Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-259
259. országos ülés október 9. 1883. 89 nyugodtsággal bocsátom ítélet alá a kormány eljárását és a magamét. Mert arról lelkem mélyében meo 1 vagyok győződve, hogy ha valaha tettem hazámnak szolgálatot, teszek akkor, mikor e politikát elfogadásra ajánlom. (Hosszasan tartó helyeslés és élénk éljenzés jóbbfélól.) Thaly Kálmán: T. ház! Miután a hiteles argumentum, az óra, csak néhány percznyi hiányt mutat azon időtől, melyben a képviselőknek joga van kérni beszédének más napra halasztását s miután nézeteimet tüzetesebben szándékozom előadni és semmiesetre sem a rendelkezésemre álló idő alatt, bátor vagyok kérni a t. házat, hogy beszédemet holnap adhassam elő. (Halljuk most! Holnap! Nagy zaj.) Elnök: A ház szabályai szerint csak háromnegyedkor szabad kérni a beszéd holnapra áttételét. (Ma! Holnap!) Thaly Kálmán: Ha a t. ház megengedi, hogy egy óra hosszat beszéljek, akkor szólni fogok. (Tessék! Halljuk! Holnap !) Mindenekelőtt azon kezdem, hogy sajnálom, hogy a ministerelnök úrhoz szerencsém nincs, (Zaj!) mert iménti beszédére szándékosom reflexiókat tenni. A t. ministerelnök ur igen különös gúnynyal ismételve kárhoztatta Mocsáry t. képviselőtársamat, azt mondván: — szó szerint feljegyeztem — hogy „Mocsáry t. képviselő urigen jól van értesülve a nem történtekről." Kétségbe Vonta adatai hitelességét. Polónyi képviselőtársam adatait, melyeket pedig az ő pártjának hírlapjaiból merített s melyekre maga utalt bennünket a t. ministerelnök ur, szintén kétségbevonta. A horvátszlavón minister leköszönésének indokairól is valami talányszerű megfejtést méltóztatott a ministerelnök ur mondani. Továbbá kifejtette Polónyi képviselőtársammal szemben való tagadás alakjában, hogy ő az osztrák ministerekkel a horvátmagyar ügyben nem tanácskozott. Mit bizonyítanak mindezen kijelentései, illetőleg tiltakozásai a ministerelnök urnak ? Azt, a miért ezen oldalról ugy Helfy Ignácz, mint Szilágyi Dezső képviselőtársam részéről megtámadtatott, hogy tudniillik a kormány, illetőleg annak elnöke nevezetes mulasztást követett el a parlamenttel szemben, midőn semmiféle hiteles adatot nem terjesztett elő a horvát ügy mibenlétéről. (Ugy van! a szélső balon.) Ha a ministerelnök a hírlapokra és a magán tudósításokra utalja még a parlament tagjait is : akkor ne méltóztassék rósz néven venni és gúnyolódni, hogy ha adataink egyben-másban nem oly hitelesek, mint a minők volnának akkor, ha a kormánytól kaptuk volna meg hivatalos adatok alapján összeállítva ezen ügynek menetét. (Ugy van ! a szélső balon.) És, hogy ezt nem tette a kormány, kötelességét mulasztotta és ezért még a ministerelnök ur hivalkodó szavai után is megrovással KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. XIII. KÖTET. kell ennek kifejezést adnom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ministerelnök árnak még egy kijelentésére akarok reflectálni. Azt mondja ugyanis, hogy ha a mi kívánságunk szerint azon, a pénzügyminister ur által is törvényesnek elismert eljárás következtében, hogy a magyar-horvát feliratok megegyeznek az 1868-iki kiegyezési törvénynyel, egész Horvátországban, ott is, a hol eddig nem voltak, a kettős feliratú táblák kifüggesztetnének: akkor szükséges lenne az eddigi horvát feliratú táblákat is leszedni és azután a közös feliratú táblákat felrakni, Horvát-Szlavonország legutolsó falujának lakója is felsóhajtana: íme, a nyelve miatt veszik le a czímereket. Én azonban azt hiszem, hogy egyetlen horvát falu lakója sem mondaná ezt, mert igen jói tudja, hogy a czímereket nem az ő nyelve miatt veszik le. Én részemről, hogy ha már a drága, de még inkább dráguló horvát testvéreinknek abban nagy örömük telnék, hogy az ő állami, — már olyan a milyen - törvény-szabta önállóságuk kimutatására Horvátországban ezen táblákon a horvát felirat álljon első helyen, ebben sem látnék véghetetlen szerencsétlenséget. De abban, hogy a magyar felirat is legyen, a magyar állam souverainitását látom kifejezve és ehhez ragaszkodom ugy a pénzügyi, mint közlekedésügyi hivataloknál, a melyek oly természetűek, hogy azokról a magyar feliratok eltávolítása véghetetlen zavart, sőt kereskedelmi bonyodalmakat idézne elő. Miután a vita már meglehetősen előre haladt és a kormány eljárása mind a két oldalról elég tüzetesen támadtatott meg és nem talált támogatóra a túloldalról, a két ministert kivéve, egyetlen egy felszólalón kívül (Közbekiáltások balfelöl: Az is Horváth!) s miután nem czáfoltattak meg az itt felhozott ellenvetések: azért én a mi ellenindííványunk, melyet t. barátom Helfy pártunk nevében benyújtott, főleg azon pontjának indokolására szorítkozom, a mely, mint harmadik szerepel és foglalkozom ennek indokolásával oly szempontból is, mely még ezen terjedelmes vitában vagy épen nem, vagy csak kevéssé érintetett. Foglalkozom pedig leginkább ezen harmadik pont indokolásával azért, mert igen t. barátom Irányi Dániel ezt nem tette egészen magáévá és kifejtette általam mindig tisztelt meggyőződését. Kifejtette, hogy a maga álláspontját, illetőleg szavazatát indokolja és indokolta legfókép az által, hogy mig ellenindítványunk első pontját pártolja, legfőkép harmadik pontját, a revisio kérdését nem tartja opportunusnak ezúttal szóba hozni, noha azt is hangsúlyozza, hogy az 1868-ik kiegyezési törvényt ő sem találja kifog'áson felül állónak. Engedje meg a t. ház és t. elvtársam Irányi, hogy én főleg ezzel a harmadik ponttal foglalkozzam. Gzélom, kimutatni, vagy legalább megkísérlem annak kimutatását, hogy mennyire ideje van la
