Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-258
258. országos ülés októlber 8. 1883. 49 gük és vallásukból kiforgassák s a legdurvább erőszakkal beolvasztani törekedjenek. Ez a valódi emelkedett és magyar nézpont, a melyre a nemzet képviselőinek pártkülönbség nélkül helyezkedniök kellene. Fájdalom, kormányunk itt sem a jogerős- hanem az opportunitás és tactikázás gyenge talapzatára helyezkedik s kormányelnök ur e házon kivül — még a mozgalom elfojtása előtt s most itt e házban is előzetesen hangoztatja, hogy engednünk kell, mert hát mi vagyunk az erősebbek. Csakhogy mi az erőből nem gyengeséget, a jogból nem meghunyászkodást és a csőcselék előtti meghódolást merítünk; mi nem akarjuk Magyarország államiságát és fönségi jogát azon felirat nélküli felemás czíraerekkel insultáltatni engedni. Mi, kik e padokról Magyarország államiságának és jogainak integritását védjük, hazánk területi integritásának megóvását is feladatunknak ismerjük. Azt hangoztatják, hogy a czímerek csak külsőségek, azoknak ilyen vagy olyan feliratára, vagy feliratnélküliségére nem kell olyan nagy súlyt fektetnünk. T. ház! Én azt nem tartom jelentéklen külsőségnek, mert e czímerfeliratok Magyarország fönségi jogának, souverainitásának jelvényei, azok Horvátországnak a magyar korona alá való tartozandóságát jelölik és hirdetik. Egy állam soha sem tűrheti el azt, hogy egyik vagy másik tartománya az állami jelvényeket eltávolítsa, avagy megcsonkítva, meghamisítva alkalmazza. Próbálnák csak meg Bretangnebanafranczia, Posenben a német, avagy Kriineában az orosz czímert eltávolítani, avagy bármiként átalakítani: tudom, hogy nagyon rövid úton elbánnának az ily merénylőkkel. Azt mondják, hogy az 1868-ki törvény a czímerekre nézve így is, úgy is magyarázható. Mindenesetre hiba, ha a törvény határozatlan; de a magyar kormány és magyar országgyűlés csakis oly értelmezést adhat, a mely öszhangban van a magyar állam fönségi jogával s a mely azt megerősíti és nem megalázza. De t. ház! A kormányelnök ur általjavasolt engedékenység, az államhatalom ily hátrálása nagyon veszélyes praecedenst alkothatna hazánkban s azt eredményezhetné, hogy egy szép napon az erdélyrészi szászok német feliratos kétfejű sasokat, az oláhok ökörfőt, a szerbek fehér sast, a tótok Svatopluk czímerét tűznék ki. (Derültség a szélső balon.) A minister ur ezt képtelenségnek jelzé, mert itt a politikai nemzet egy : a magyar; csakhogy az, a mi Horvátországban történt, az is képtelenség s mégis megtörtént; aztán ne feledjük, hogy itt is nemzetnek hirdeti magát még a kis szász töredék is. Aztán kétlem, hogy a horvát urak itt megállapodnak. KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. XIII. KÖTET. Majd ismét insceniroznának ily mondva csinált zendüléseket a jelen praecedens nyomán s mi leszednők államvasutaink állomásairól és forgalmi eszközeiről a magyar czímereket és feliratokat s közlekednének itt a fővárosban és a Dunántúl horvátfeliratú és horvát nevű mozdonyok ésvaggonok, Olyanokkal szemben, minőknek az elkapatott horvátok bizonyultak, a rosszul alkalmazott engedékenység mindig veszélyes s különben is a kormányelnök által ajánlott mód nem megoldást, hanem összebonyolítást, nem elégtételt, hanem megalázást eredményezne. Mi tehát nem helyeselhetjük, sőt ellenben roszaljuk a kormány eljárását, a mely közös ministerekkel tanácskozik e tisztán belügyi kérdésünkben s közösügyes generálissal csinál ott rendet államunk souverainitásának megalázásával. Mi a kormánynak, mely az alkotmányt ez esetben is megsértette, bizalmat nem szavazhatunk s felhatalmazást az állam tekintélyének újabb megalázására nem adhatunk; hisz az, a mit a kormányelnök ur indítványoz, nem elégtétel Magyarország megsértett tekintélyének, hanem capitulatio a horvát csőcselék előtt. Nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom a Helfy tisztelt barátom által benyújtott s általam is aláirt ellenindítványhoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Igen rövid felszólalásom indoka a Szilágyi Dezső képviselő ur által a múlt ülésben tartott beszéd. Az igen t. képviselő ura humor mezébe öltöztetve, a gúny nyilával felfegyverkezve, egy állítást tett, v, mely vonatkozik azokra, a kik a ministerelnök ur által benyújtott határozati javaslatot megfogják szavazni. A t. képviselő ur azt monda, hogy már megszokta, hogy az ezen padokon ülő képviselők meggyőződésüketmástekinteteknek alárendelj ék; de az még szokatlan, hogy egyszerre, ugyanegy időben egymással homlokegyenest ellenkező két meggyőződésük legyen. Én a képviselő urnak személye és fényes tehetségei iránt sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem, hogysem a humor, vagy a gúny fegyverével akarnék erre válaszolni. Hogy válaszolhassak, szükségesnek tartom indokolni azt, hogy a ministerelnök ur által előterjesztett határozati javaslat mindkét részét miért helyeslem, mi okból fogadom el. (Halljuk f) Igaz, az ily válasz nem oly megragadó, nem oly hatékony, mint az egyszerű megjegyzés, melyet, mintmondám, ahumorköntösébe öltöztetett s melynek határozottan meg volt a hatása. Hosszadalmasabban tehát, de mondom, az irányában való tiszteletnél fogva, a dolog komoly részére fogok felelni legelőszöris és elfogadom e tekintetben Szilágyi Dezső képviselő árnak a határozati javaslatra vonatkozó megosztását. A mint monda az igen t. képviselő ur, a hatá7
