Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

SS». országos ftlés október 9. 1885. g5 Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő ur talán tudja azt, hogy a mi törvényeink szerint — és ez irányban a horvátokéi nem igen különbözők — sokáigkisér az ember figyelemmel izgatókat, mig 10 közül egyet törvényesen nyakoncsiphet. (Igaz! Derültség jobbfelöl.) De hát mondom, kötelességemnek tartom mégis, minthogy máskép — félek — a mai napon gem juthattam volna szóhoz, egynémely itt felhozottakra válaszolni, a most igénybe vett időt esetleg helyreütvén azzal, hogy ha csak újabbak nem hozatnak fel, inkább nem fogok élni a zárszóval. Mielőtt felszólalásom igazi czéljára térnék, mindenekelőtt egy figyelmeztetést akarok releválni, a melyet, ha jól emlékszem, Mocsáry Lajos képviselő ur tett hozzám. Azt mondta: hogy a kormánynak kötelessége Bécsben felvilágosítani az illetékes köröket, hogy nem szükséges Magyarországot Horvátországgal fékentartani akarni. Ezen felvilágosítást t. képviselő ur, az illetékes körökben megadni nem szükséges, mert ezt ott igen j'ól tudják és ezen érzetet nem képes meggyöngíteni az sem, a mit pedig a t. képviselő urak olykor elkövetnek és a képviselő ur ma is elkövetett, hogy gyanúsítások utján — ha egyébként ugyan súlyt fektetnének reá — aggályt támaszszanak az iránt, vájjon azon érzelmek, a melyek miatt nem szükséges Horvátországra számíteni, oly általánosan erősek-e a magyar nemzet kebelében, mint a milyen erősek valósággal minden ellenkező hitegetés daczára? (Tetszés a jobboldalon.) A t. képviselő ur vádol, hogy én szavamat adtam Bécsben arra, hogy én mit fogok itt keresztülvinni s mertem ezt tenni az országgyűlés megkérdezése nélkül. Valóban nem tudom, a t, képviselő ur hogyan képzeli azt, hogy valamely kormány, mielőtt azt mondaná: „nékem ez a nézetem, én ezt fogom indítványozni", ezelőtt kérdezze meg a képviselőházat ? Én nem igy ismerem a parlamenti praxist. A felelős kormánynak kötelessége nézetét előadni; megmondani, mit fog indítványozni és kitenni magát annak, hogy azután a parlamentben leszavaztassék. (ügy van! jobbfelol) Épen a másik eljárás az, a mely a parbímentarismussal ellenkeznék, mert ez esetben a kormányi felelőség setómivé válnék s mindenért maga a parla ment volna felelős. (Helyeslés jobbfelöl) És arról biztosíthatom a képviselő urat, a ki, ugy látszik, igen jól van informálva oly dolgokról, a melyek nem történtek meg, (Derültség jobbfelol) ott nem hogy biztosítottam volna arról, hogy ezt keresztül íogöm vinni, hanem mikor tanácsom elfogadtatott, azt mondtam, hogy én ezt indítványozni fogom, jót. azonban róla, hogy keresztül megy, nem állhatok. (Tetszés jobbfeUl.) A képviselő úr még felemlít egyesetet, bár nem akar — mint mondja —sebeket felszaggatni, és ezt összeköttetésbe hozza egy erélyes bán elbocsátása kérdésével. Erről bővebben szólani nem akarok; de azt az egyet meg kell jegyeznem az igazság érdekében, hogy azon bán elbocsátása és ama másik esemény — nem az én ministerségem alatt történt egyik is — de semmi összeköttetésben egymással nem volt. (Ugy van!) Ha a képviselő ur meg akarja tudni, talán még a magyar képviselőház naplóiban is meg fogja lelni az okokat, melyek akkor erre vezettek. Megvallom t. képviselőház, furcsán vagyok én sok irányban a tisztelt urak támadásaival; furcsán vagyok pedig azért, mert oly dolog miatt is megtámadnak, a mi az én hitem szerint épen annak á jele, hogy még ott is, a hol az erő eszközeit szükségeseknek tartom, igyekszem azokat a legkíméletesebb módon és csak a végső szükség esetén alkalmazni. {Élénk tetszés jobbfelöl.) Már hogy e miatt támadtassék meg valamely kormány, egy szabadelvű, egy radicalis párt részéről: engedelmet kérek, arra elkészülve nem voltam. (Tetszés a jobboldalon.) Mert mit mond p. o. Mocsáry képviselő ur"? Azt mondja: a kormány — erről pár szót talán majd fogok még mondani — magára hagyott parancsolni, a helyett, „hogy a tartomány gyűlést feloszlatta volna, a melynek tagjai a csőcselék nyilatkozataihoz csatlakoztak". Hát t. képviselő ur, talán nem vétek kötelességem ellen, ha annyit elárulok, hogy voltak nézetek, a melyek szóba hozták a horvát tartománygyűlés feloszlatását, de én részemről nem állottam reá és ra elmondom, miért. Mert az én nézetem az, hogy kivévén, ha csak egy egész országban valóságos nyilt lázadás van, egy tanácskozó, részben törvényhozó testületet soha egyes tagjainak nyilatkozatáért nem, hanem csak azért lehet feloszlatni, a mit maga, mint olyan tett. (Ugy van! a jobboldalon,) Annak szükségét pedig, hogy ettől a fontos, alkotmányos elvtől eltérjek, a mai viszonyokkal indokolva nem láttam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És hasoulag t. képviselőház, azt is hibának mondják, hogy a kinevezett királyi biztos az ő proclamatiójában maga hivja fel a népet a nyugolomra, a segédkezésre; maga declarálja, hogy az ő megbízatása ideiglenes és hogy mindenki óhajtja a rendes, alkotmányos viszonyoknak mentül előbb leendő visszaállítását. Hiszen, ha csak ez volna benne, akkor még mondhatná valaki, hogy ezért ugyan kár volt ki| rályi biztost kinevezni. (Derültség jobbfelol.) Igen, | de e mellett benne van ám az is, hogy ,ha pedig I ezt nem teszitek, meg fogom csinálni erővel is, mert I meg fogom csinálni minden viszonyok közt". (Ugy | van! a jobboldalon.) No hát, ha egyfelől a kellő határozott kij fejezés s az erővel való fenyegetés is megvan