Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-259
259. országos ülés október 9. 1883. 91 sukat kétségbe nem vonom. Ha azonban végig gondolom Miskatovics képviselő urnak, ezen minden horvát által álmodott álmát, önkénytelenül ama felkiáltással kell rá felelnem: „álmok álmodéi"! De talán szemükbe ez álomport, hogy oly mélyen aludjanak, onnan Bécsből hintegetik. Én legalább Polit t. képviselő urnak tegnapi nyilt férfias kijelentése után ezt vagyok hajlandó következtetni; azon hang után, melylyel ő a bécsi intéző körök akaratát a ministerelnök urnak úgyszólván szemei elébe vágta, hiszem, hogy azon álomport Bécsből hintik, különben nem mernének oly merészen álmodni. A képviselő ur még a magyar fajuralmat is emlegette és annak korlátozását is következtette a horvátországi állapotokból. Én nem gondolom azt, hogyha nem volna a dologban valóság, ha ezen horvát álompor eredete nem volna Bécsbe vezethető vissza, hogy akkor a képviselő ur ily határozottan utalt volna a bécsi körök felé. De talán oly nagy mértékben nyújtatott ezen álompor, hogy túlságos álmot, álomkórságot idézett elő. Igenis, vannak pártok Horvátországban, a melyek teljesen álomkórosak és azért oly merészek az aberratióik. Az álomkóros betegekről emberbaráti dolog gondoskodni, hogy veszély ne érje őket. Az álomkóros meredek hebyeken, háztetőkön jár. Sokkal jobban szeretem drága horvát testvéreinket, semhogy ilyen veszélynek kitenni óhajtanám. Croatia cumSlavonia egyemeletes ház, Croatia sine Slavonia egy földszintes ház; ha már olyan meredek helyeken akarnak járni, mint álomkórosak : inkább óhajtom, hogy földszintes házakon csúszkáljanak, mert ha onnan leesnek is, talán nem törik ki a nyakukat, hanem csak a karjukat; mig ha egy emeletes házról lebuknak, nyakukat is kitörhetik. Ellenünk sokszor alkalmazták ezen elvet: divide et vinces és sikeresen alkalmazták. Azt hiszem, nem lenne helytelen ellenségeinktől tanulni, talán mi is alkalmazhatnék ezen elvet horvát testvéreinkkel szemben. Mert igaz, hogy a nagy horvát állam még csak álom, azonban vannak veszélyes körülmények, a melyek idő fordultával ezen álmot még a megvalósulás küszöbéhez juttathatnák, a magyar állam és a magyar nemzetnek nagy kárára. Mig tehát, t. ház, Miskatovics és az ő szavai szerint vele minden horvát a mi szomszédunkban, egy egész nemzet oly veszélyes álmokat álmodik : addig nekünk a magyar nemzet képviselőinek igen is kötelességünk ébren lenni, a nagy álmodozókat figyelemmel kisérni, a helyzet felett, őrködni és megteremteni, vagy legalább előkészíteni azon szükséges eszközöket, a melyek képesek lesznek ama kárunkra történhető államalakulást annak idején meggátlani; mert nunquam perterritur ille, I qui semper vigilat. Vigyázóságot, éberséget azt hiszem senki bíínül politikusnak nem róhatja fel és különösen akkor nem, midőn oly tüneményeket tapasztalunk, a minők Horvátországban folynak le. Horvátországban a hegyi patakok hirtelen elárasztották utezai söpredékkel Zágrábot és Zagorét és szétrontással fény égették magát az 1868-ban rakott zsilipet, a kiegyezést. A t. ministerelnök ur ideiglenesen a zsilipen ütött rést egy pár czímercs deszkával próbálta befoldozni; de az a deszka, maga a t. többség látja, nem lesz elég az ár feltartóztatására: jobbnak látják tehát a múlt példákon tanulva, az ütött rést a horvát képviselőknek nyújtott és nyújtandó engedmények zsíros gyapjúzsákjaival betömni. Azonban t. ház , én ezt hiába való fáradságnak, kárba veszett áldozatnak tartom. Hadd nyíljék az a rés, ha már megnyitották; más módon vethetünk gátat neki, ha t. i. az árteret kisebbítjük és a zsilipet jóval feljebb helyezzük. Divide et vinces! Ugy, hogy a Száva és Dráva közti keskeny földrész Babocsa és Jaszenovácz között zsilipeltessék el s akkor a horvát vizek nem fognak oly erősen meggyülni, hogy akkora áradást idézhessenek elő, mely veszélylyel fenyegetné a magyar állam souverainitását. Más szóval Szlavónia, melyet én Horvátországtól mindig külön szempontból ítélek meg, választassék el; vagyis a drávántúli magyar vármegyék revisio utján kapcsoltassanak vissza a szoros értelemben vett Magyarországhoz. Azon ellenindítványnak, melyet szintén aláirtam, 2-ik pontjában Horvát-Szlavonországokról van szó; a 3-ík pontból azonban, mely a revisiót említi, mi, a kik aláirtuk, Szlavóniát már kifelejtettük. És szándékosan felejtettük ki. Hát mi az a Szlavónia? Ne méltóztassanak megriadni, hogy az időnek ily előrehaladott stádiumában hosszas historicus fejtegetésekkel állok elő. Megtette ezt az akadémia egyik érdemes, tudós tagja Pesty Frigyes, még a napisajtóban is. Én tehát csak röviden reflectálok arra, hogy historice is reducáljam: mennyire parancsol Szlavónia külön tekintetet Horvátországtól. A mit ma Szlavóniának nevezünk, nem egyéb, mint egy absolut korszaknak reánk maradt öröksége. Kolonics öröksége ez. Mikor a nagy török háború után, a melyet Savoyai Eugén fejezett be győzelmesen, ezen Dráva és Száva közti országrész visszacsatoltatott a magyar koronához: akkor Kolonics absolut rendszere uralkodván Magyarországon is, ő a magyar rendeket még a békekötésnél sem kérdezve meg, jónak látta ezt az akkori négy megyét, melyek magyar módra rögtön szervezkedtek, a mint a török kezéből visszakerültek, t. i. Valkót, melyből később a péterváradi ezredek alkottattak, Szeremet, Verőczét és Pozsegát egy külön tartománynyá alakítani és G otthall I Péter, nem is magyar ember, absolut helytartói 12*'
