguknak Nagy-Ida tájékán. (Nagy derültség.) A horvát nagyravágyás a közösügyek keblén nőtte ki magát; az az által teremtett abnormis viszonyok fújták fel e parányi néptöredékecskét nemzetté, e vármegyényi tartományocskát országgá. T. ház ! Történelmileg bebizonyított és elvitázhatlan tény, hogy a Száva és Dráva közti terület se jogilag, se tényleg Horvátországhoz nem tartozott s hogy az Magyarországnak ép oly kiegészítő részét képezi, mint akár Bihar- vagy Szabolcsmegye. Az a terület jó ideig nem is képezett külön törvényhatóságot, hanem Somogy, Zala és Baranyamegyék Dráván túl eső részeiként szerepelt. Valamint történelmileg bebizonyított és tisztázott tény az is, hogy a valódi, eredeti Horvátország, melyet Szt.-László királyunk meghódított és Magyarországhoz csatolt, a Száván túl az Lnna és Kulpa tájékát és Dalmátia egy részét foglalta magában. Egy országgyűlési beszéd kerete nem engedi meg sem az akadémiai discussiokat, sem az okmányi hivatkozásokat; e tekinteíben utalok Pesty Frigyes jeles tudósunk pragmaticus munkáira, melyekben száz meg száz okmánynyal van ez megczáfolhatatlanul bizonyítva és történelmi érvényre emelve. De hivatkozhatunk európai békekötésre, az 1809-ki bécsi békekötésre, melyben az I. Napóleonnak átengedett Horvátország a Szávától az Adriai tengerig terjedettnek mondatik. Hivatkozhatunk számtalan törvényeinkre, ezek közül csak az újabbakat említem, nevezetesen az 1790—91 : LIX t.-cz., a melynek értelmében Zágráb, Kőrös és Várasd megyéket magában foglaló Felső-Szlavónia, Magyarország kiegészítő részét alkotta. Tehát e területre a Horvátország elnevezés is újabban csempésztetett rá. (Igaz! Ugy van!) A mi Alsó-Szlavoniát illeti, az 1848, sőt egészen 1867-ig Magyarország integráns részét képezte; az 1848-ki V. t.-cz. Verőcze, Szerem és Pozsega vármegyéket a magyar vármegyék közé számítja s azok meg is voltak híva a magyar országgyűlésre. 1867-ben koronázási bandériumot és földet is küldöttek a koronázási (lombhoz; mindig hozzánk számítattak és számítják magukat s ez iránti kívánságuknak már többször adtak hangos kifejezést. Hanem hát az opportunitás hátráló elmélete és a közSsügyes transigálások nagyon felfokozták a mi drága horvát testvéreink falánkságát. A közös ügyes bölcseségnek minden évben közigazgatási pótlék czímén néhány millió borravalót adott, feltálalta nekik reggelire Szlavóniát; a határőrvidéket ebédre, s most már ők uzsonnára Fiumét, vacsorára Dalmátiát és Boszniát szeretnék és akarnák elnyelni. (Derültség). Csakhogy t. ház, az országokat és országrészeket nem lehet ily olcsó vásár tárgyává tenni; egy politikai baklövés nem gyengíti, nem gyengítheti a mi ezredéves jogunkat. Egyesek — nevezzék bár ország bölcsének , avagy viseljenek koronát — nincsenek és nem lehetnek feljogosítva arra, hogy országokat, avagy azok integráns részeit, mint valami rósz subagallért elajándékozhassák; mert a jog minden felett áll s évtizedes bitorlás nem gyengítheti az ezredéves birtoklás igaz jogczímét. Az, a ki a horvát ügyeket behatóbban vizsgálta és vizsgálja, azon meggyőződést szerezhette magának, hogy itt nem egyszerű czímerfelirati vita, hanem a Magyarországtól való elszakadás törekvésével állunk szemben, ők egy horvát császárság ábrándjaiért rajongnak. A czímerfelirat csak ürügy e czél szolgálatában. No hát, ha a mi drága horvát testvéreink a fal felől állnak s ridegen követelnek, hát mi is e térre helyezkedünk, visszaköveteljük s ha arra kerül, vissza is vesszük mindazt, a mi a miénk s a mi ezredév óta Magyarország javára van bekebelezve. Mi a testvéries jó egyetértést a méltányosság határai közt fentartani kívánjuk; de ha mindent elvenni és semmiben engedni nem akaró kapzsi osztozkodókkal állunk szemben: mi is a jog rideg terére lépünk s követelni fogjuk jogos osztályrészünket egész teljességében, feníartjuk hazánk integritását csonkítatlanul, minden következményeivel, Avagy ha horvát testvéreink engesztelhetlen gyűlöletük és elkapatott nagyravágyásuknál fogva elkülönözni akarnának, esetleg a végleges megválástól sem idegenkedünk ; csakhogy akkor visszatereljük őket ősi telkükre, eredeti hozományukhoz : a Kulpa és Unna vármegyényi területére; de a mi a miénk, azt elvinni nem engedjük, mert bár mennyire igyekezzenek Magyarországot gyengének feltüntetni és hirdetni, még mindig elég erős arra, hogy a pákozdi futók ily foglalási törekvései ellen a haza integritását megvédje. (Derültség a szélső balon.) Ha ők a kiegyezés revisióját kívánják, mi is azt óhajtjuk, de azért, hogy az annak alapján felburjánzott anarchiát fékezzük és hogy Szlavóniát, koronánk e drága gyöngyét visszakebelezzük. Ezt meg kell tennünk állami, emberiségi és szabadsági tekintetekből egyaránt; mert nem lehet, nem szabad továbbra is eltűrnünk azt, hogy a horvátokat létszámban felülmúló magyarokat és hozzánk vonzódó szerbeket a horvátok elnyomják, nemzetisé-