Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

88 250. országos ülés október 9. 1S83. velünk akarnak menni, mint azokat, a kik vesztünkre törnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Még az is rosszaltatott t.ház, és ezt gr. Apponyi Albert t. képviselő ur is rosszftlta, hogy a kormány a ezímerekre, tehát a most legközelebb teendőkre nézve felhatalmazást kér és így bele akarja vonni a törvényhozást a felelősségbe, mint ő monda : a meghátrálásba. Hát t. ház, miután minden oldalon elismertetett az, hogy a két feliratú czímerek felállítása törvényes és ezt elismerte gr. Apponyi Albertt. képviselő ur is, ha most már a kormány az országgyűlés megkérdezése nélkül levétette volna azokat: ugyan kérdem, nem épen azon padokról hangoztatnék a vád, hogyan merészkedett a kormány, be nem várva a törvényhozás intézkedését, ily lépést tenni? Hiszen még az is szememre vettetett: hogyan merészkedtem megmondani, hogy mit fogok indítványozni, mielőtt a képviselőházat megkérdeztem; tehát akkor igen ékes szavakkal, alkotmányos, parlamentáris elvek alapján lett volna a pereat kimondva. (Zaj. Mozgás.) De különben is én azt tartom, hogy semmi esetre sem lehet a törvényhozás iránti tiszteletlenségnek mondani, hanem épen ellenkezőjének, hogy ha ily esetben a törvényhozás felhatalmazása kéretik. De továbbmegyek t.ház. Én azt hiszem, hogy az actiónak kötelessége azt is számításba venni, hogy minő hatása lehet. Mert én azt hiszem, hogy ezen czímereknek levétele, inaugurálása. az általam helyesnek tartott engeszteíékeny politikának, csakugyan egészen más súlylyal kell hogy bírjon Horvátországban, ha az a magyar törvényhozás házaiból kerül ki, mintha azt egyszerűen az egy napról más napra változható kormányok tennék. T. ház! Gr. Apponyi Albert igen t.képviselő ur — nem complimentumképen, de komolyan, mondó m — általam is igen nagy élvezettel hallgatott beszédének a végén azt mondta, hogy ő hozzá tudna járulni egy oly határozati javaslathoz, mely azt mondaná: vétessék le minden ezínier bármely felirattal, állittassék fel mind felirat nélkül, mert ebben compromissumot látna, de a mit a kormány proponál, abban meghátrálást lát. Legelsőben is azt vagyok bátor megjegyezni t. ház, hogy az erőre és az erélyre én is fektetek annyi súlyt, mint a t. képviselő ur; de részemről — ne méltóztassanak kinevetni — történelmi tanulmányaimból arról győződtem meg, hogy az erő és a makacsság nem mindig egy; sőt a mit higgadtsággal az erő megmenthet, azt az erőre támaszkodó makacsság legtöbb esetben elrontja (XJgy van! a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon : Mát ha ók makacsok lesznek?) Már t. ház, ha ők makacsok lesznek, azt nem mi, hanem ők bánják meg. (Tetsiés jobbfelöl.) T. ház! Mi a czélja azon lépésnek, melyet javasoltam, mi a czélom, nekem legalább legjobb meggyőződésem szerint, ez ügyben? Az, hogy miután, mint mondám, az államhatalom tekintélye követelményeinek elég tétetett, a magyar törvényhozás önszántából oly intézkedést tegyen, a mely kivegye — ismétlem, bár haragusznak e szóért — az izgatók kezéből a legveszedelmesebb fegyvert, azaz, hogy azok, kiknek netalán, sőt nem is netalán — messzebb menő czélzataik vannak, ne tudják — azoknak természetesen mások előtt elhallgatásával — hatalmukba keríteni azokat, kiket sikerült az által nyugtalanítani és fellázítani, a mi iránt a féltékenység általános szokott lenni, az iránt t. i., hogy nyelvök üldözése szándékoltatik. Már most t. ház, helyes-e ez a czél, vagy nem, ezt a ház bölcsesége határozza meg, de miután én helyesnek nem tartom azt az eljárást, melyet gróf Apponyi Albert javasolt, nem fogadhatom el.Mert ha okot és alkalmat adhatott az, a mint sajnos adott, hogy néhány magyar és horvát feliratú czímer miatt a horvát nemzet tagjait felizgatni, nyugtalanítani és itt-ott kitörésre — lázadásról ne beszéljünk — is birni lehetett: mit gondol a t. ház, mi fogna történni akkor, ha most már az országban mindenütt elterjedve, lévő horvát felírású ezímereket minden faluban, városban hivatalosan leszednék és tennének helyökbe felírás nélküli ezímereket ? Bizonynyal az, hogy még az is, a ki mikor az eszéki és zágrábi czímerekkel lázították, nemigen hitt, azt mondaná: már most elhiszem, mert leszedik a ezímereket és nem tűrik mellette nyelvemet, a horvát nyelvet. Én ezt a legnagyobb politikai hibának tartanám. Két mód közül egyet választani kell, vagy akarni kell — a mit én nem akarok és a törvényhozás sem akar — ezen incidens folytán azt mondani : ha nem tetszett nektek ez az állapot, megmutatjuk, hogy csinálunk nektek mást; vagy pedig, ha nagyobb bajok nélkül alkotmányos úton akar juk megoldani e kérdéseket: akkor nem szabad oly eljárást követnünk, mely ha előadásában tetszetősebb is, de eredményében épen a czél kijátszására vezetne, arra t. i., hogy magunk adnánk sokkal erősebb fegyvert azoknak, a kiknek kezéből a kisebbet kivenni akarjuk. Ez meggyőződésem. Mindenki szavazni s eljárni fog meggyőződése szerint. Megmondottam ma ismételten, hogy az, a mit a kormány tett és javasolt, azt magától és saját meggyőződésének megfelelőleg tette. Az eredményről akkor, midőn a kölcsönösen összejátszó, bár talán, sőt bizonyosan nem öntudatosan összejátszó izgalmak rontják a terrénumot, nem tudok szólani. A kormánynak igenis szándéka, mint Irányi t. képviselő ur kívánta, mentől elébb a teljes, rendes állapotra visszajutni; ha vannak igazán visszaélések, azokat azon úton, melyet a törvény és alkotmány rendel, orvosolni. Midőn bezárom beszédemet, (Halljuk!) terjes m