Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

92 259 or-stágos ülés október 9. 1883. rendelkezése alá adni. így 1698. febr. lén szakittatott el ezen tősgyökeres négy magyar vármegye egyenesen absolut uralkodás alá; később aztán ugy kerültek Szlavónia név alatt Horvátországmellé. Őseink nem mulasztották el tiltakozni, már ama hires manifestumban is, mely nemcsak Magyarország bérezeit és síkjait járta be, de végig dörögte Európát. Ama hatalmas „Recrudescunt manifestumban" és a 21 sérelmi pont közt fel van sorolva az ország ezen részének elszakítása és absolut kormányzat alá vétele. A nemzeti tiltakozás megtörtént tehát már akkor s oly erővel, minővel csak dörgött a Kárpátoktól egész a Gibraltárig a „Eecrudescunt" manifestum. De meghagyatott e megyéknek némi autonómiájuk és később, mikor az alkotmány helyre állíttatott, ezen megyék hozzánk tartozása. A pozsonyi országgyűléseknek még élő tagjai jól emlékezhetnek, hogy azon megyék direete küldték az országgyűlésre követeiket, nem pedig-, mint a horvát megyék, az ottani tartománygyűlésből. Ez eléggé mutatja a különbséget, mely Szlavónia és Horvátország közt van. Sőt tovább megyek. Azok, a kik tagjai voltak a debreczeni országgyűlésnek, tudhatják, hogy Debreezenben 49-ben is volt néhány szlavóniai képviselő. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Történeti tényeket mondok, talán Polit képviselő ur is, ha az idő ugy fordul, velünk lesz még. (Derültség a szélső baloldalon.) Még többet is hozhatnék fel bizonyságául annak, hogy az úgynevezett Szlavónia rokonszenve később sem hűlt le irántunk. Mikor a magyar alkotmány visszaállíttatott, Horvátország idegenkedett eljönni a coronatióra, de az u. n. szlavóniai megyék követei megjelentek, Szerem, Pozsega, Verőcze elküldték a földet a koronázási dombhoz, de Zágráb tudni sem akart Magyarországról. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Szerintem véghetetlen hiba volt 1868-ban ezen hozzánk szító megyéket oda taszítani, a nemzet testétől ellökni (Ugy van! a szélső baloldalon) és Horvátországnak kényre-kedvre kiszolgáltatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Polit képviselő ur hangsúlyozta tegnap, hogy a horvátok és a szlavóniai szerbek közt ez idő szerint jó egyetértés van. Kern tagadom, talán ez idő szerint. De figyelmeztetem, hogy az az egyetértés oly múló a példák után indulva, hogy nem kell egyéb egy pár cyrill betűnél és ugy összekapnak a szerb és horvát urak, hogy nagyon mulatságos lesz azt nekünk itt szemlélni. (Tetszés a szélső baloldalon) Ismerem én is, bejártam az u. n. Szlavóniát, ismerem a nép hangulatát is. Lehet, hogy azóta azokat is jobban ellenünk izgatták, ámbár Szlavónia területén most is oly kravalokról, mint Zágrábban és Zagorjéban, nem tudok. A szlavóniai megyék lakossága szerb, német és magyar, de horvátokat ott nem ismerek, kivéve egy pár hivatalnokot, kit oda kineveztek; de ezek ellen is torzsalkodnak, mert erővel horvátizálni akarnak. A dunáintúli szomszédos képviselő urak jól ismerik e viszonyokat, tudják, hogy Eszék mellett van Rétfalu s a magyar kolóniák kezdődnek, Szt.-István, Kórógy, Szt.-László, Tardincze községek magyar kálvinista eklézsiák. Ezek folyvást küzdenek, a zágrábi kormány nyomja őket, iskoláikat bezárással fenyegeti, ha a horvát tannyelvet nem hozzák be. De hivatkozom t. képviselőtársaimra,, tudják azt, hogy a dunántúli népesedés superfluuma folytonosan évenként nagyobb tömegekben költözik és vándorol át Szlavóniába az ottani uradalmakba munkát keresni, mert jó dolgos létére az ottani uradalmak tulajdonosai szívesen látják. Kiknek kezein vannak a nagybirtokok ezen úgynevezett Szlavóniában? Méltóztassanak a térképet, statistikai adatokat, a telekkönyveket megnézni, meg fogják látni, hogy magyar és a magyarokkal rokonszenvező családok kezeiben van ezen három-négy vármegye birtokterülete, tehát, ha ezek a tulajdonosokmaguk a magyarnemzettel rokonszenveznek és ha a bevándorlás ép ő általuk előmozdittatik, mert jó munkásokat, iparos családokat kapnak Szlavóniába; tudom, hogy ezen bevándorlás nemcsak növekedett, de évről évre növekedni fog. Magam is találtam ott telepeseket nemcsak a Horvát-Szlavonországhoz közeli Zala, Somogy, Paránya : de sőt még Győr és Veszprém megyékből is, a kik már tisztességes vagyont szereztek, de erővel elhorvátosittattak; mert ezen földesurak és azon négy-öt református község magyar iskoláin kívül, bár akarnak magyar iskolát állítani, azt a zágrábi kormány nekik meg nem engedi, a legchauvinisticusabb módon zsarnokoskodnak a magyar és német oda telepedett lakosok felett ^s ha azt tennék a magyarok a Muraközben, a mit a horvátok tesznek a szlavóniai magyarok és németekkel: feljajdulnának nemcsak az összes zágrábi, de tán a muszka hírlapok is. Azt hiszem, hogy egy hat-hét milliónyi faj nem oly nagy szám, hogy ötvenhatvan ezer magyart csak ugy eltaszíthatna, saját részeit oda lökhetné az elhorvátosításhoz, kivált ha azon reménye van hozzá, hogy Szlavónia a maga mivoltába visszahelyeztetik és a magyar és német lakosság kékesen munkálkodva megélhet egymás mellett. A ki tehát valódi magyar politikát akar követni, azon kell lennie, hogy történjék ez bármikép, ezen három úgynevezett sziavon vármegye és Valkó vármegyét képezett magyar terület Magyarországhoz visszakebleztessék már csak azért is, hogy az ott lévő magyar lakosokat a magyar faj és nyelv számára megnyerjük. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Én kívánok igenis erős Szerbiát a Száván túl, de erős Magyarországot a Száván innen. Ha ez ' lesz köztünk a határ, meglehetünk egymás közt