Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

258. országos ülés októlber 8. 1883. 49 gük és vallásukból kiforgassák s a legdurvább erőszakkal beolvasztani törekedjenek. Ez a valódi emelkedett és magyar nézpont, a melyre a nemzet képviselőinek pártkülönbség nél­kül helyezkedniök kellene. Fájdalom, kormányunk itt sem a jogerős- hanem az opportunitás és tacti­kázás gyenge talapzatára helyezkedik s kormány­elnök ur e házon kivül — még a mozgalom elfoj­tása előtt s most itt e házban is előzetesen hangoz­tatja, hogy engednünk kell, mert hát mi vagyunk az erősebbek. Csakhogy mi az erőből nem gyengeséget, a jogból nem meghunyászkodást és a csőcselék előtti meghódolást merítünk; mi nem akarjuk Magyar­ország államiságát és fönségi jogát azon felirat nélküli felemás czíraerekkel insultáltatni engedni. Mi, kik e padokról Magyarország államiságának és jogainak integritását védjük, hazánk területi integritásának megóvását is feladatunknak is­merjük. Azt hangoztatják, hogy a czímerek csak kül­sőségek, azoknak ilyen vagy olyan feliratára, vagy feliratnélküliségére nem kell olyan nagy súlyt fek­tetnünk. T. ház! Én azt nem tartom jelentéklen külsőségnek, mert e czímerfeliratok Magyarország fönségi jogának, souverainitásának jelvényei, azok Horvátországnak a magyar korona alá való tarto­zandóságát jelölik és hirdetik. Egy állam soha sem tűrheti el azt, hogy egyik vagy másik tartománya az állami jelvényeket eltávolítsa, avagy megcson­kítva, meghamisítva alkalmazza. Próbálnák csak meg Bretangnebanafranczia, Posenben a német, avagy Kriineában az orosz czímert eltávolítani, avagy bármiként átalakítani: tudom, hogy nagyon rövid úton elbánnának az ily merénylőkkel. Azt mondják, hogy az 1868-ki törvény a czí­merekre nézve így is, úgy is magyarázható. Min­denesetre hiba, ha a törvény határozatlan; de a magyar kormány és magyar országgyűlés csakis oly értelmezést adhat, a mely öszhangban van a magyar állam fönségi jogával s a mely azt meg­erősíti és nem megalázza. De t. ház! A kormányelnök ur általjavasolt engedékenység, az államhatalom ily hátrálása na­gyon veszélyes praecedenst alkothatna hazánkban s azt eredményezhetné, hogy egy szép napon az erdélyrészi szászok német feliratos kétfejű sasokat, az oláhok ökörfőt, a szerbek fehér sast, a tótok Svatopluk czímerét tűznék ki. (Derültség a szélső balon.) A minister ur ezt képtelenségnek jelzé, mert itt a politikai nemzet egy : a magyar; csakhogy az, a mi Horvátországban történt, az is képtelenség s mégis megtörtént; aztán ne feledjük, hogy itt is nemzetnek hirdeti magát még a kis szász töredék is. Aztán kétlem, hogy a horvát urak itt megálla­podnak. KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. XIII. KÖTET. Majd ismét insceniroznának ily mondva csi­nált zendüléseket a jelen praecedens nyomán s mi leszednők államvasutaink állomásairól és forgalmi eszközeiről a magyar czímereket és feliratokat s közlekednének itt a fővárosban és a Dunántúl hor­vátfeliratú és horvát nevű mozdonyok ésvaggonok, Olyanokkal szemben, minőknek az elkapatott horvátok bizonyultak, a rosszul alkalmazott enge­dékenység mindig veszélyes s különben is a kor­mányelnök által ajánlott mód nem megoldást, ha­nem összebonyolítást, nem elégtételt, hanem meg­alázást eredményezne. Mi tehát nem helyeselhetjük, sőt ellenben roszaljuk a kormány eljárását, a mely közös mi­nisterekkel tanácskozik e tisztán belügyi kérdé­sünkben s közösügyes generálissal csinál ott ren­det államunk souverainitásának megalázásával. Mi a kormánynak, mely az alkotmányt ez esetben is megsértette, bizalmat nem szavazhatunk s felhatalmazást az állam tekintélyének újabb meg­alázására nem adhatunk; hisz az, a mit a kormány­elnök ur indítványoz, nem elégtétel Magyarország megsértett tekintélyének, hanem capitulatio a hor­vát csőcselék előtt. Nem fogadom el a javaslatot, hanem csatla­kozom a Helfy tisztelt barátom által benyújtott s általam is aláirt ellenindítványhoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Igen rövid felszólalásom indoka a Szilágyi Dezső kép­viselő ur által a múlt ülésben tartott beszéd. Az igen t. képviselő ura humor mezébe öltöz­tetve, a gúny nyilával felfegyverkezve, egy állítást tett, v, mely vonatkozik azokra, a kik a ministerelnök ur által benyújtott határozati javaslatot megfog­ják szavazni. A t. képviselő ur azt monda, hogy már megszokta, hogy az ezen padokon ülő kép­viselők meggyőződésüketmástekinteteknek aláren­delj ék; de az még szokatlan, hogy egyszerre, ugyan­egy időben egymással homlokegyenest ellenkező két meggyőződésük legyen. Én a képviselő urnak személye és fényes tehet­ségei iránt sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem, hogysem a humor, vagy a gúny fegyverével akar­nék erre válaszolni. Hogy válaszolhassak, szüksé­gesnek tartom indokolni azt, hogy a ministerelnök ur által előterjesztett határozati javaslat mindkét részét miért helyeslem, mi okból fogadom el. (Hall­juk f) Igaz, az ily válasz nem oly megragadó, nem oly hatékony, mint az egyszerű megjegyzés, melyet, mintmondám, ahumorköntösébe öltöztetett s mely­nek határozottan meg volt a hatása. Hosszadalma­sabban tehát, de mondom, az irányában való tiszte­letnél fogva, a dolog komoly részére fogok felelni legelőszöris és elfogadom e tekintetben Szilágyi Dezső képviselő árnak a határozati javaslatra vonatkozó megosztását. A mint monda az igen t. képviselő ur, a hatá­7

Next

/
Thumbnails
Contents