Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-259
84 259. ország*s iilo október 9. 1883. Zokon vette a t. ministerelnök ur, hogy én mikor őt sarkaltam jelentésének megtételére, azon váddal illettem, hogy itt a házon kivül a horvátokkal szégyenteljes trafikatiók folynak. Ha szivesebben veszi a t. ministerelnök ur, azt fogom mohdani, hogy a házon kivül alkudozások folytak. Mivel bizonyítom én azt be ? Köztudomású dolog, hogy mikor a horvát képviselők bejöttek Budapestre, azon elhatározással jöttek ide, hogy az országgyűlés tanácskozásában részt nem Tesznek és egyik horvát képviselő, b. Inkey szállásán tartott magántanácskozáson ezt megállapították és kijelentették. Ámde mikor a ministerelnökkel megkezdődtek a tanácskozások, akkor más alakot öltött egész elhatározásuk s már akkor azt mondták, hogy nem vesznek részt az országgyűlés tanácskozásaiban mindaddig, mig a czímerkérdés superálva nem lesz. Ismét újabb stádiumba jutott ezen dolog midőn ma a t. ministerelnök ur azon eoncessiót tette, hogy t. i. a hol horvát nyelven kifüggesztett czímerek vannak, azok meghagyandók, a hol pedig horvát és magyar nyelven vannak, azok leveendők, a hol még eddig nincsenek czímerek, oda minden nyelv vagy körirat nélküli czíroerek alkalmazandók. Ez tehát mint balzsam hatott sebeikre s akkor azután igenis megállapodtak e tanácskozásban való részvételben, azonban mégis lemondott közülök Mihalovics Károly, a másik kettő meg le akart mondani, de azokat ott a tanácskozásban sikerült eltéríteni ezen szándéktól, a hol pedig egy lemond, kettő le akar mondani és megmarad, a hol egyik kiegyezkedési stádiumból a másikba mennek át s a kormányelnök mindenütt velük és köztük tanácskozik, mint a legfőbb egyéniség szerepel köztük, azt én méltán alkudozásnak nevezem. Áttérek most a i. pénzügyminister által tett leleplezésekre. Nem vagyok oly szerencsés, mint Orbán t. barátom, hogy én e tekintetben a t. pénzügyminister urnak köszönetet szavazzak. Nem tehetem t. hág, sőt inkább indíttatva, érzem magamat, a t. pénzügyminister urat részemről igenis inprobálni és reprobálni azért, a miért kijelenti, hogy 542 politikai községben 123 hivatalos defraudatio és visszaélés történt 1880 óta és úgymond ebből 7 specificus esetet kiderítettek rendes közigazgatási közegek, 121 defraudationalis esetet pedig a pénzügyi közegek derítettek ki. Ha tehát azon pénzügyi közegek 1880-ban már e visszaéléseket ki(ierítették,azokat nem lehetett agyonhallgatni, hanem azoknak itt a ministeriumban tudomásra kelletett hozatni. Ha tehát t. ház, oly közegei vannak a pénzügyministernek, kik a ministert ilyen történt visszaélésekről idejekorán nem értesítik, azok bizonyára nagyon bűnös emberek mint hivatalnokok, a t. aiinister urat pedig éri a vád azon súlya, a mely modo allevianti ér mindenesetre egy főnököt, egy ministert, a ki nem tudhat ugyan mindent, a mi történik széles e hazában és nagy hatás körében, hanem megkívánhatja és ugy rendezheti el hivatalát, hogy a legalsóbb közegektől kezdve a legfőbb emberig minden visszaélésről értesítve legven. Be fogom fejezni előadásomat; csak még egyet kívánok megjegyezni. Óhajtóin, hogy a ezímerkérdésHorvátországban legyen legnagyobbbaja Magyarországnak a megoldandók között; óhajtom t. ház, de félek, hogy az még csak ugy csalétekül fog szolgálni és hogy ők valamint eddig kielégíthetők nem voltak, ezentúl is mind tovább terjeszkednek vágyaikban. És valóban ezen az úton jár a kormány, mert a jelenleg ott működő királyi biztos első feladatának tartotta 42,000 frtot utalványozni a nép nyomorának enyhítésére és igy ő a dologtalanokat foglalkoztatta s az éhezőknek táplálásáról gondoskodott. Emberek vagyunk t. ház. A ki az ínségben sinlődő embernek kenyeréről és munkája melletti tisztességes kenyeréről gondoskodik, az illetőt azon nép bizonyosan mindig legnagyobb hálájában fogja megtartani. Es hogy ha mindemellett Horvátország népe ma az osztrák lovassági tábornok iránt nagyobb hálát táplál, mint Magyarország törvényes kormánya iránt, annak bizonyára nem azon nép az oka és nem lehet azt csak kellemetlen dolognak nevezni, hanem oka legmélyebben betudható bűne azoknak, a kik az ily állapotokat felidézték. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a meggyőződésein t. ház, és mert az igen t. ministerelnök ur által beterjesztett javaslatban nem látom sem a jövőnek biztosítékát, sem felderítve a múltban követett eljárását, úgy, hogy én arra nézve felmentést adhatnék a kormánynak; mig a nemzet méltóságának megfelelőnek látom a pártom részéről beadott határozati javaslatot: a ministerelnök határozati javaslatát el nem fogadván, pártolom a függetlenségi párt által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső hal. felöl) Tisza Kálmán ministerelnök: T ház! (Halljuk!) Minthogy e kérdésben már kétszer nyilatkoztam, őszintén megvallom, óhajtottam volna csak a vita bezárása után emelni ismét szót; óhajtottam volna pedig ezt annyival inkább, mert ki kell fejeznem azon meggyőződésemet, hogy minden óra, vagy nap, a melylyel e vita továLb tart, nem hasznára, hanem ártalmára van a magyar állam érdekének, (Igaz! Ugy van! jobbfelől) mivel bármerre dőljön e kérdés, az, hogy mentől előbb eldőljön, szerintem, valóságos magyar állami érdek; (Élénk helyeslés jobbfelől) mert minden nap, a melylyel tovább tart, szabadabb tért enged a legváltozatosabb irányú izgatásnak Horvátországban. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán: Ramberg enged hát izi gatni?!
