Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-259
259. országos ülés októl>er 8. 1888. S3 az eltávolittottakhoz teljesen hasonló czímereket visszahelyeztessem és azokat minden további sértés ellen megvédjem, hogy ekként az állami hatalom megsértett tekintélye helyreállíttatván, mindenki előtt látható tény által köztudomássá tétessék, hogy továbbá politikai kérdések nem oldhatók meg utczai zavargások segélyével és hogy ily utón nem jelölhető meg a politikai irány, mire egyes egyedül az erre hivatott tényezők, alkotmányos hatáskörben kifejtett tevékenységgel, vannak feljogosítva". Én, t. ház, e kijelentést igenis tartom illőnek egy ministereinök szájába, mikor az a pária ment előtt megszámol azokról, a miket tett, vagy legalább tenni megkíséri ett, de hogy maga azon tényező, ki a megzavart rend helyreállítására, egy kitört forradalmi mozgalom fegyveres elfojtására van kiküldve, hogy az ily módon irjon és beszéljen vagy nyilatkozzék, az előttem nem kir. biztosi stylns. De j erünk tovább. Kéri és inti a közönséget, hogy igyekezzék őt az általa elvállalt feladat teljesítésében támogatni. Miért? Mert úgymond annál hamarább és annál könynyebbenlesz a közös czímerek feliratának kérdése, melynek a közös horvát-magyar kormány jelenleg utat akar egyengetni, békéltető, kielégítő módon megoldható. Bevégezhetném szavaimat s leülhetnék, mert ennél nem lehet nagyobb aigamentumot felhozni arra, hogy ezen általam különben egyénileg ismert és tisztelt gentleman vagy oly utasításokkal bir, vagy nem tud kibontakozni a 48-as évek traditióinak nyomása alól, mikor a Horvátországban nyílt lázadásban levő horvátokat Bécsben a napi parancsokban, Armee-kiáltványokban, hivatalos hírlapokban fegyvertársaknak, „Waffenbrudereknek" nevezték. Vagy ezen sejtelemnek kell tehát hitelt adnom, vagy legalább azon gondolatra, mely inkább valószínű, kell jutnom, hogy a ministerelnök ur akkor, mikor az osztrák, közös hadseregbeli tábornoknak kinevezését elnyerte, csakis ezen feltételek mellett és oly modalitással kapta meg kérésének teljesítését, [Ügy van! szélsőbalfelöl) hogy tulajdonképen nem a szigorra és nem a fegyveres hatalom képviseletében megy oda, hanem mintegy intennediator Magyarország ministerelnöke és a horvát csőcselék közt. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez egyszersmind magában foglalja az indokokat is, a melynél fogva a ministerelnök nr által benyújtott határozati javaslatot elitélem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De gyerünk tovább! Azt mondja a ministerelnök ur határozati javaslatát támogató beszédében, hogy a mit ő, illetőleg a kormány tett, arra nézve mindjárt, ezen kellemetlen dolgok kezdetén megállapodásra jutott. Kérdem a ministerelnök urat, miben jutott megállapodásra? Abban, hogy a bánt megbízza a lázadás elnyomásával, illetőleg őt azon kötelessége teljesítésére utasítsa, amelyre utasítás nem is szükséges, mert az hivatalszerű kötelesség. A kötelességmulasztásnak megtorlása pedig egyik legfényesebb attribútuma a miniszterelnöknek. (ügy van 1 , szésölbalfelől.) Avagy arra nézve jutott megállapodásra, hogyha a bán nem akarja kötelességét teljesíteni, királyi biztost küld! Hát jól van. Nincsenek a ministerelnök urnak rendelkezésére oly egyéniségek, a kik tapintatos, tapasztalt és polgári állású emberek, a kik nagyon jól tudják, hol kell szigorral fellépni, hol kell csillapítókig hatni. Mindenesetre azonban a legmomentuosasabb lett volna az, ha a katonai hadparancsnokságokkal rendelkezik a polgári hatalom, a mely rendezett statusban egyedül van hivatva még akkor is, ha a törvények — hogy ugy mondjam — ingadozó állapotba jutnak, a rendnek fegyveres kézzel való hegyre állítására. (Ugy van ! szélső balfelöl.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy HorvátSzlavonországok, ámbár alkotmányukban biztosított autonómiával bírnak, de Szt.-István birodalmának kiegészítő tagjait képezik s ezen szempontból azon tekintet alá esnek, mint bármely más része Magyarországnak. Tehát kérdem a ministerelnök úrtól, hogy ha akkor, mikor itt Magyarországon kisebb mérvű politikai demonstratiók kezdődtek, mikor a softák meghivattak és az ifjúság gyülekezett, mikor a softák ideérkeztek, mikor a czeglédi százas küldöttség a fővárosba bevonult és ebben a ministerelnök ur oly nagy veszélyt látott, hogy azt eerniroztatta és spalier közt járatta végig az utezán és mikor én egy határozati javaslatot, a melyet megtalálhatunk az országgyűlési naplóban, nyújtottam be azért, hogy ezen eljárása rosszaltassék: ő erre azt válaszolta, hogy midőn nincs a kormánynak hatalmában annyi erő, hogy nagyobb népcsoportosítások esetében, az utczákon végig az spaliert képezzen, ugy kell rajta segíteni, hogy azon erőt, midőn mozog, két oldaláról kisérni kell végig, mondom, miért nem alkalmazta ezen eszközöket Horvátországban is, mikor a lázadás kitört? Hát ennek fékezésére nem mindig ugyanazon schema szerint kell eljárni, nem mindig azon administratív scálán kell végig menni annak, a ki azon lázadás elnyomását komolyan szívén tartja, vagy pedig kötelességét tudja és kötelességének gyakorlására elég bátorsággal bir ? Ámde t. ház, megígértem és meg is tartom igéretemet, hogy nem fogok a ministerelnök ur személyére digressiót csinálni, hanem fájdalom, Magyarország nagy közönsége tudja és hosszas évek után megszokta, hogy Magyarország jelenlegi ministerelnökében ő Felségének a magyar királynak nincsen tanácsosa, az nem Magyarországvitális érdekéért, ügyéért, önállóságáért és nemzeti becsületéért áll ott mint tanácsos, hanem mint engedelmes, alázatos szolga és udvaroncz. (Ugy van f Ugy van! a szélső baloldalon.) 11*
